Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-13
7 37 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 738 kisebb jelentőségű kivételektől eltekintve — kizárólag szocialista szervezetekre, főként állami vállalatokra, ritkábban szövetkezetekre bízza. A szocialista bányajogra az is jellemző, hogy az említett vállalatok vagy szövetkezetek tevékenységét a népgazdaságban hasznosítható bármelyik ásványi nyersanyag kitermelése során egységesen, ugyanazokra az alapelvekre támaszkodva kívánja irányítani,- éspedig úgy, hogy rendelkezései összhangba hozzák azokat az egymással szembeálló érdekeket is, amelyek között a kapitalista gazdasági rendben feloldhatatlan volt az ellentmondás. Ilyen ellentmondás mutatkozott a kapitalista vállalkozó és a bányában dolgozók érdekei között a bányamunka biztonságának kérdésében, vagy a bányavállalat és az ingatlantulajdonos érdekei között például a felszín megóvása vagy a bányaművelés folytán meddővé vált területek újrahasznosítása tekintetében. A szocialista bányajog szemlélete szerint a bányászat gazdaságossága és biztonságos volta, a termelés fejlesztésére és a bányaművelés által okozott károk megelőzésére és elhárítására irányuló törekvések egyforma súllyal esnek latba. önként értetődik, hogy a szocialista bányajog szerint a bányászok munkáját különös megbecsülés illeti meg. Ez a megbecsülés azoknak szól, akik az egész társadalom érdekében, a társadalom alapvető szükségleteinek kielégítése végett vállalkoznak az egész nép vagyonát alkotó ásványi kincsek kitermelésének fáradságos és veszélyes munkájára. Tisztelt Országgyűlés! À most vázolt elvekre épült a bányászatról szóló törvényjavaslat. Szerkesztésében az az elv érvényesült, hogy a jogi, a műszaki és a biztonsági rendelkezések után következzék a bányahatóság tevékenységének jogi szabályozása, amely az előzőket mintegy szerves egységbe foglalja. A törvényjavaslat egyébként csak olyan alapvető rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ma — néhány évtized távlatában is — időtállóknak tekinthetők. Részletkérdésekről a végrehajtási rendelet fog intézkedni. A már említett alapelvek érvényesülését biztosító rendelkezések közül szeretnék néhányat külön is kiemelni és a szükséghez mérten megvilágítani. Az általános rendelkezéseket tartalmazó első rész a törvény célját abban jelöli meg, hogy sza* bályozza az ország ásványi nyersanyagkészletének legbiztonságosabb és leggazdaságosabb kitermelését. Ez a gondolat azután végighúzódik az egész törvénytervezeten, amely több helyen is rámutat a fejlett, korszerű technika szerepére, akár a biztonság fokozásában, akár a gazdaságosság növelésében. Világosak a következő rendelkezések: Az állami szerveknek az ásványi kincsekre vonatkozó földtani kutatását — az ország földtani megismerését szolgáló országos kutatási terv alapján — központi földtani hatóság irányítja és ellenőrzi. Az állam az őt megillető bányászati jogát bányavállalatok útján gyakorolja. Ezeket felügyeleti szervük irányítja és ellenőrzi, úgy azonban, hogy e vállalatoknak bányaüzemeikben folytatott bányászati tevékenysége felett a bá! nyahatóság gyakorol szakfelügyeleti hatósági jogkört. Fontos rendelkezés, hogy bányaüzemet csak akkor lehet üzemben tartani, ha az üzemnek van a bányahatóság 0 előzetes hozzájárulásával megbízott felelős műszaki vezetője, illetve vezetőhelyettese. Rendkívül nagy jelentőségű az az intézkedés is, amely szerint a bányaüzem akkor sem folytathat bányaművelést, ha nincs jóváhagyott műszaki üzemi terve. Ezt az utóbbit is a biztonság és a gazdaságosság figyelembevételével kell elkészíteni; biztosítani kell benne az ásványi nyersanyagkészletek védelmét, a veszélyeztetett földek és létesítmények megóvását, a bányakárok megelőzését és csökkentését. Ennek megfelelően fel kell venni például a bányaüzem műszaki üzemi tervébe az üzemet fenyegető különféle veszélyek megelőzésére szolgáló intézkedéseket, vagy például a védőpillérek kijelölését is. Jóváhagyott műszaki terv szükséges a bányaművelés szüneteltetéséhez és megszüntetéséhez is. A javaslat szerint a bányászati tevékenység során törekedni kell a kutatás és bányaművelés által okozott károk megelőzésére, elhárítására, a másnak ténylegesen okozott kárt pedig meg kell téríteni. A bányavállalat az olyan külszíni területet, amelynek használhatósága a bányászati tevékenység — elsősorban külfejtés — következtében megszűnt, vagy lényegesen korlátozódott, köteles e tevékenység befejeztével, tájrendezési kötelezettségének eleget téve, újra-hasznosítás céljára alkalmas állapotba hozni. Abban, hogy az új bányatörvény milyen mértékben fogja elősegíteni a bányászat fejlődését és a szocializmus építését, döntő szerep jut a bányavállalatok felett felügyeletet gyakorló minisztériumoktól teljesen független bányahatóságnak is. Ezért van-nagy jelentőségük azoknak a rendelkezéseknek, amelyek e hatóság szerteágazó feladatkörét és nagy felelősségét tükröző jogkörét szabják meg, valamint szervezeti felépítését írják elő. Az ásványi nyersanyagokra vonatkozó egységes elvek folyományaként a bányahatóság hatásköre a bányászat minden ágára, sőt — a törvény rendelkezése szerint — a mélységi vizek felszínrehozatalára irányuló munkálatok egy részére is kiterjed. A törvény — előrelátással — lehetőséget ad arra is, hogy a Minisztertanács a bányahatóság jogkörét — a szükséghez mérten — egyéb tevékenységekre is kiterjeszthesse. A törvényjavaslat 1961. július hó 1. napját javasolja az új bányatörvény hatálybalépésének napjául. Erre a határidőre elkészülhet a törvény végrehajtási rendelete is, amelynek munkálatai egyébként már folyamatban, sőt igen előrehaladott állapotban vannak. Ez annyit jelent, hogy a jövő év közepétől a bányászatról szóló új törvény a maga egészében, alapelveiben és ezeknek a részletekre kiterjedő alkalmazásában is, érvényesülhet a bányászat minden ágában; szilárd alapját képezheti bányászatunk további fejlődésének és egyik hatékony eszköze lehet annak, hogy a magyar bányászat hiánytalanul elláthassa a szocializmus építésében reá váró feladatokat. Persze a törvényt emberek, a magyar bányászok fogják alkalmazni és végrehajtani. Ezért
