Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

767 Az Országgyűlés 13. ülése 1960 csak e törvény elfogadása után, a jövőben, hanem már most, sőt azóta, hogy néphadseregünk létrejött azoknak a céloknak az alapján és azok szerint az elvek szerint él és dolgozik, amelyeket most az új honvédelmi törvény szentesít. A törvény tehát a lényeget tekintve, a tényleges helyzethez képest, semmiféle alapvető változást nem jelent, csupán annak törvényi kereteit helyezi új társadalmi rendünknek megfelelő alapokra. Ha fegyveres erőink élete és munkája tekintetében változásról beszélhetünk, ez csak abban állhat, hogy e mai naptól fogva országgyűlésünknek az új honvédelmi törvényben kifejeződő akarata is lelkesít bennüket a haza és dolgozó népünk védelme érdekében »még odaadóbb munkára, áldozatot nem kímélő helytállásra. Az új honvédelmi törvény ebben az értelemben néphadseregünk és többi fegyveres szerveink fejlődésének, erősödésének fontos állomása lesz. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslat kidolgozásában résztvevő jogi és katonai szakértők lelkiismeretes, eredményes munkájáért köszönetet mondjak. A honvédelmi törvényjavaslatot megtárgyalta az országgyűlés honvédelmi bizottsága és néhány figyelemre méltó észrevételt, javaslatot tett. Ezekkel a javaslatokkal, melyeket képviselőtársaim is megkaptak, teljes mértékben egyetértek és javasolom, hogy a tisztelt országgyűlés a beterjesztett honvédelmi törvényjavaslatot vitassa meg és a honvédelmi bizottság által javasolt módosításokkal együtt fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Szomszéd László képviselőtársunkat, a törvényjavaslat előadóját, illeti a szó. SZOMSZÉD LÁSZLÓ előadó: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés honvédelmi bizottsága az 1960. évi november hó 26. napján megtartott ülésén behatóan megvitatta a honvédelemről szóló törvényjavaslatot. A bizottság jelentését és módosító javaslatait a következőkben terjesztem az országgyűlés, elé. Törvényhozásunknak alkotmányos feladata, hogy a hazánkban a szocializmus építése során gyors ütemben és sikeresen folyó politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésnek megfelelően gondoskodjék az új jogi felépítmény, az egységes szocialista jogrend törvényekbe foglalt felépítéséről. A magyar dolgozó nép hatalmának törvényes alapjait a Magyar Népköztársaság alkotmánya rakta le, de a törvényhozásra vár az a további feladat, hogy állami életünk különböző megnyilvánulásait, köztük az állam védelmi funkcióit és ennek körében az egyes állampolgárok, valamint az állami szervek jogait és kötelességeit — az Alkotmány elvi tételeire alapozva — a szocialista építés szolgálatára alkalmas, korszerű és részletes jogszabályokba foglalja. Ez a feladat egyben a szocialista törvényességnek, mint egész állami életünk elvi tételének és alapjának a követelménye is. A honvédelem rendszerének ilyen átfogó szabályozása is — jelentőségénél fogva — az országgyűlés jogalkotói feladata. évi december 1-én, csütörtökön 768 Jóllehet törvényhozásunk előtt a. szocialista jogrendszer megteremtése az összes alapvető jogágak területén dialektikusan összefüggő egységes feladatként jelentkezik, az egyes jogterületek rendezését és átalakítását mégis annak a^ időrendjében kell megoldanunk, amikor egyfelől a rájuk vonatkozó korábbi jogszabályok máitúlhaladottakká, rendeltetésük betöltésére alkalmatlanokká váltak, másfelől az új gazdasági, politikai és társadalmi alap kellő kialakulása az érintett jogviszonyok újraszabályozását már lehetővé, időszerűvé teszi és igényli is. A honvédelem kérdésének újszerű, a szocialista állam jellegének és igényeinek megfelelő törvényi szabályozását az előbbi tényezők mindegyike időszerűvé teszi. Ha áttekintjük a honvédelem körét szabályozó hatályos joganyagot, nevezetesen az 1939. évi II. törvényt és az annak módosítására és kiegészítésére hozott 1942. évi XIV. törvényt, valamint azoknak végrehajtási szabályait, nyilvánvalóvá válik, hogy ezeknek további fenntartása és alkalmazása nem felelhet meg népi demokráciánk jogi nézeteinek, a máig kialakult és tovább fejlődő társadalmi viszonyainknak, de a honvédelem korszerű követelményeinek sem. Anélkül, hogy a letűnt népelnyomó rendszerből, annak is a legreakciósabb fasiszta korszakából származó honvédelmi törvények szellemének és rendszerének részletes elemzésébe bocsátkoznánk, elegendő időznünk tarthatatlanságának igazolására néhány jellemző rendelkezését, amelyek merőben szemben állnak népi államunk haladó jogi szemléletével. Mindenekelőtt a szóbanforgó honvédelmi törvények keletkezési időszaka jelzi a történelem porondjáról a felszabadulásunkkal végleg letűnt Horthy-fasizmus hódító háborúra, Hitler csatlósaként totális rablóháborúra való eszeveszett készülődését. A „haza védelmének" hazug jelszava alatt, a nacionalizmus, sovinizmus és irredentizmus mákonyával mételyezve törekedett az úri elnyomás alatt sínylődő népi tömegeket a szabadság és a haladás eszméi ellen, saját érdekei ellen az igazságtalan támadó háború bűnös mámorába hangolni, és honmentő országgyarapító keresztes hadjárat ürügyén, Hitler oldalán a nyilvánvaló pusztulásba öntudatlanul belehajszolni. Erre volt jó a rosszemlékű levente-intézmény, amely jó korán, már tizenkét éves korban kezdte meg az ifjúság céltudatos fertőzését, betörését és elkábítását, hogy a fasiszta hadigépezetnek vak engedelmességgel és megfélemlítéssel válhassék olcsó áldozatává. Avagy nem a totális támadó háborúra való felkészülést jelzik-e ezeknek a törvényeknek a hadkötelezettség terjedelmére, a szolgálati kötelezettségek bonyolult és kimerítő rendszerére, az előképzésre és utóképzésre, a jelentkezési és megjelenési kötelezettségekre vonatkozó szinte korlátlan és folytonos megterhelést jelentő előírásai? A háborúra készülődésnek ez a nyilvánvaló tendenciája merőben szemben áll szocialista rendszerünk egész szemléletével és következetes, elvi békepolitikájával. A régi törvények számunkra ezért is tarthatatlanok. Vajon tudunk-e megvetés nélkül állást foglalni a második Horthy-fasiszta honvédelmi tör-