Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

777 Az Országgyűlés 13. ülése 1960 Most, ez a törvényjavaslat — mint látjuk —, illetve ennek vitája néhány órán belül befejezést nyer, és remélhetőleg elfogadásra is kerül a tör­vényjavaslat. Ez teljes egészében indokolt, azért, mert a törvényjavaslatot az országgyűlés, nyil­ván egész dolgozó népünk helyesli, azt jónak és szükségesnek tartja, s éppen ezért nincs különö­sebb szükség arra, hogy bőséges, napokon át tartó vitát folytassunk felette. Másképp nézett ki a dolog 1939-ben, amikor a régi Magyarország úri kéoviselői napokon keresztül vitatkoztak a törvényjavaslat felett és természetesen a bur­zsoá sajtó is napokon át hatalmas címek alatt foglalkozott ezzel a kérdéssel. Akkor ezt az tette indokolttá, hogy az úri Magyarország akkori képviselőinek lelkiismerete sötét volt. Érezték annak a bűnös voltát, amit az országgyűlés falai között nekik képviselniük kellett, mert a hon­védelmi javaslat valójában nem a hon védelmét szolgálta, hanem támadó célokat szolgált. Engedtessék meg nekem ezzel kapcsolatban utalnom arra, hogy 1939-ben lényegében Európa földjén még béke volt. A barna fasizmus akkor már csörögtette kardját és háborúra készült, el­sősorban Lengyelország ellen, de még Magyar­ország is és a német fasizmus is csak készülődött erre a háborúra. Az akkori törvényjavaslat már ennek a szellemnek megfelelőképpen — amit a magyar imperializmus és fasizmus képviselői nyilvánítottak ki — került a Ház akkori aszta­lára. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ezzel kapcsolatban az indokolást, majd pedig néhány akkori képviselő felszólalásából egy-két mondatot idézzek annak jellemzőjéül, hogyan foglalkoztak húsz évvel ezelőtt a parlamentariz­mussal álcázott fasizmus képviselői ezzel a kér­déssel. Az indokolásban többek között ilyen mon­datot találni: „A magyar képviselőház plénumá­ban most tárgyalásra kerülő honvédelmi tör­vényjavaslat korszakalkotó a magyar alkotmány ezeréves történelmében." Itt esetleg meg lehetne jegyezni, hogy magyar alkotmányról és ezer­éves alkotmányról nem is lehet beszélni. Ez az indokolás végig ilyen hangnemben folyik a tör­vényjavaslat bevezetőjéül és a további felszóla­lások kapcsán az uszító, a Magyarországot és annak népét mások ellen soviniszta háborúba kergető hang végigvonul az egész tárgyaláson. Engedjék meg, hogy idézzek holmi vitéz Ujfalussy Gábornak a beszédéből. Ez az úr azt mondta: „Nem vitás, hogy ez a törvényjavaslat igen nagy áldozatot követel mind személyi, mind anyagi vonatkozásban a haza minden pol­gárától. Nem lep meg bennünket, hogy áldozatot kell hoznunk, mert mi, magyarok hozzá va­gyunk szokva az áldozatokhoz, hiszen a véres, könnyes, zokogó magyar történelem azt bizo­nyítja, hogy mi, magyarok, századokon keresz­tül csak véreztünk, még pedig hiába véreztünk. Mindannyiunkban él az az olthatatlan hit, hogy nem hiába éltünk ezer évig e magyar hazában, ahol a következő ezer évet is meg fogjuk élni, meg akarjuk élni a magyar nemzethez illő sza­• badságban és függetlenségben." A történelem nem jegyezte fel ennek a vitéz Ujfalussynak a nevét, aki, mint látjuk, még ezer évet jósolt sza­badságban a magyar nemzetnek, ami alatt a feu­évi december 1-én, csütörtökön 778 dális és kapitalista rend szabadságát kell érte­nünk. Nem ezer évet, hanem még tíz évet sem éltek meg ilyen körülmények között. Érdemes idézni Kenéz Béla képviselő úrnak a fejtegetéseit is. Ez az úr a következőket mond­ta: „Az örök béke álom, még pedig nem is szép álom, mert a háború az isteni világrend egyik tagozata" (Derültség.) „és benne kifejlődnek olyan nemes emberi tulajdonságok, amelyek különben elszunnyadnának vagy kialudnának. Ezek a bátorság és az önfeláldozás, a hűség és a halálig menő önmegtagadás." Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ilyen kijelen­téseket nem ebben a házban, de bárhol az or­szágban valaki négyszem között megengedne magának, akkor ma, a népi demokratikus ál­lam viszonyai között azonnal ügyészért kiálta­nánk. (Közbeszólás: Elmeorvosért.) (Derültség.) Ez az úr azonban nyíltan megengedte magának ezeket az okfejtéseket. Azt tartja a közmondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. Bár ezek az urak jóllakottak voltak, rájuk is vonatkozik ez a közmondás. Mert Sulyok Dezső, hírhedt burzsoá országgyű­lési képviselő már konkrétan fogalmazza meg a kérdéseket és azt mondja a vita kapcsán: „Ne­künk azonban még van egy számadásunk a tör­ténelemmel. Ha kell, nem riadhatunk vissza at­tól sem, hogy majd egy felfegyverzett nemzet a kardjára ütve követelje meg azt, ami történelmi elsőszülöttsége jogán a Duna völgyében ezer év óta megilleti." Látjuk, hogy a honvédelmi javaslat vitáját végig ezeknek a képviselőknek szélsőséges, irre­denta, a szomszéd népekkel szemben uszító hangja határozza meg. Engedjék meg, hogy még egy mondatot idézzek, ezt másféle szempontból, ami azt bizonyítja, hogy akkor a honvédelmi tör­vény javaslata nem pusztán katonai és kifelé tá­madó célú elgondolásokat takart, hanem annak befelé is volt bizonyos rendeltetése. Egy Drobny Lajos nevű képviselő a követ­kezőket mondta többek között: „Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, és a kormányon férfiak állnak, akkor ezt az országot soha többé nem fogja pusztítani forradalom, amelytől ment­se is meg a magyar sors ezt az országot. Az is honvédelem, hogy a belső rendet fenntartsuk és megvédjük. Az is a honvédelem egyik legfonto­sabb és legnagyobb feladata, hogy a forradalmi felfordulást megakadályozza." Nagy kópé lehe­tett ez a Drobny Lajos, mert úgy látszik, vala­mit már érzett, (Derültség.) de felszólalásával és az ezáltal keltett hangulattal sem tud+a megál­lítani azt, hogy az úgynevezett forradalmi fel­fordulás néhány évvel ezután be ne következzék, s végül a magyar munkásosztály és parasztság rendet ne teremtsen ebben az országban. Így lelkesítették egymást az akkori hata­lom bitorlói az országgyűlésben és az ország­gyűlésen kívül is. Az 1939. évi II. törvénycikk ezzel életbe is lépett. Ennek a törvénycikknek az életbelépte­tése a dolog egyik részét jelentette. A másik ré­sze a már korábban megszervezett Horthy-fasisz­ta hadserege, amelynek szervezeti szabályzatát, ahogy katonai nyelven mondják: szolgálati sza­bályzatát elhoztam a tisztelt képviselőházba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom