Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

765 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 766 gi jellegű szolgáltatások túlnyomó részének igénybevétele, s rendkívüli intézkedések stb. Az ország életében azonban olyan események is bekövetkezhetnek, amelyek a haza biztonságát közvetlenül is súlyosan veszélyeztetik anélkül, hogy a háborús állapot ténylegesen fennállana. Erre figyelemmel a javaslat lehetővé teszi a törvény háború idejére szóló rendelkezéseinek a kiterjesztését ilyen veszély idejére is, feltéve, hogy annak beálltát az Elnöki Tanács megállapította és kihirdette. Garanciális jellegű a javaslatnak az a szabályozása, hogy pontosan felsorolja azokat a feltételeket, amelyek a veszély-állapot beálltának megállapítására alapul szolgálhatnak. Ilyen például a Magyar Népköztársaság területi épségének vagy függetlenségének külső erők által való fenyegetettsége, a népi demokratikus államrendet vagy a társadalmi rendet súlyosan veszélyeztető események. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat az Alkotmányban meghatározott elvek alapján a honvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek és jogok szilárd rendszerét foglalja egybe. Abból az állami szervek tisztán láthatják, hogy a haza védelme érdekében mit követelhetnek, az állampolgárok pedig világosan megismerhetik honvédelmi kötelezettségeiket. Joggal bízhatunk abban, hogy népünk helyeselni fogja az új Honvédelmi Törvénybe foglalt elveket, mert teljes mértékben megérti a szocialista haza védelmének fontosságát és bízik hadseregében, a Magyar Népköztársaság fegyveres szerveiben és büszke katona fiaira. E bizalomnak és büszkeségnek az az alapja, hogy — a Magyar Néphadseregben és más fegyveres szervekben szolgáló katonák becsülettel teljesítik az esküben foglalt hazafiúi kötelességeiket. Védelmezik a dolgozó magyar nép ügyét, érdekeit; — a parancsnok és beosztott, a tiszt és a sorkatona szívét egyazon érzés, cél hevíti: biztosítani népünk hatalmát, békéjét, országunk függetlenségét. Ez az érzés már most békében is nagy és nemes tetteket szül. A tisztelt Országgyűlés tagjai emlékeznek, hogy katonáink milyen áldozatkészen segítették az árvíz által veszélyeztetett lakosságot, milyen lelkesen dolgoztak és dolgoznak, hogy a kedvezőtlen időjárás szeszélyétől megmentsék az ország kenyerét, és a mezőgazdasági termékeket. De az egyszerű hétköznapok során is megszületnek az újabb és újabb katonai hőstettek. A sorkatonai szolgálatra behívott fiatalok őszinte lelkesedéssel igyekeznek elsajátítani mindazokat az ismereteket, amelyek a haza fegyveres védelméhez szükségesek. Mindez azért van így, mert miként az egész társadalmat, a hadsereget is magasztos eszmék hevítik, s ez ma már éppoly messze van a Horthy hadsereg szellemétől, miként e különbséget az eskü szövege is híven visszatükrözi. A Horthy-hadseregbe bekényszerített munkás-paraszt fiatalokat, a magyar népet elnyomó uralkodó osztályt személyében klasszikusan megtestesítő kormányzóra, a „hadúrra", egyetlen ember iránti hűségre és engedelmességre eskették fel. Ügy gondolom, ehhez sok kommentárt nem kell fűzni, különösen az idősebb nemzedék jól emlékszik, hogy mit jelentett ez a „hűség és engedelmesség". Mire esküszik ma a néphadseregbe bevonult fiatal? Az eskü így kezdődik: „Én, a dolgozó magyar nép fia, esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak, néphadseregünknek hűséges katonája leszek". Meg kell mondani őszintén, hogy a haza fegyveres szolgálata nem könnyű. A katonai szolgálat valóban sokat — figyelmet, helytállást, áldozatvállalást, fegyelmet — követel a fiataloktól, de sokat is a*d nekik. A példák ezrei bizonyítják, hogy a katonai szolgálatot letöltött fiatalok jobban helytállnak a munkában, fegyelmezettebben dolgoznak és mindig szeretettel emlékeznek vissza a hadseregre, alakulatukra, elvtársaikra, parancsnokaikra, akikkel nem könnyű, de sok szép emléket adó esztendőket töltöttek együtt. Az élet ezer és ezer példája bizonyítja, hogy azok járnak el helyesen, akik hozzátartozóikat, munkatársaikat a katonai kötelesség becsületes, maradéktalan ellátására buzdítják és nem próbálják meg különféle „indokokkal" (még eltúlzott sport-érdekekkel sem) mentesíteni. Hiszen a katonai szolgálat amellett, hogy szent állampolgári kötelesség, egyúttal komoly nevelő iskola is, ahonnan a fiatalok testben, lélekben megedződve és tudásban gyarapodva térnek vissza üzemükbe, munkahelyükre, falvaikba, családi körükbe. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy e ritka alkalmat felhasználva a hadseregben és más fegyveres szervekben szolgáló hivatásos tisztekről, tiszthelyettesekről külön is szóljak néhány szót. Mi, a Magyar Népköztársaság fegyveres testületeinek tábornokai, tisztjei, tiszthelyettesei önként vállalt hivatásunkhoz, eskünkhöz híven becsülettel — s már eddig is jelentős sikerrel — igyekszünk teljesíteni azon kötelezettségünket, hogy: — megtanuljuk mesterien kezelni azokat a fegyvereket, technikai eszközöket, amelyeket népünk kezünkbe adott; — állandóan növeljük katonai, politikai ismereteinket és mind magasabb színvonalra emeljük a csapatok kiképzését, vezetését. Tisztjeink, tiszthelyetteseink hozzáértéssel és szeretettel nevelik a hadseregbe bevonult fiatalokat, hogy azok mindenkor készek és képesek legyenek szent hazafiúi kötelességük teljesítésére — a haza fegyveres védelmére. A hadseregben helytállásra, áldozatvállalásra, a haza és a dolgozó nép szeretetére, a testvéri népek szeretetére és megbecsülésére neveljük fiainkat. . Mi, a Magyar Néphadsereg tábornokai, tisztjei, tiszthelyettesei, nemcsak kiképzői vagyunk a katonáknak, hanem nevelői és elvtársai is, akik a törvények, szabályzatok és parancsok szellemében messzemenően gondoskodunk róluk, tanácsot, a lehetőségek keretén belül segítséget adunk nekik — nem egyszer leszerelésük után is —, problémáik megoldásához. Ebből fakad a parancsnokok és sorkatonák közötti kölcsönös bizalom. Tisztelt Országgyűlés! Amit most hadseregünk életéről és munkájáról mondottam, s ahogy ezt képviselőtársaim és dolgozóink is tudják, fegyveres erőink nem-