Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

729 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 730 felhatalmazta az akkori iparügyi minisztert, hogy részben az államosítás tényéből fakadó új helyzetre tekintettel, részben számot vetve a műszaki fejlődéssel és az új feladatokkal, az osztrák bányatörvény módosítására törvényjavaslatot nyújtson be, amíg pedig erre nem kerül sor, az állami szénbányászat tekintetében a hatályos bánya jogi szabályoktól eltérő intézkedéseket tegyen. Az akkori, Iparügyi Minisztérium ilyen irányú kötelezettségének azonnal eleget is tett, amint a hatalom a munkásosztály kezében megszilárdult és megszűnt azon visszahúzó erők hatása, amelyek korábban az előrehaladást akadályozták. 1949-ben a régi bányatörvény legkirívóbb, legkorszerűtlenebb rendelkezéseinek a módosítására készült el a tervezet, 1951-ben pedig az érdekelt szervek már egészen új bányatörvény tervezetét tárgyalták. A próbálkozást siker mégsem koronázhatta, mert ebben az időben a bányászat a kapitalista idők súlyos örökségével küzdött és nem alakult még ki az a gazdasági alap, amelyre tartalmában szocialista, formájában pedig nemzeti bányatörvényt építeni lehetett volna. így egyelőre meg kellett elégednünk a szénbányászat fejlődéséről szóló 1950. évi párt- és kormányhatározattal, a földtani kutatás egységét megvalósító kormányhatározattal, a bányászatnak a tervgazdálkodás szolgálatába való állításával összefüggő különböző intézkedésekkel, a bányafelügyelet korszerűsítésével és a felmerülő egyéb jogi rendezést kívánó kérdések alkalmi szabályozásának a módszerével. Nem csoda, hogy ezekben az időkben a hangsúlyt a termelés mennyiségének a növelésére fektettük, de a szükségnek megfelelően egyidejűleg előkészítettük a bányászat egységes szabályozásának törvényalkotási előfeltételeit is. Az 1956 óta egyéb területen megindult különböző kodifikációs munka bányászati vonatkozásai nagyban hozzájárultak a megfelelő gazdasági alap kialakulásához és megszilárdulásához. Ezek közül külön ki kell emelni a Polgári Törvénykönyv szerepét, amelynek a tulajdonjogi, a szolgalmi és a kártérítési kérdésekkel kapcsolatos szabályaihoz viszonyíthattuk a bányászati adottságokat is. A Polgári Törvénykönyv szilárd alapjaira támaszkodva a bányászat kialakíthatta a működésével kapcsolatos egyéb társadalmi érdekek polgári jogi védelmére vonatkozó szabályokat. E fejlődés során létrejött tehát a bányászat államigazgatási, gazdasági irányító szervezete és a bányászat üzemi tevékenysége beleilleszkedett a polgári jog által meghatározott keretbe. Mindjobban előtérbe került a biztonságos bányaművelés lehetőségének megteremtése és számos részletrendelkezés segítette elő a dolgozók megkímélését azoktól a veszélyektől, amelyek a bányaműveléssel együtt járnak. E téren felhasználtuk a legkorszerűbb tapasztalatokat és eszközöket is. A földtani kutatások egyre szélesebb körre történő kiterjesztése megalapozta az ország ásványkincs-védelmének biztosítását, a földtani kutatások központi terv szerinti folytatása és a felkutatott ásványi nyersanyagok nyilvántartása és megfelelő értékelése szilárd alapot teremtettek arra, hogy a föld méhének kincseivel úgy gazdálkodjunk, ahogy azt a népgazdaság igényei megkívánják. A tervszerű kutatás és az ásványi nyersanyagok nyilvántartása a legszorosabb összefüggésben van a gazdaságos kitermeléssel. Fokozatosan érlelődtek meg az előfeltételek azon alapelvek kidolgozására, amelyek figyelembevételével a törvénytervezet egyes részletrendelkezései biztosítani kívánják a rendelkezésre álló készletek leggazdaságosabb módon történő kitermelését. Már utaltam arra, hogy az előttünk fekvő bányatörvénytervezet kidolgozásában milyen szorosan együttműködtek az államigazgatás szervei és a szakszervezet. A tervezet létrejöttében azonban nemcsak kormányzati szervek vettek részt, hanem meghallgattuk az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület, valamint a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete által rendezett szakemberekre korlátozott nyilvános vita keretében a bányászok, a mérnökök, az egyetemi tanárok és egyéb tudományos munkatársak véleményeit, észrevételeit. A beérkezett mintegy másfélezer állásfoglalás ez alkalommal is bebizonyította, hogy jelentős jogszabályok demokratikus módszerekkel történő előkészítése igen eredményes lehet. Ugyanakkor tapasztalatcserére külföldre küldtük az előkészítő bizottságok néhány tagját, akik megismerkedtek a baráti államok részéről az ásványi nyersanyagok kitermelésére kiadott jogszabályokkal és azok gyakorlati eredményeivel. Meghívtunk, vagy meglátogattunk nagytudású külföldi szakembereket, akikkel megvitattuk elgondolásainkat. így a tervezetben messzemenően érvényesültek a kölcsönös segítségnyújtás tapasztalatai is, amelyeket mindenkor igyekeztünk sajátos viszonyainkhoz alkalmazni. A tervezet így dicséretes kollektív munka eredménye. Miben látom a—bányászatról szóló törvénytervezet legfontosabb politikai jelentőségét? Elsősorban abban, hogy a bányászat kérdéseiben kiemeli a biztonság és a gazdaságosság szerepét, amely elvek a törvénytervezet minden rendelkezésén végigvonulnak. Megtestesül a tervezetben az az elv, hogy legfőbb érték az ember, hogy az ásványi nyersanyagok és a bányavagyon társadalmi tulajdont képez, amelyek védelme mindenkinek a kötelessége. A tervezetben kifejtett jogi szabályok érvényesítésével a bányászat huzamosabb időn keresztül alkalmassá válik nagyüzemi szinten a népgazdaság bányászati szükségleteinek legteljesebb kielégítésére, ugyanakkor a törvény védelmet nyújt minden rablóbányászkodással szemben. Másodsorban az adja meg a tervezet jelentőségét, hogy tételesen kifejti az állam bányászati joga érvényesítésének a szabályait és ezzel biztosítja az iparágban a törvényességet. A jövőben a bányaigazgatás, a kutatás és a termelés gazdasági szervei egyaránt pontosabban ismerni fogják hatáskörüket és feladataikat, tudni fogják, hogy milyen körben felelősek a bányászat működéséért. A tervezet nemcsak lerögzíti az elért eredményeket, hanem hosszabb időre irányt mutat a további fejlődés számára is. 34