Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

743 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 744 adott területen a munka. Most a bányatörvény ezt figyelembeveszi a községrendezési tervek jóváhagyása alkalmával és egy sor okot kiküszöböl, amelyekből bányakárosultságok származtak. Véleményem szerint a törvényjavaslat készítői nagyon hasznos és jó szolgálatot tettek államunknak, amikor a bányakárosultság eldöntésénél bekapcsolják a tanácsokat, mint az államhatalom helyi szerveit. Meg kell ezt tenni azért is, mert a tanácsok több mint tízéves fennálásuk alatt, jó munkájuk alapján szinte összenőtték a községek lakóival, akik a legkisebb jogi kérdésekkel, sokszor még családi problémákkal is bizalommal fordulnak a tanácshoz. Bányakárosultság esetén is, az első falrepedések láttán először a tanácsházára vezet az út, ott kérnek útbaigazítást, esetleg ott kehesnek orvoslást is. Ennek lehetőségét a törvényjavaslat most magában foglalja, ezt törvénybe kívánja iktatni — véleményünk szerint helyesen, mert a tanácsok a bizalmon túl még rendelkeznek a helyi ismeretekkel is. A tanácsok beiktatása azzal az előnnyel is jár majd, hogy meggyorsítsa a bányakárok intézésének menetét. Ahogy említettem, a most fennálló hiányos rendelkezések folytán a bányavállalat, vagy éppen a bányakárosult nemegyszer szakértő kirendelését, igénybevételét kérte és ebből kifolyólag a különböző peres eljárások késleltették az intézkedést. Most, amikor felhatalmazzuk a tanács illetékes szerveit a bányakárok megállapítására, kiküszöböljük az ügyintézésben a korábban megvolt felesleges lépcsőfokokat. Még egyszer hangsúlyozom: véleményünk szerint helyes a bányatörvénynek az a fejezete, amely a bányakárokat rendezi, még hozzá úgy rendezi, ahogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban áll. Tisztelt Országgyűlés! Szólni szeretnék még a bányatörvény egy új fejezetéről, az újrahasznosításról. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy alkalmam volt látni a Német Demokratikus Köztársaságban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban folyó külszíni bányafejtéseket. Megelégedéssel és örömmel tapasztaltam az említett helyeken, hogy a külszíni művelés esetén a föld megmozgatását nagyon tervszerűen, szakszerűen végzik, a termőföldekben csak átmenetileg okoznak károkat. Sajnos, ugyanezt Magyarországon az utóbbi időkig nem mondhattuk el. Talán emlékeznek a t. Országgyűlés tagjai a gánti, a nyírádi bauxit külszíni fejtések helyeire, ahol bizony nagy pusztítások mentek végbe a termőföldben. Hasonló példákat lehetne még hozni például a badacsonyi kőbánya területéről, de a borsodi szénbányászat területén is nagyon sok kárt okozott a külszíni művelés, nagyon sok földet vett el a szántóföldi műveléstől. Annál is fontosabb kérdés ez Elvtársak, mert a bányásztelepülések ugyan egyre nagyobbak, de mindig a legjobb termőföldeket foglalják el és bizony gyakran előfordul, hogy a külszíni fejtést nem elég tervszerűen, nem elég szakszerűen kezeljük. Köztudomású, hogy Magyarországon nincsenek több millió hektáros szűzföldek és emellett fában is nagyon szegény ország vagyunk. Ha mi ezeket a területeket a bányák külszíni művelésével elvonjuk a szántóföldi műveléstől, akkor termőterületünk csökken. Ez pedig — ha számbavesszük a nagyüzemi gazdaságok növekvő eredményeit is — mégiscsak kiesést jelent a népgazdaságnak. Ma már egyre több jó példát látunk arra, hogy külszíni fejtés esetén szakszerű munkával újból hasznosíthatóvá tudjuk tenni az elvont területet — vagy szántóföldi termelést, teszünk lehetővé, vagy erdőtelepítést hajtunk végre. Véleményem szerint az újra hasznosításhoz az szükséges, hogy a továbbiakban az eddiginél is több segítséget nyújtsanak a bányászathoz szorosan kapcsolódó erdészeti vállalatok, üzemek és továbbra is eredményes munkát folytasson az erdészeti kutatóintézet. Az erdészeti kutatóintézet már eddig is nagyon jó szolgálatokat tett a külszíni fejtéseknél az ottani talaj felmérésével. Tisztelt Országgyűlés! A bányatörvény javaslatának 12. §-a azt mondja: A felelős műszaki vezető felel e törvény és az ennek alapján kiadott műszaki és biztonsági rendelkezések végrehajtásáért, valamint megtartásuk ellenőrzéséért. A műszaki vezető felelőssége nem érinti más személyeknek beosztásuk, illetve munkakörük alapján fennálló felelősségét. A törvényjavaslatnak erre a paragrafusára hivatkozva javasolnám a t. Országgyűlésnek, hogy hatalmazza fel a nehézipari minisztert a következőkre: Tegyen "lépéseket a művelődésügyi minisztérium vezetőivel egyetértésben, hogy a műszaki egyetemen — elsősorban a bányászati tagozaton — tegyék kötelező tantárggyá a ^bányatörvény oktatását. Még egyszer szeretném indokolásul felhozni az említett paragrafust, mert — mint látjuk — a törvény, az abban foglalt szabályok ismerete elengedhetetlen egy felelős bányavezető munkájához. Hangsúlyozom, rendkívül hasznos lenne, ha az egyetemen végzett bányamérnökök úgy kerülnének ki az életbe, hogy birtokában vannak, ismerik a bányatörvényt. Ennek oktatását egyébként ki lehetne terjeszteni az építőanyagipari tagozatra is — elsősorban a kőbányászat, vagy az agyag- és ásványbányászat vonatkozásában. A törvényjavaslat törvényerőre emelése után szükségesnek tartom azt is, hogy az általunk elfogadott törvényt minél szélesebb rétegekkel ismertessük meg. A zárórendelkezéseknél és a hatósági részben ugyanis az áll, hogy e törvény 1961 júliusában lép életbe — s ezt azzal indokolja, hogy több olyan átmeneti intézkedés szükséges, amelyet nem tudunk máról holnapra megvalósítani. Véleményem szerint, ha a törvénybe foglalt feltételeket időben az illetékesek tudomására hozzuk és ezzel is segítjük őket egyéb intézkedések megtételében, akkor hozzájárulunk a törvény mielőbbi valóraváltásához. Ismeretes, a szénbányászat, a széncsaták hősei, az ellenforradalom utáni konszolidáció idején milyen derekas munkát végeztek. Ez a törvény hozzájárulhat ahhoz, hogy a bányászok még jobb eredményeket érjenek el. Sályi képviselőtársam felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket kormányunk az államosítás óta eltelt idő alatt a bányászok erkölcsi megbecsülése érdekében tett. Véleményem szerint a most beterjesztett törvényjavaslat a bányászok újabb erkölcsi megbecsülését jelenti, s mivel a törvényt összességében és részleteiben