Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

779 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 780 mert van benne egynéhány olyan feltűnő dolog, amelyet nem árt, különösképperi a ma katonai szolgálatot teljesítő fiataloknak, de még az idősebbeknek is megismerni. Ez a szolgálati szabályzat természetesen elsősorban tartalmazza azt az eskütételt, amelyet minden akkor szolgáló fiatal újoncnak le kellett tennie. Ezekkel a szavakkal kezdődik: „Ünnepélyesen esküszünk a mindenható Istenre, hogy Hadurunk, főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország törvényesen megválasztott kormányzója iránt hűséggel és engedelmességgel viseltetünk." Miért volt erre annakidején szüksége az uralkodó osztálynak és magának Horthy Miklósnak is? Mert bár itt az ő törvényes megválasztására utalnak, mindenki tudja, hogy Horthy a hatalmát a magyar néppel szemben szerezte meg, az imperialisták támogatását élvezve, s Horthy és társai állandóan rettegtek a népnek a bosszújától és ezért volt szükségük arra, hogy a fiatal katonákra esküjükkel és esetleges istenfélelmükkel is hatva, visszatartsák őket attól, hogy annakidején a fegyvert azok ellen fordítsák, akik tényleg ellenségei, a belső fasizmus uraival szemben. Ismeretes tisztelt Képviselőtársaim, hogy 1941. nyarán a német fasiszta légierő egy durva provokáció segítségével — amelyet Kassa békés lakossága ellen intéztek — elérte, hogy ennek ürügyén a magyar fasiszták háborúba vonuljanak, s háborúba indítsák Magyarország békés szándékú, dolgozó népét és katonáit. Horthy hadseregében ebben az időben roppant nagy feladatok vártak különösképpen a tisztikarra. Arra a tisztikarra, amely dzsentrik, urak, gazdagok gyermekeiből állt, amely tisztikarba nem engedték be a kisembernek, munkásnak vagy szegényparasztnak a fiát. Ugyanakkor természetesen a legénységet teljes egészében a munkások és a parasztok fiai, vagy pedig ezek felnőtt lakossága szolgáltatta. Rendet és fegyelmet kellett tartani ebben a hadseregben, amelyben kiáltó ellentét volt a tisztikar és a legénység között, amely hadseregben a legénység gyűlölte a tisztikart, amely nem érzett vele, hanem ellensége volt és ellenség módjára bánt is el vele. A tiszti szolgálati szabályzat megfelelőképpen gondoskodott is arról, hogy azokat a magyar munkásokat és parasztokat, akik a hadseregben szolgáltak, s ha a tiszt uraknak nem tetszett az ő magatartásuk és viselkedésük, megfelelőképpen felelősségre tudják vonni. Arról, amit most önöknek a tiszti szolgálati szabályzatból — természetesen a régiből — idézni fogok, annakidején a törvényben és a törvény vitájában szó sem volt. Az akkori hadügyminiszter nem tartozott beszámolni arról, hogy a hadseregen belül hozott szolgálati szabályzatában ellentétben vagy összhangban van-e az ő intézkedése azzal, amit a törvénvben meghoztak. Engedje meg a tisztelt Országevűlés, hogy ennek kapcsán még néhány dolgot ismertessek ebből a szolgálati szabályzatból. Itt arról van szó, hogy mindenféle fogság és más egyéb fenyítéseket lehet alkalmazni, kifejezetten a legénységgel, a közlegénnyel szemben. Azt mondja az egyik paragrafus: „A kiszabott fogság, magán- vagy szigorú fogság, hetenként megszakított napokon, kétszeri böjt, kenyéren és vízen, továbbá naponta gúzsbakötés hat órára, megszakítás nélkül. A gúzsbakötést azonban csak rendfokozat nélküli legénységgel szemben szabad alkalmazni. A hadra kelt seregnél szigorú fogság esetében kétórai megkötözés helyettesíti a gúzsbakötést. A fenyítést katonai felügyelet alatt, a közönség szemétől félreeső helyen kell végrehajtani." A fenyítéssel és annak módjával kapcsolatban engedjék meg, hogy néhány dolgot ugyancsak ismertessek, mert rendkívüli mértékben tanulságos az, hogyan bántak még nem is olyan régen, 15—20 évvel ezelőtt a magyar parasztság és munkásosztály legjobb fiaival. Figyeljük meg, hogy micsoda „figyelmesség" jellemzi azokat az urakat, akik ezt a szolgálati szabályzatot megszerkesztették és természetesen kíméletlenül végre is hajtották : „A megkötözésnek az egészségre ártalmatlan módon kell történnie, még pedig úgy, hogy hátrafelé fordított tenyérrel keresztbe tesszük mindkét alsó karját a hátán, azután pedig csuklón és bokán felül kéz, illetve lábgúzsba tesszük kezét> lábát." Rendkívül precízen fogalmazták meg a fenyítés módját. (Derültség.) „Erre az illetőt álló helyzetben hátával valamely fal (oszlop, fa stb.) felé fordítjuk és összetett kezénél fogva akként kötjük hozzá, hogy egész talpán, nem pedig annak csak egy részén, rendesen állni tudjon, de se le ne ülhessen, se le ne feküdhessen . . . Gúzs hiányában szíjat vagy hevedert is lehet használni, csakhogy ezeket nem szabad olyan szorosra fűzni, hogy a vérkeringést korlátozzák, s ezenkívül még arra is vigyázni kell, hogy a két felső boka között némi hézag maradjon... A gúzsbakötés akként történik, hogy a jobb alsó kart a csuklón felül, a bal lábszárat pedig bokán felül egy-egy yasgúzsba tesszük, azután mindegyiket a gúzskarikákkal lezárjuk, majd a két gúzst a kengyelek lyukaiba akasztott lakattal egymásba kapcsoljuk. A kézgúzsok átmérője 6,4 centimétertől 6,8 centiméterig, vastagsága 2—3 milliméter legyen." A rendkívül pontosan kidolgozott szolgálati szabályzat megmondja azt is

4 hogy a lábgúzsok átmérője hánv centiméter legyen és így tovább. Végül megállapítja, hogy a megkötözéssel és a gúzsbakötéssel a dohányzás tilalma jár és alattuk az oldalfegyvert, úgyszintén a kitüntetési jeleket és érmeket is le kell tenni. Hát természetesen, roppant elkeserítő látvány lett volna a mellén kitüntetési jelvényekkel, megkötözni az eltorzult arcú, elájult honvédet. Azt hiszem, tisztelt Képviselőház, hogy nem lehet ezeket a mondatokat idézni anélkül, hogy minden becsületes embernek ökölbe ne szoruljon a keze, mert a gúzsbakötésnél és más fenyítéseknél emberekről van szó, parasztokról és munkásokról, adott esetben 50—55 éves emberekről — hiszen háború esetére szólnak ezek a fenyítések —, őszbevegyült családapák szégyenteljes megbüntetéséről. Kevesen tudják, hogy amikor a szovjet csapatok visszafelé fordították a magyar csapatokat, nem egy esetben szovjet katonák vették le a kötélről a gúzsbakötött, ájult magyar kato-