Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

731 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 732 A tervezet meghatározott munkakörökben magasabb képesítést követel meg; ezzel elősegíti a bányászatban dolgozók műveltségi színvonalá­nak emelését és biztosítja szakmai tudásuk kor­szerű bővítését. Végül pedig feloldja a törvénytervezet a népgazdaság és az állampolgárok érdekeinek összhangba hozatalával megfelelő szabályozás útján azt az ellentétet, amely a külszíni ingatlan­tulajdonosok és a bányavállalat között, a bányá­szati tevékenység folytán elkerülhetetlenül fel­merül. A tervezet rendelkezései a jövőre is irányt szabnak. Az a tény, hogy a bányászat a törvény által megadott keretek között szilárdan teljesít­heti feladatait, azt is jelenti, hogy a jövőben na­gyobb gondot fordíthatunk a műszaki fejlesz­tésre, a munkaidő megrövidítésére és a nehéz bányamunka gépesítés útján való megkönnyí­tésére, a termelékenység emelésére, a munka és üzemszervezés megjavítására, a beruházások koncentrálására és mindarra — a bányászat egé­széhez viszonyítva részletkérdésnek tűnő — fel­adatokra, amelyek megvalósítása és kifejlesztése elmélyülő, komoly részletmunkák eredménye lehet. Felszabadulásunk óta ez az első olyan jog­szabály, amely a megszilárdult gazdasági alapo­kon nyugodva egy iparág összes számottevő kér­dését törvényi szinten szabályozza. Ez a tény is biztosítékát képezi annak, hogy a bányászat az előtte álló feladatokat meg fogja oldani és a népgazdaságot el fogja látni a szükséges ásványi nyersanyagokkal. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak után feljogosítva érzem ma­gam arra, hogy az országgyűlés tagjai részére a bányászatról szóló törvénytervezet elfogadását ajánljam. (Taps.) RÓNAI SÁNDOR elnök: dr. Sályi István képviselőtársunkat, a törvényjavaslat előadóját illeti a szó. Dr. SÁ LYI ISTVÁN előadó: Tisztelt Ország­gyűlés! Ügy vélem, nem kell hosszasan indokol­nom, hogy miért annyira alapvető a bányászat szerepe népgazdaságunkban. A bányászat mint a népgazdaság egyik ága biztosítja a népgazdaság sok más ága számára ipari alapanyagként a föld méhének kincseit, a földkéreg ásványi nyers­anyagait. Ilyenformán a bányászat eredményes működése sok más iparág tevékenységének ki­induló pontja. A bányászatnak ez az elsődleges szerepe elő­térbe kerül ma is, amikor az országgyűlés a bá­nyászatról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. Ennek eredményeként remélem — a magyar szocialista jogalkotások sorozatát rövidesen egy újabb kiváló törvény, az új magyar bányatör­vény fogja gazdagítani. A bányászatról szóló tör­vénytervezet beterjesztése azért nagyjelentőségű, mert mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy az elmúlt 15 év alatt sikerült a szocialista bányá­szat alapjait lerakni, eredményesek voltak a megszilárdításukra irányuló erőfeszítéseink és olyan mértékben kikristályosodtak a szocialista bányászkodásnak a dolgozó nép érdekeit legha­tásosabban szolgáló irányelvei és alapvető mód­szerei, hogy azokat most már — hosszú évtize­dekre — törvényben lehet rögzíteni. Azért, hogy a szocializmus építésében ehhez az újabb mér­földkőhöz elérkeztünk, elsősorban a magyar bá­nyászokat illeti szívből fakadó hála és köszönet. Az elvégzett munkáról, a felmerülő felada­tokról némi képet ad már az is, ha szocialista bányászatunk mai állapotát a volt kapitalista bányászat állapotával vetjük össze. Bányajogunk alapja — amint Czottner elv­társ előadásából ez részletesen kitűnt — az 1854­ben kiadott általános osztrák bányatörvény volt. Ez a törvény szabta meg egészen a felszabadulá­sig a magyar bányászat alakulását. A két világháború közötti időszakban ennek eredményeként bányászatunk nagymértékű fej­lődéséről — sajnos — nem lehetett beszélni, bá­nyászatunk volumene még szűkös ásványvagyo­nunkhoz viszonyítva is kisméretű volt. Hiszen a kapitalista bányászat általában csak a könnyen leművelhető ásványi nyersanyagok kitermelésé­re szorítkozott, éppen a maximális profitra irá­nyuló törekvés folyományaként. 1938-ban, a felszabadulást megelőző utolsó békeévben 9,3 millió tonna volt a szénbányászat termelése. Ennek is 19%-a teljesen kezdetleges, csak időszakosan működő bányákból került ki. De még a tőkeerős nagy vállalatok bányáiból is szinte teljesen hiányzott a korszerű munkahelyi gépesítés. A felszabaduláskor az ércbányászatot mind­össze 4 hiányos és elavult felszerelésű ércbánya képviselte, amelyeknek 1938-ban kb. 350 ezer tonna volt az összes termelésük. Ebben az időben az alumíniumkohászat bá­zisát képező bauxitbányászat 3 korszerűnek ép­pen nem nevezhető bányában folyt. Termelésük 1938-ban kereken félmillió tonnára rúgott. A kőolaj és a földgáz termelés 1938-ban mindössze 43 000 tonna, illetve 8 millió köbmé­tert tett ki. A kőolajtermelés ugyan a háborús konjunktúra idején 5 év alatt közel hússzorosá­ra nőtt, de 1949-re visszaesett kereken félmillió tonnára. Egyéb ipari ásványok termelése a felszaba­dulás előtt — erősen elaprózva — 64 kisüzemben folyt jelentéktelen termeléssel. A szocialista bányászat kialakulása a szén­bányászat államosításáról szóló 1946. évi XIII. törvénnyel kezdődik, az akkor életrehívott Ma­gyar Állami Szénbányászati Rt. működésével. A bányászat többi része zömében a nagyobb ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről szóló 1948. évi XXV. törvény végrehajtása során került ál­lami tulajdonba. Bezárult végül a kör, amikor a Magyar Népköztársaság alkotmányának 6. §-a egyebek között azt is kimondotta, hogy a föld méhének kincsei és a bányák az egész nép vagyonaként az állam tulajdonát képezik. Azzal, hogy az ásványi kincsek állami tulaj­donba kerültek, lehetővé vált hazánk ásványva­gy onának egységes elvek alapján történő kuta­tása, feltárása és kitermelése, lehetővé vált te­hát az ásványvagyon gazdálkodás tervszerű irá­nyítása. Az így kialakult szocialista gazdálkodás fölényét igazolja az elmúlt 15 esztendő. A magyar bányászat mai helyzetéről kitűnő tájékoztatást adott a 10. magyar bányásznap al­kalmából rendezett Bányászati Kongresszus

Next

/
Oldalképek
Tartalom