Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

807 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 808 Jószomszédi viszonyunkat azonban időrőlidőre sajnálatos módon megzavarják osztrák területről kiinduló, mesterségesen előkészített és szervezett határincidensek. Nem véletlen, hogy ezek a határincidensek és az azokat követő hecckampányok már évek óta szinte pontosan egybeesnek a nemzetközi reakció ellenünk irányuló akcióival. Éppen a napokban voltunk tanúi egy meg sem történt határincidens nyomán szinte karmesteri beintésre elkezdődött újabb hecckampánynak. A tények teljes figyelmen kívül hagyása, továbbá az a minősíthetetlen hang, amelyet egyes osztrák — tisztesség ne essék szólván — „újságírók" e kampány során használtak, elárulva ezen urak egyre jobban elhatalmasodó idegességét. Semmilyen erőlködéssel nem sikerült ugyanis feltartóztatni az osztrák és a magyar nép egyre nagyobb arányokban kibontakozó közeledését. Hiába tesznek meg mindent, hogy ezzel a speciális osztrák hozzájárulással, a határ-kérdésben szervezett hecckampányokkal segítsék az ún. „magyar kérdés" napirenden tartását, vagyis a hidegháború felszítását, Kísérleteik kudarcot vallottak és vallanak a jövőben is. A határincidensek megelőzése céljából régóta javasoljuk vegyesbizottság alakítását és határegyezmény kötését. Vannak jelek, hogy e téren eredmények várhatók. A biztató jelek ellenére nem tapasztaltunk kellő viszonosságot a kölcsönös utasforgalom és a vízumok kibocsátása terén. Hozzánk minden korlátozás nélkül jöhetett pl. a legutóbbi válogatott labdarúgó-mérkőzésre is több ezer osztrák turista, más alkalmakkor munkásküldöttségek, újságírók stb. Ezzel szemben legutóbb pl. lehetetlenné tették hetvenegy Ganz-Mávagbeli munkás kiutazását és diszkriminációt alkalmaztak egyes magyar közéleti személyiségek — nőmozgalmi és szakszervezeti küldöttek — kiutazása során is. A mi küldötteinktől tevékenységüket korlátozó nyilatkozat aláírását követelték, ugyanakkor nem követelnek semmiféle nyilatkozatot azoktól a hazaáruló magyaroktól, akiknek megengedik, sőt akiket segítenek abban, hogy a Magyar Népköztársaság ellen uszítsanak. E negatív jelenségek ellenére, mi a magunk részéről továbbra is azon leszünk, hogy a két ország közötti kapcsolatokat fejlesszük és javítsuk. Néhány szót az ázsiai és afrikai országokkal fennálló kapcsolatainkról. A felszabadulás előtti Magyarország kapcsolatai Ázsia és Afrika országaival majdnem a semmivel voltak egyenlők. Azok az országok, amelyekkel Horthy-Magyarország kapcsolatot tartott fenn, valamennyien az imperialista táborhoz tartoztak, vagy azzal álltak szövetségben (Japán és az akkori Kína, Törökország, Irán és az akkori Egyiptom). Mi a felszabadulás után egymás után létesítettünk kapcsolatokat számos ázsiai és afrikai országgal, amelyek a háború után nyerték vissza függetlenségüket. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány létrejöttekor diplomáciai kapcsolatban álltunk Indiával és Egyiptommal, Szíriával és Szudánnal. A formális diplomáciai kapcsolatokon túlmenően azonban csupán a kereskedelmi kapcsolatok vonalán fejtettünk ki aktivitást. A Forradalmi MunkásParaszt Kormány fontos feladatának tekintette nemcsak diplomáciai kapcsolatok létesítését, de jó baráti viszony, élénk politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítését a háború után létrejött és folyamatosan létrejövő új fiatal, független ázsiai és afrikai országokkal. Az elmúlt négy év során diplomáciai kapcsolatot létesítettünk Indonéziával, Afganisztánnal, Burmával, Irakkal, Ceylonnal, Guineával, Etiópiával, Jemennel, Marokkóval. Indiai követségünket nagykövetségi rangra emeltük. Ugyancsak nagyköveteket akkreditáltunk Indonéziába, Irakba, Ceylonba és Guineába (Indiában, Irakban és Guineában külön nagykövetségeket is állítottunk fel) követet akkreditáltunk Etiópiába és nagykövetet Burmába. Már az ellenforradalom előtt volt állandó kereskedelmi kirendeltségünk Indiában és Indonéziában, Burmában, Pakisztánban, Egyiptomban, Szíriában, Törökországban, Iránban és Libanonban. Azóta felállítottunk még ilyen kirendeltségeket Szudánban, Guineában, Ghánában, Irakban és Marokkóban. Számos ázsiai és afrikai országgal kötöttünk kereskedelmi szerződést, illetve árucsereforgalmi megállapodást, olyanokkal is, amelyekkel diplomáciai kapcsolatban még nem állunk. Kulturális kapcsolataink az ázsiai és afrikai országokkal ez alatt a négy év alatt ugyancsak jelentős fejlődést rriutatnak. A kulturális csere Ázsia és Afrika országaival a régi, felszabadulás előtti Magyarországon csaknem ismeretlen fogalom volt. A felszabadulás után fejlődött ugyan, de viszonylag lassan. Több ázsiai és afrikai országgal — a baráti szocialista országokhoz hasonlóan — kulturális egyezményt kötöttünk (így az EAK-kal 1957ben, Irakkal 1959-ben, Indonéziával és Guineával ez évben) és a kulturális cserét ugyancsak éves kulturális munkatervek alapján bonyolítjuk. Egész sor ázsiai és afrikai országból ösztöndíjasokat fogadunk. Egyetemi tanárok, orvosok, mérnökök és más szakemberek, oktatásügyi, egészségügyi, képzőművészeti és más delegációk kiküldésével hozzájárulunk a velünk baráti kapcsolatot tartó ázsiai és afrikai országok gazdasági és kulturális felemelkedéséhez. Együttesek cseréjét, kiállítások cseréjét rendezzük meg és így tovább. Azoknak az ázsiai és afrikai országoknak a száma, amelyekkel kulturális kapcsolataink már elindultak, még csekély. De a jég megtört és jó úton haladunk. Kétség nem fér hozzá, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben egyre jobban ki fognak bontakozni. Egész sor ázsiai és afrikai országgal sokatígérően fejlődnek politikai kapcsolataink is. Az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben szorosan együttműködünk azokkal az ázsiai és afrikai országokkal, amelyek következetes harcot folytatnak az^jjnperialisták ellen és támogatjuk minden olyan akciójukat, amely a béke ügyét s az imperializmus és annak gyarmati rendszere elleni harcot szolgálja. Mint a szocialista országokkal, úgy az ázsiai és afrikai országokkal fennálló kapcsolataink I erősödését és fejlődését is jelentékenyen előse-