Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

747 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 748 Ez veszélyt jelent, mert a termelőmunkában dolgozó bányászok talán 30 százaléka ilyen, aki előbb-utóbb érzi ezeket az ártalmakat. Czottner elvtárs előterjesztésében elmondotta, hogy lényegében a magyar bányászoknak nem volt törvényük. Ez lesz az első bányatörvény. A felszabadulás előtti időkben bányabiztonsági előírások szinte egyáltalán nem voltak. Talán úgy is jellemezhetném ezt az időt, hogy a bányászok biztonságáról egyedül védőszentjük, Borbála gondoskodott. A régi bányászköszöntés is ilyen misztikus alapon van megfogalmazva, hogy „szerencse fel", mert a szerencsére bízták a bányászok biztonságát, ahelyett, hogy a kormányzat vette volna kézbe ezt a kérdést. Egyáltalában, olyan dolgot, aminek a bányászok nagy fontosságot tulajdonítanak, az ország színe előtt, a Parlamentben nem vetettek fel. Az általános bányabiztonsági szabályzatot mindössze a budapesti bányakapitányság körzetébe tartozó bányákra vonatkozóan adták ki, de ezt is csak 1922-ben. Ugyanakkor sem a pécsi, sem a borsodi, sem a közép-dunántúli, salgótarjáni vagy egyéb bányavidékekre nem vonatkozott a bányabiztonsági szabályzat. De ez is olyan bányabiztonság volt, amely védte a tőkést, a tőkés tulajdonában levő bányát, a bányászt azonban nem védte. Egyedül a robbantási szabályzat volt érvényben a felszabadulás előtt. Jól tudjuk, hogy pártunk gondoskodása révén a bányák államosítása után azonnal sor került a bányabiztonsági szabályzat kidolgozására, ami 1954-ben lényegében meg is jelent. Ezenkívül egy sor sajátos, speciális bányabiztonsági szabályzat jelent meg a bányászkodás különböző ágaira vonatkozóan. Nagy lépést, komoly fejlődést és előrehaladást jelentett a Minisztertanács és a SZOT közös határozata a balesetelhárítási feladatokról, amely 1952-ben jelent meg. Egyrészt útmutatást kaptak a bányaüzemek vezetői a bányabiztonság betartására és betartatására, másrészt eszközt is kaptak hozzá. Megkaptak minden feltételt ahhoz, hogy ráneveljék a bányászokat a biztonságos termelésre és szükség esetén a társadalmi tulajdon érdekében rákényszerítsék a bányászokat arra, hogy biztonságosan termeljenek. Ez nagy eredmény. Ha megnézzük a balesetek csökkenését 1952-től 1959-ig, a következő számokat találjuk. A szénbányászatban 35 százalékkal csökkent a balesetek gyakorisága és ami nagy jelentőségű, a föld alatti mélyművelésben 38,5 százalékkal kevesebb a baleset. Az ércbányászatban 29, ásványbányászatunkban 21,5, a bauxitbányászatban 26,4, az olajbányászatban pedig 23 százalékkal csökkent a balesetek száma. Ismétlem, nagy az eredmény. Ha megnézzük a balesetek okait, azt látjuk, hogy ezek leginkább a szállítási berendezések helytelen kezeléséből, másrészt pedig a kőzetomlásból adódnak. Ez a két ok teszi ki az előforduló baleseteknek mintegy 50 százalékát. Ha a balesetek számának csökkenését nézzük, mindenesetre azt is figyelembe kell venni, hogy 1952-től lényegesen megnövekedett a termelésünk mennyiségben és a megnövekedett termeléssel szemben jelentős mértékben csökkentek a balesetek. A legfájóbb a bányászok tekintetében a halálos balesetek előfordulása. Itt örvendetes eredményt értünk el, a halálos balesetek száma 30 százalékkal csökkent. Ezeket a számokat nem azért soroltam fel a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezzel azt a véleményemet juttassam kifejezésre, hogy nálunk a bányászatban minden rendjén van és minden jól megy. Sok még a probléma a mi munkánkban, és ezért is nagy szükség van a törvényre, szinte érzi az egész bányászat ennek az új törvénynek a hiányát, szükségességét. Egyrészt, hogy a szocialista építésünkkel párhuzamosan megelőzzük a veszélyeket — nemcsak a balesetekre, hanem az egyéb veszélyekre is gondolok —, másrészt pedig, hogy a veszélyek elhárítása, továbbra is a bányaműszaki vezetők munkájának középpontjában kell, hogy álljon. Nagyon helyesnek és jónak tartom a törvénytervezetnek azt a kitételét is, amely megnöveli a műszaki vezetők, a bányák főmérnökeinek felelősségét. A tervezet kihangsúlyozza, hogy köteles a bánya főmérnöke vagy műszaki vezetője minden esetben konkrétan intézkedni a veszélyek és károk elhárításáról. Nagyon fontos a veszély elhárításának szervezettsége, amit feltétlenül biztosítani kell. Nemrég történt a Közép-Dunántúli Szénbányászati Tröszt padragi üzemében egy vízbetörés, ahol — bár elég képzett és elég jól felszerelt bányamentő osztag működik — a zűrzavar, kapkodás, szervezetlenség miatt két halálos áldozatot követelt a vízbetörés. Persze, a műszaki vezetők kötelezettségei korábban kezdődnek, nem akkor, amikor már egy-egy ilyen baj, veszély, jelenség előáll valamelyik üzemben. Nagyon fontos, hogy necsak papíron, necsak látszatra, hanem a szakszervezettel szoros kapcsolatban havonta kezdeményezzenek és tartsanak biztonsági és munkavédelmi szemléket. így azonnal gondoskodni tudnak a gépészeti, villamossági, vágatkihajtási és más munkák elvégzéséről. A törvénytervezet azt is helyesen jelöli meg, hogy minden bányaüzem köteles üzemzavar elhárítási tervet készíteni, amelyet a bányahatóság hagy jóvá. Ez a Szovjetunióban nagyon jól bevált módszer, mert zavar esetén nincsenek különösebb problémák és nem adódhat olyan helyzet, mint az előbb említett padragi üzemben, ahol az üzem vezetője, de az üzem minden egyes dolgozója — ha velük tudatják — közreműködhetnek a megelőzésben, vagy ki tudják küszöbölni, lokalizálni a veszélyeket, s maguk az egyszerű bányászok is hathatósan részt vehetnek maguk és a bánya megmentésében. Ha ebbe bevonjuk bányászainkat, az egyszerű munkásokat — s különösen a szocialista munkabrigádok segítségével tudunk bányászainkra hatni —, akkor sok halálos baleset kerülhető el a bányászatban. Mert az is tudvalevő, hogy a szűcsi 31 halálos áldozat is abból következett be, hogy tudatlanságból vagy hozzánemértésből valaki a ventillátort megfordította, rövidzárlatot csinált a szellőztetés vonalán, s azzal, hogy esetleg négy-öt ember életét megmenti, 31 ember esett áldozatul. A jövőben nagy segítség várható, de ugyanakkor nagy feladat is hárul a bányahatóságokra. Nemcsak a különböző balesetek, üzemzavarok kivizsgálása lesz a feladatuk, hanem a bányász-