Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

735 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 736 került előtérbe. Az állami tulajdonba vétel ugyanis mindenütt felszámolta a bányászat kisipari jellegét, és ma már országosan, a medencék szerinti tagozódásnak megfelelően, egységes szervezet irányítja a magyar szénbányászatot. Hasonló a helyzet a kőolaj-, érc-, bauxit- és ásványbányászat tekintetében is. A kőbányászat területén pedig ez a további fejlődés várható iránya. A bányák államosítása után azonnal új feladatként jelentkezett a bányaművelés maximális biztonságának a megteremtése is. A kapitalista termelésben az ilyen törekvések és a minél nagyobb profitra való törekvés között feloldhatatlan ellentmondás van. Amíg tehát a tőkés bányászat a múltban megelégedett az olyan minimális biztonsági rendszabályok előírásával, amelyek a termelés lehető folyamatosságát biztosították, addig a szocialista bányászat állandóan fokozza a bányaművelés biztonságát, keresi és megvalósítja azokat a módszereket, amelyek a legfőbb értékét jelentő ember életének, testi épségének és egészségének védelmét szolgálják. Mindezeknek a feladatoknak már az első ötéves tervben is kisebb-nagyobb szerep jutott, mert hiszen az akkor tervezett nagyarányú iparfejlesztés a széntermelés erőteljes növelését tette szükségessé. A megnövekedett feladatok rendkívüli intézkedéseket követeltek. így született meg az 1950. évi minisztertanácsi határozat, amely a szénbányászat fejlesztésének általános feladatain túl, a szocialista szénbányászat kialakításának feladatait is megjelölte. Rendelkezései közül csak azokat szeretném most kiemelni, amelyek e roppant nagy feladatokat határtalan lelkesedéssel és törhetetlen optimizmussal vállaló bányászok munkájának megbecsülését célozták. A minisztertanácsi határozat fokozott premizálással, a hűségjutalom rendszeresítésével, a bányásznap ünneppé nyilvánításával, díszegyenruha rendszeresítésével, kitüntetések adományozásával és egyéb kivételes kedvezményeket megalapozó intézkedésekkel kívánta biztosítani a bányászok nehéz munkájának fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülését, a bányászatnak az ország gazdasági életében megnyilvánuló jelentősége szerint. E rendelkezés nyomán az azóta eltelt 10 év alatt alapjaiban megváltozott bányászaink élete. Megváltozott először is az a környezet, amelyben élnek, mert bányatelepeink ma már nem elhanyagolt települések jellegét mutatják, mint régen. Nem hiányzanak többé e telepeken a városi lakosság igényeinek megfelelő kulturális feltételek. A lakások száma csaknem megkétszereződött és ezzel együtt épült a bolthálózat, létesültek mozik, könyvtárak, szórakozóhelyek, kórházak, orvosi rendelők, bölcsődék és óvodák. Életszínvonaluk tükrözi azt a fokozott anyagi megbecsülést, amely nehéz munkájuk szerint megilleti őket. Kimagaslóan jó munkájukról és ennek erkölcsi megbecsüléséről pedig nemcsak a mellüket ékesítő sok-sok különféle kitüntetés tanúskodik, de az a körülmény is, hogy ott találjuk őket az állam életét irányító apparátus csaknem minden szintjén. Tisztelt Országgyűlés! A szénbányászat államosításáról szóló 1946. évi XIII. törvény már számot vetett a bányászati jogszabályok elavult voltával. A nehézipari miniszter elvtárs tájékoztatta az országgyűlést azokról a törekvésekről, amelyek korábban egy új bányatörvény alkotását célozták. Most eljutottunk oda, hogy a felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt összegyűjtött sok értékes tapasztalat végre megadta a lehetőségét annak, hogy a feudál-kapitalista idők társadalmi viszonyait tükröző idegen törvényt új, magyar és szocialista bányatörvény váltsa fel. Az új bányatörvény megalkotásának munkálatai 1959-ben kezdődtek a Minisztertanács engedélye alapján az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség kezdeményezésére. Azóta az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség és a Nehézipari Minisztérium irányításával folytak bizottságokban, szakemberek széleskörű bevonásával. Az előkészítés munkájáról is részletesen beszámolt a nehézipari miniszter elvtárs, úgyhogy én ennek az előkészítésnek most már csak bizonyos momentumaira korlátozom mondanivalóimat. Az előttünk fekvő törvénytervezet két évi fáradhatatlan munka eredménye, amely arról tanúskodik, hogy készítői mintaszerűen dolgozták fel a hazai és külföldi anyagot és tapasztalatokat. Az új bányatörvény előkészítése során persze, az alapvetően megváltozott viszonyok között az 1854. évi bányatörvény természetesen nem szolgálhatott kiindulási alapul. Ezért az országgyűlés előtt fekvő javaslatban foglalt szabályokat a bányászatban ténylegesen kialakult életviszonyok és jogi kapcsolatok mélyreható tanulmányozásával kellett kidolgozni. Szeretnék rámutatni arra az értékes segítségre, amelyet ebben a munkában részünkre a Szovjetunió 1927. évi bányatörvénye és a népi demokráciák bányajogi kódexeinek tanulmányozása jelentett. A népi demokratikus országokra ugyanis egyformán jellemző, hogy a bányászat, az egyéb ipari tevékenységtől élesen eltérően még ma is olyan ingatlanokon és olyan ingatlanok alatt folytatja tevékenységét, amelyeknek a felszíne mások kezelése és művelése alatt áll, és amelyeknek az esetek többségében nem is az állam a tulajdonosa. E területeknek bányászat céljára történő igénybevétele, a bányászat folytán szükségképpen beálló károsodások továbbra is sajátos jogi szabályozást kívánnak. Ugyanakkor a bányászat társadalmi tulajdonából fakadó, lényegesen új vonások minőségileg elválasztják a szocialista bányajogot a kapitalista rendszer hasonló intézményeitől. A különbség leginkább szembeötlő módon a termelés gazdaságossága, a bányászat biztonsága és a bányamunka megbecsülése tekintetében jelentkezik. A szocialista bányajog olyan feltételeket kíván teremteni, amelyek mellett az ország ásványvagyonának megismerése és további kutatása közvetlen állami feladatként eredményesen megoldható. Ezen felül biztosítja az egész nép vagyonát alkotó, meg nem újítható és a kitermelés folytán állandóan csökkenő ásványi nyersanyagkészletek fokozott védelmét. Ennek érdekében — többek között — arra törekszik, hogy megszüntesse az ásványvagyon gazdálkodásban korábban sűrűn jelentkező anarchiát, azzal, hogy a bányászati tevékenységet —