Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

749 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 750 kodás megindulásának első percétől fontos teendőik lesznek, kezdve a biztonságos tervezéstől. Nagyon helyesnek tartom a kettős irányítást, amelybe beleértjük a bányahatóság ellenőrzését is. Ezt mindenesetre még jobban össze kell hangolni, mert az élet, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy sokszor vannak ellentmondások, Erre is a magam választókörzetéből, a móri járás bányáiból tudok példát felhozni. A bányahatóság előírja — persze a munkahelyek szétszórtságától és a telepítés sűrűségétől függően —, hogy 10—15 bányász után függetlenített lőmestert kell beállítani. Erre kötelezi a bányahatóság a vállalat vezetőjét, vagy a bányaüzemek vezetőit. Igen, mert a bányaüzem vezetője egy tröszthöz is tartozik, tehát ő sem létszámkeretet, sem béralapot nem kap erre, tehát megkezdődik a feketén bújtatás és ellentmondásba kerülünk akkor, amikor egyrészt betartatjuk — és helyesen betartatjuk — a bányahatóság ilyenirányú intézkedését, másrészt, amikor egy másik vonalon vizsgálatot folytat a pártbizottság, vagy a tröszt, vagy a minisztérium, vagy más illetékes szerv, és megtalálja a bújtatott létszámot és akkor az üzem vezetője ezért kap dorgálást. Jobban össze kellene hangolni ezt a dolgot. Ez szerintem megoldható, s a bányászkodásban nagy lépést jelentene számunkra. Még arról szeretnék szólni, hogy nem elegendő csupán az, hogy a bányaüzem vezetője és a bányahatóság mindent elkövet a biztonságos termelésért, de alapvető feltétel az is, hogy ezeket az előírásokat maguk a bányászok meg is tartsák. Ez elsősorban munkafegyelem kérdése. Ebben komoly feladat hárul az üzemi pártszervezetekre, a szakszervezetekre, a KlSZ-szervezetekre, amelyek tudnak ebben segíteni a munkafegyelem megszilárdítása, a bányabiztonsági előírások helyes magyarázata és megtartatása révén. Helyes kezdeményezésnek tartom — ami lényegében a szocialista munkabrigádok születésével egyidejűleg merült fel — a bányászok kollektív művelődésének, szórakozásának kialakulását. Akár a közép-dunántúli bányaüzemeket, vagy a várpalotai üzemet vesszük figyelembe, mindenütt megvan a párt-klub, sőt, néhol a szakszervezeti székházakban is vannak rendezvények, ahol gondoskodni lehet a bányászok továbbképzéséről és szórakozásáról, a helyes, szocialista módon való szórakozás megteremtéséről. Ez azt jelenti, hogy ha a csapat, vagy a szocialista munkabrigád, vagy a kollektívájukba kerülő más bányász megtanul józanul gondolkodni, józanul élni, józanabbul szórakozni, akkor kevesebb lesz a baleset, kevesebb veszély adódik a bányászatban. Ahol pedig ilyen lehetőség nincs, javaslom, hogy a szakszervezetek szorgalmazzák szakszervezeti klubbok létrehozását. A fegyelem necsak akkor kezdődjék, amikor az illető leszáll a bányába, hanem a fegyelmezett bányászt az otthoni, vagy a közösség körében való viselkedés is jellemezze. Az olyan bányászok, akik kint is és lent a bányában is vigyáznak egymásra, jobban megértik egymást, jobban védik a bánya érdekeit. Egy másik ilyen érvényben levő, bányára vonatkozó rendelet van, amely úgy szól,, hogy bányamunkára csak az a személy mehet, aki előzőleg hatnapos bányabiztonsági oktatáson vett részt. Nem tartom teljes mértékben helyesnek ezt a rendeletet. Miért mondom ezt? Aki hat napon át részt vett ilyen megelőző oktatáson, azt nem helyes mindjárt beosztani komoly, veszélyes munkahelyre, mert nem biztos, hogy hat nap alatt el tudta sajátítani a biztonsági intézkedések betartásának, a balesetek elhárításának módját. Ugyanezt felhozhatom a vájártanulókkal kapcsolatban is. Bányásztanulóink három évadban iskolában és bányában elsajátítják a bányászkodás nehéz, de szép technikáját, de azért azt a vájártanulót veszélyesebb helyre vinni nem lehet. Egy komolyabb törés átdolgozására nem tudják megtanítani ezt a vájártanulót, mert ezt könyvből nem lehet megtanulni, csak a gyakorlatban, vagy az adott munkában elsajátítani. Ezt egyébként a bányász elvtársak nagyon jól tudják. Ugyanakkor, ha elvégzi a hároméves tanfolyamot, sok esetben műszaki vezetőink előre teszik és mint vájárt nagyon nehéz és kemény feladatokkal bízzák meg, amelyeket vagy nem mer megkérdezni idősebb bányászoktól, mert ezt szégyenli, vagy pedig nekivág és akkor a bányabiztonsági szabályok be nem tartásából komolyabb problémák keletkezhetnek. Javaslom, az iparág hozzon olyanirányú intézkedést, hogy csak fokozatosan vezessék be ezeket az embereket, az új bányászokat, a bányászkodás nehezebb munkáiba. A törvénytervezet foglalkozik azzal is, hogy bár a bányászkodás föld alatti munkát jelent, de azért a külszínen sem okozhat kárt. Egyébként erről előbbi felszólalásában Jakab képviselőtársam is szólt. Helyesnek tartom, hogy a bányaüzemekre bízzák a bányászkodás helyének kiválasztását, mivel ásványi nyersanyagok korlátozott helyen és korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésünkre, de ugyanakkor figyelembe kell venni az üzemek vagy intézmények társadalmi érdekét is, és éppen ezért nagyon tudom helyeselni a védőpillérekre vonatkozó kitételt, az ezzel kapcsolatos szabályok betartását. Az előterjesztés ezzel kapcsolatban a következőket mondja: a bányászati művelésű lakótelepek, vagy felszíni és föld alatti egyéb létesítmények, folyó- vagy állóvizek veszélyeztetésének megakadályozására védőpilléreket kell kijelölni. Ezt a védőpillért a bányahatóságok jelöljék ki, de írják elő konkrétan, hol kell védőpillért alkalmazni, és tételesen határozzák meg a megóvandó objektumokat és tiltsanak meg minden rablógazdálkodást. A pillér határain belül művelést folytatni ne legyen szabad. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül az előterjesztett törvényjavaslat 31. szakaszával kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni. Eszerint az államigazgatási szervek is kötelesek lesznek a jövőben elősegíteni a bányászat munkáját. Ezt egyrészt azért tartom nagy jelentőségűnek, mert kiszélesedik és társadalmi üggyé lesz a bányászat, másrészt nagy jelentőségű lesz, mert voltak esetek, amikor a bányaüzemek közvetlen termelési kötelezettségeinek megállapításainál az egyéb szükségszerű, de nem közvetlenül, hanem a bányászkodáshoz közvetve szükséges beruházásoknál szűkmarkúak voltak.