Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

751 Az Országgyűlés 13. ülése 1960 Nemigen vették figyelembe azokat a problémákat, amelyek lényegileg fontosak és megoldásra várnak. Ilyen a kolonizáció, a törzsbányászok letelepítésének megoldása, amihez bizonyos beruházás és egyéb anyagi eszköz szükséges. Szükségesnek tartom a jövőben, hogy népgazdaságunk erejéhez mérten e célokra is juttassunk valami beruházást és hiteleket. Meggyőződésem, hogy a bányatörvények hatálybalépése után a jelentős bányaberuházágok elmaradása miatt a bányászok kevesebbet fognak panaszkodni, mint amennyit mostanában, különösen az utóbbi időben elég gyakran vetnek fel nekünk. Tisztelt Országgyűlés! Ügy látom, a törvénytervezet rendelkezései mögül feltétlenül kicsendül az az alaptétel, ami szocialista rendszerünk lényegéből fakad: hogy a legfőbb érték az ember és hogy a társadalmi tulajdont védeni kell. Ezért a törvénytervezet idevágó rendelkezéseit helyeseknek, indokoltaknak és jóknak tartom, tehát a törvénytervezetet elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) RÓNAI SÁNDOR elnök: Szólásra következik Molnár István elvtársunk. MOLNÁR ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett új magyar bányatörvény tervezete nemcsak a bányászat mai helyzetét kívánja rendezni és szabályozni, hanem véleményem szerint a jövő nagy feladataira is helyes iránymutatásokat ad. A régi bányatörvény akkor jött létre, amikor hazánkban a bányászkod,ás a legkezdetlegesebb stádiumban volt és a termelés kézi eszközökkel folyt. Egy 1863-ból származó statisztika szerint a bányászatban mindössze 26 gőzgép dolgozott. A régi bányatörvényben a műszaki fejlesztésre nézve rendelkezéseket nem találunk. Nemcsak ebben a régmúlt időben, hanem a felszabadulásunk előtti időszakban is a magyarországi bányászat műszaki színvonala elmaradott volt és a magasabb profit érdekében nem a műszaki fejlesztést, hanem a bányászok munkaerejének nagyobb kizsákmányolását alkalmazták a kapitalisták. Amikor a bányászat állami feladattá vált, pártunk és kormányunk minden erőfeszítést megtett, hogy a bányászati munka színvonalát emelje. Ezért üdvözlöm azt a tényt, hogy a bányászatról szóló és most megtárgyalásra kerülő törvénytervezet a műszaki fejlesztés elősegítésének kérdéseit külön fejezetben tárgyalja és a műszaki fejlesztést a bányászati munkák homlokterébe állítja. Ez a törvény elősegíti, hogy az idevonatkozó tudományos eredmények és tapasztalatok segítségével intézményesen biztosítsuk a műszaki fejlesztés munkáját. A bányászat minden ágában, így a szén-, érc-, ásvány-, olaj- stb. bányászatban igen nagy termelési volumennövekedés volt az elmúlt időszakban és a jövő feladatai még nagyobbak. Ezt csak akkor tudjuk biztosítani, ha kialakítjuk a nagyüzemi bányászkodást. Nagyüzemi bányászkodás pedig fejlett műszaki színvonal nélkül nem lehetséges. évi december 1-én, csütörtökön 752 A műszaki fejlesztésnek egyik legfontosabb feladata kell legyen, hogy a teljesítményeket növelje. Mit ér az a műszaki fejlesztés, amellyel együtt nem növekszik a termelékenység? A műszaki fejlesztés feladatai között a másik legfontosabb kérdésnek tartom a nehéz fizikai munka megkönnyítését a gépesítés útján. Ezen a tér^n a bányászatnak már eddig is számottevő eredményeit ismerjük. Például a szénbányászatban a rakodás gépesítése 1953-ban 1,6 százalék volt, míg napjainkban 14,8 százalékra emelkedett. Ennél nagyobb fejlődés mutatkozik a szállítás gépesítése tekintetében. A beállított gumi szállítószalagok, kaparok és rázócsúszdák, Diesel- és villamosmozdonyok következtében a gépi szállítás aránya 57,3 százalékos. Persze, van az országban olyan bánya is, ahol a vágatrakodás gépesítése 88,4 százalék, a fejtésrakodás gépesítése 76,7 százalék, sőt olyan törekvés van, hogy a lapátot száműzzük a bányából. A szállítás gépesítése 98 százalék. A Szovjetuniótól, a népi demokratikus országoktól kapott jö vesztő- és fej tógépekkel, továbbá a hazai találmányú és bányagépgyártásunk által legyártott jö vesztő- és fejtőberendezésekkel a fejtési munka gépesítését is megindította a szénbányászat. Meg kell azonban állapítani, hogy az ez irányú munka elmaradt a nemzetközi színvonalhoz képest, örvendetes azonban, hogy több területen az elmúlt években nagyobbarányú kezdeményezések tapasztalhatók. Nemcsak a műszakiak, hanem a fizikai dolgozók is megváltozott szemlélet alapján aktív segítői a gépesítésnek. Ma a szénbányákban kedvező kísérletek folynak nagyteljesítményű széngyalukkal, pajzsos fejtési módokkal. Számos Hidasi- és Kótaféle felrakógép dolgozik már a munkahelyeken, ezeket a könnyen mozgatható, praktikus gépeket a bányászok igen megszerették és szívesen használják. A bányászokra az a jellemző, hogy szeretik a gépet, természetesen akkor, ha annak kezelését gyorsan el tudják sajátítani és többet tudnak vele termelni. A gépesítés fejlesztése érdekében nagy fejlődést ért el a szénbányászat a korszerű biztosítás terén. Az acélgyűrűs vágatbiztosítás, a korszerű fejtésbiztosítások nagymértékben fejlődtek az elmúlt években, és ennek hatása nemcsak a gépesítés fejlesztésének előfeltételeire, hanem a bányabiztonságra és a gazdaságos termelésre is kihatottak. A komlói és pécsi tröszt területén körülbelül 140 kilométer vágat van korszerűen biztosítva. Az elért eredmények mellett találkozunk olyan jelenségekkel is az üzemekben, amelyek nem kedvezőek. Ilyen például a gépek kihasználatlansága. Nagyon sok üzemben a rendelkezésre bocsátott gépek kihasználatlanul állnak a raktárakban, a külszínen és sok esetben a munkahelyeken is. Persze, vannak üzemek, ahol új fejtési módszerek bevezetésével például a szkréper kihasználását megduplázták, csak az ilyen jelenségeknek kevés a követőjük és támogatójuk. Véleményem szerint nagyon helyesen teszi a törvénytervezet, amikor a műszaki fejlesztést a gazdaságosság és a biztonság kérdéseivel is