Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-14
799 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 800 a fö kérdések kezdeményezői csaknem mindig a szocialista országok. Ugyanakkor komoly erőt képvisel az ENSZben az ázsiai—afrikai csoport. 1955-ben, amikor mi az ENSZ-be beléptünk, annak összesen két független fekete-afrikai tagja volt: Etiópia és Libéria, az ázsiai és afrikai tagállamok csoportjának pedig összesen huszonöt szavazata volt. Ma a fekete-afrikai tagállamok száma huszonegy, az ázsiai—afrikai csoport pedig az ENSZben nem kevesebb, mint negyvenhat szavazattal rendelkezik. Ha ehhez hozzávesszük a szocialista országok és Jugoszlávia összesen tíz szavazatát, ez azt jelenti, hogy a potenciális antiimperialista frontnak az ENSZ-ben ma már megvan az abszolút többsége. Az ENSZ-beli erőviszonyok ilyetén alakulásának logikus következménye a jelenlegi közgyűlésnek az a jellemvonása, hogy a leszerelési kérdések mellett a napirenden szereplő főbb kérdéseknek csaknem valamennyije az imperializmus elleni támadás jellegével bír, s így az imperialistákat védekezésre és visszavonulásra kényszeríti. Ilyenek a gyarmati rendszer likvidálásának kérdése, az algériai, kongói, kubai kérdés, Mauritánia kérdése stb. Az erőviszonyok új alakulása a jelen közgyűlésen több esetben megmutatkozott már a szavazásoknál is. így például a gyarmati rendszer felszámolására irányuló szovjet javaslat plenáris ülésén való tárgyalásának kérdésében, úgyszintén néhány más ügyrendi kérdésben az ázsiai—afrikai országok és a szocialista országok együttes fellépésével az amerikai javaslatokat sikerült leszavaztatni. Ezek azonban egyelőre még csak szórványos esetek. Míg ugyanis kisebb, főleg ügyrendi kérdésekben az ázsiai—afrikai csoport tagjai között többé-kevésbé egységes állásfoglalás észlelhető, érdemleges kérdésekben a csoport — sajnos — nem mindig egységes. Míg ugyanis egyes ázsiai, afrikai országok — Indonézia, Guinea, Ghana, Mali és mások — képviselői bátran kiállnak a béke ügye mellett, az imperialista mesterkedések ellen, a felszabadult volt gyarmati országok egy részének kormányai, illetve képviselői — sajnos — még erősen a gyarmatosítók befolyása alatt állanak s ez utóbbiaknak még gyakran sikerül őket a maguk oldalára állítani és a szocialista országoknak — sőt nem ritkán saját ázsiai—afrikai testvéreiknek — a béke érdekeit szolgáló javaslatai elleni szavazásra mozgósítani, vagy legalábbis a szavazástól való tartózkodásra rábírni. Az imperialista szavazógépezet ilyenformán — ha nem is a régi erővel és biztonsággal —, de még mindig működik. Még kevésbé tükrözi a megváltozott erőviszonyokat az ENSZ apparátusának s elsősorban legfőbb szerveinek, a főtitkárságnak és a Biztonsági Tanácsnak összetétele. Az ENSZ szervezeti felépítése, szerveinek összetétele, amit megalakulásakor dolgoztak ki, amikor az ENSZnek mindössze 51 tagja, s ezek közt az ázsiai csoportnak mindössze 10, az afrikainak 3 tagja volt, szemben a jelenlegi 22, illetve 24-gyel, a szocialista csoport pedig mindössze 5 tagot számlált, szemben a jelenlegi kilenccel, ma már nyilvánvalóan elavult, mert nem felel meg az ENSZ általános összetételének. Egyre világosabb, hogy nem odázható tovább az ENSZ hozzáalakítása a tényleges helyzethez, felépítésének, működésének megfelelő átszervezése. A Biztonsági Tanács keretei — öt állandó és hat nem állandó tag — az ENSZ mai összetétele mellett túl szűkek ahhoz, hogy abban az ENSZ-tagok valamennyi földrajzi csoportja megfelelő képviseletet kapjon. Ügy az állandó, mint a nem állandó tagok számát feltétlenül szaporítani kell és a tagsági helyeket a különböző csoportok között arányosan elosztani. Az a körülmény viszont, hogy az ENSZ legfőbb végrehajtó szervének funkcióját egy személy tölti be, eleve kizárja annak lehetőségét, hoey az ENSZ határozatainak végrehajtása, az ENSZ apparátusának egész tevékenysége, az ENSZ kollektíváját alkotó három nagy országcsoport — az imperialista NATO-blokk országok, a szocialista országok és az úgynevezett semleges országok érdekeinek egyként való figyelembevételével történjék. A tapasztalat megmutatta, hogy a jelenlegi főtitkár egész tevékenységében az imperialista-csoport politikáját és érdekeit szolgálja. Az ENSZ jelenlegi XV. közgyűlésének vitájában a legjelentősebb kérdés az általános és teljes leszerelés kérdése. Az imperialisták szóban elismerik az általános és teljes leszerelés szükségességét, a valóságban azonban ellene vannak és mindenképpen szabotálni igyekeznek a kérdés érdemben való megtárgyalását. A Szovjetunió újabb javaslata és következetes politikája azonban zsákutcába szorította őket. Másik legfontosabb kérdés a közgyűlésen a gyarmati rendszer teljes felszámolásának kérdése. Az amerikai és más imperialisták, hogy a nyílt lelepleződést elkerüljék, a kérdés napirendre tűzése és plenáris vitája mellett szavaztak, ugyanakkor azonban nagy erőfeszítéseket fejtenek ki, hogy a Szovjetunió által javasolt radikális elgondolást elgáncsolják és mindent megtesznek, hogy a még meglevő gyarmatok felszabadítását elodázzák, a névleg felszabadított gyarmati országokban pedig továbbra is ott maradhassanak, s azokat saját számukra használhassák ki. Legjobban bizonyítja ezt a kongói helyzet, ahol a törvényes kormány elleni összeesküvések egész sorozata az ENSZ cégére alatt ment végbe és az ENSZ-et jelenleg is arra igyekeznek felhasználni, hogy a belga imperialisták pozícióit megmentsék. A szocialista országok, valamint a leghaladóbb ázsiai és afrikai országok delegációi kötelességüknek tartják e törekvésüket leleplezni és segíteni a volt gyarmatok népeit ezek felismerésében. A tömegpusztító fegyverek létezése, az erőviszonyoknak a szocialista tábor javára végbemenő eltolódása, az imperialista politika csődje, a gyarmati rendszer bomlása — mindezek közismert tények. Az egész emberiség számára világos, hogy a jelenlegi helyzet, ha a fegyverkezési verseny tovább folytatódik, új háborúhoz, s ezzel világkatasztrófához vezet. Ezért követeli az egész békeszerető emberiség a fegyverkezési verseny beszüntetését, az általános és teljes leszerelés megvalósítását, a különböző társadalmi