Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

709 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. évi augusztus 5-én, pénteken 710. jen vissza ahonnan jött, abba a faluba, amely elküldte és ahova neki kell vinnie a kultúrát. Ezen a téren, minden ellenkező híreszteléssel szemben, örvendetes eredményeket értünk el. Az általános iskolákkal kapcsolatban egy gondolatot szeretnék az országgyűlés előtt megemlíteni és ez az, amit Cseterki elvtárs tegnap már érintett, a kis iskolák problémája, ahol egy vagy két nevelő tanítja a gyerekeket. Elismeréssel kell beszélni és itt az országgyűlés előtt kell köszönetet mondani azért a szívós és zömmel kitűnő munkáért, amelyet ezek a pedagógusok folytatnak. De utaltam már arra, hogy pontosan a felszerelés és a személyi feltételek következtében nem vehetik fel a versenyt a nagy iskolákkal. Ennek következménye, hogy a kis iskolákból a középiskolákba kerülő parasztgyermekek tanulmányi színvonala esik. Tisztelt Országgyűlés! Évek óta sokat beszélünk arról, hogy a munkás- és parasztgyermekek tanulmányi színvonalát emelni kell. Ez nem lehet vitás. Ezen nem vitatkozni kell, hanem ezt meg kell csinálni. Amíg azonban a kis iskolák tanítási lehetőségeit nem fejlesztjük, addig ez örökös probléma lesz, ezen állandóan gondolkodni fogunk, hogy hogyan csináljuk meg. A feladat tehát az, hogy a parasztgyerekek a városi gyerekekkel egyenlő felkészültséggel induljanak. Véleményem szerint ez megoldható. Települési viszonyainkat tekintetbe véve, nyilván nem úgy, hogy minden faluban nyolcosztályos általános iskolát csináljunk. Erre nincs is szükség. Megoldható volna ellenben iskolaautóbuszok segítségével és itt Kossá elvtárshoz fordulnék. Nevezetesen olyan formában hozzunk létre körzeti iskolákat, hogy a nagy iskolákban, amelyek fel vannak szerelve, vannak előadói, van tanári karuk, szállítsuk be a kis tanyai gyerekeket ötödiktől nyolcadikig. Ha megengedi Kossá elvtárs, mindjárt egy tippet is adok. Nagyszerűen fejlődő közúti forgalmunk lehetővé teszi, hogy évente több távolsági autóbuszt kivonjunk a forgalomból, amelyek rövidebb járatra még mindig használhatók lennének. Azt hiszem, így sokat lehetne tenni ezen a téren. Az ötlet nem az enyém, nem tartok igényt a patentre. Én ezt a Szovjetunióban láttam, ahol a plavinyászi kolhoz saját autóbuszain vitte a gyermekeket a felsőbb tagozatú iskolába. Nem gondolok arra, hogy tsz-einknek saját IKARUSZ-uk legyen, hanem arra gondolnék, hogy ezt a nagyon égető problémát, amely kulturális szempontból rendkívül sürgős, valamilyen formában legalább kísérletképpen néhány helyen megpróbáljuk így megoldani. A középfokú oktatás jelenlegi szükségleteit 4206 osztályban igyekszünk kielégíteni. Ezekben több mint 140 000 tanuló tanul, közülük 29 000 diákotthonban. A tárca költségvetéséből 721 millió forintot fordított a középfokú oktatásra. A számszerű fejlődésről sokat beszéltünk és nagyon helyesen. Büszkék lehetünk világviszonylatban is arra, hogy dolgozó népünk igénye mennyire megnőtt. Az idei tanév beiskolázási eredményei azt mutatják, hogy ez a fejlődés még fokozódni fog. Van olyan eset és ezt hadd mondjam el itt, hogy olyan községben, ahonnan éveken keresztül csak egy-két tanulót kaptunk a középiskolába, most a nyolcadik osztályt végzett gyermekek 70—80 százaléka jelentkezett. Kedves Elvtársak! Sokan beszéltek itt arról, hogy a termelőszövetkezetek fejlődése milyen jelentős az ország egészének fejlődése szempontjából. Engedjék meg azt mondanom, hogy ez a jelenség, hogy a falu megindult, mint egység a magasabb kultúra felé, igazolja, hogy a párt és kormány elgondolása a termelőszövetkezetek fejlesztésére, rendkívül helyes volt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy egy-két évtizeden belül, ebben az országban a lakosság zöme, többsége érettségizett ember lesz. És ez a fejlődés egészséges iránya, mert hiszen modern mezőgazdaságot, technikát, tudományt csak nagyon magasan fejlett, magasan képzett emberekkel lehet művelni. Ha semmi más bizonyíték nem állna rendelkezésünkre, ez is igazolja, hogy a szocializmus és a kultúra egyet jelent. Ez a 721 milliós összeg azonban csak egy része annak a hatalmas anyagi áldozatnak, amelyet dolgozó népünk állama hoz a középiskolát végző fiatalságért. Véleményem szerint legalább ugyanilyen nagyságrendű az a segítség, arhelylyel megkönnyíti százezrek tanulását. Itt van, hogy mást ne mondjak, a tandíj. Engedjék meg az elvtársak, hogy ezt egyszer itt megemlítsem. Nálunk az a rendszer, hogy a kitűnő és jelesrendű tanuló nem fizet tandíjat. Aki jórendű, az évi 20 forintot, magyarul havi 2 forintot fizet. Aki közepes, 40 forintot fizet egy évre, vagyis havi 4 forintot. Az elégséges fizet havi 8 forintot, s ahhoz, hogy valaki havi 16 forintot, tediát évi 160 forintot fizessen, meg kell buknia, mert csak akkor fizethet ennyit. Zárójelben megemlíteném; gondolkodni kellene azon, nem volna-e szerencsésebb egy kicsit felemelni az elégségesek és a bukottak tandíját, hogy a kedves szülők számára a bukás ne csak becsület, hanem zseb kérdése is legyen, akkor egy kicsit jobban utána néznének az illető tanulónak. Mutasson a kultúrát a szocializmustól féltő nyugat csak egyetlen államot, amely ilyen reális lehetőséget ad a művelődési jog megvalósításához. Mert én tudok a Horthy-rendszerből ellenpéldát mondani. Engedjék meg az elvtársak, hogy ezt az esetet elmondjam. Nyolc évig egy osztályban jártam Csorba Győző József Attiladíjas költővel, meg fogja bocsátani, hogy a nevét említettem. Szegény családból származott. A második osztályban meghalt az édesapja. Kitűnő rendű tanuló volt, a költőnek az a fajtája, aki jó tanuló. (Derültség.) Nem tudta kifizetni a havi 20 pengős tandíjat. Két hétig nem engedték iskolába járni, kitiltották az iskolából. Azt hiszem, sokan vagyunk itt, akik tudnánk még ilyen példákat szép számmal mondani. Nálunk ilyesmire nem kerül és nem is kerülhet sor, mert a mi iskoláink valóban a mieink, nálunk, Magyarországon nincs olyan ember, aki ne tudná kifizetni még a havi 16 forintot is. Mit jelent ez gyakorlatilag? Annyit, hogy a középiskolai oktatás Magyarországon ingyenes. Azt szeretném mondani a 140 000 középiskolás gyermek szüleinek, hogy a középiskolai oktatás egy gyermekre kivetítve, nem havi 16 forintba kerül, ez világos, szerencsére csak kis százalék