Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

699 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. évi augusztus 5-én, pénteken 700 Az Egészségügyi Minisztérium és az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének he­lyes kezdeményezése volt a vidéki körzeti or­vos-hiány enyhítésére az a mozgalom, amely az orvosi egyetemekről, a kórházakból, a klinikák­ról orvosokat küld patronáló munkára az üres falusi körzeti állásokba. Ez a kezdeményezés nemcsak azért jelentős, mert a falu egészségügyi ellátását javítja, hanem azért is, mert az orvoso­kat szakmailag önállóságra neveli és közelebb viszi őket a falusi élethez. Sárfi elvtársnő a na­pokban elmondta, hogy egy orvos, aki így le­került vidékre patronáló munkára,, amikor há­rom hónap múlva visszakerült a klinikára, le­vélben írta meg a szakszervezetnek, hogy ez a három hónapos vidéki munka számára felért egy kandidátusi vizsgával, mert annyira rá volt szo­rítva az önállóságra, s olyan hasznos volt mind­az, amivel ott megismerkedett., Ezért a maga személyében is kérte a szakszervezetet, hogy tá­mogassa ezt a mozgalmat. Én az egészségügyi és szociális bizottság nevében kérem a miniszté­riumot és az egészségügyi szakszervezetet, hogy továbbra is támogassa és szélesítse ezt a mozgal­mat mindaddig, amíg az üres falusi körzeti or­vosi állások mindenütt be lesznek töltve. Kedves Képviselőtársaim! Néhány szót sze­retnék még szólni a csecsemőhalálozásról, mert az egészségügy területén 1959-ben itt is jelentős eredményt értünk el: a csecsemőhalandóság az előző évi 5,8 százalékról 5,25 százalékra csök­kent. Ez eddigi helyzetünkhöz képest biztató eredmény, azonban nemzetközi összehasonlítás­ban ennél sokkal jobb eredményt elérő országok is vannak, mint például a baráti Csehszlovákia, ahol a gyermek-, illetve csecsemőhalandóság 2,5 százalék körül van. A csecsemőhalandóság csök­kenése az anya- és csecsemő védelem munkájá­nak eredményét tükrözi. Jelentősen javult a ter­hes anyák gondozása. Az anyák nagyobb szám­ban keresik fel a terhes tanácsadásokat; például 1959-ben a terhes nők 92,4 százaléka jelent meg a tanácsadásokon. Hol van az a régi idő, ami­kor volt asszony, aki 8—10 gyermeket is a vi­lágra hozott, anélkül hogy közben egyszer is or­vos látta volna. A védőnők is gyakrabban láto­gatják a kismamákat. Az elmúlt évben 81,5 szá­zalékkal emelkedett az intézetekben történő szü­lések száma. Nagy eredmény ez! A csecsemőgon­dozói tanácsadásokon a csecsemők mintegy 80— 85 százalékát bemutatják. A tanácsadások állan­dóan növekvő forgalma azt bizonyítja, hogy az anyák nagy bizalmat tanúsítanak a tanácsadás iránt, s ez a bizalom a tanácsadók, az orvosok, a gondozók és ápolók jobb munkáján alapszik. Nem mulaszthatom el, kedves képviselőtár­saim, hogy ne szóljak arról: 1959-ben az ismét járványosán jelentkező gyermekbénulási meg­betegedéseket milyen mértékben sikerült leküz­deni. Ezt főleg az új, hatásos oltóanyagnak, a Sabin-cseppek alkalmazásának köszönhetjük, aminek beszerzésére, államunk az elmúlt évben több mint 6 millió forintot fordított. A védőol­tások kiterjesztése és hatékonysága következté­ben hasonlóképpen jelentős mértékben csökkent a szamárköhögéses megbetegedések száma. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1958-ban csaknem 13 000 volt a megbetegedet­tek száma, 1959-ben már csak 2200, tehát mint­egy 10 000-es csökkenés következett be egy év alatt, örülhetünk ennek az eredménynek, hiszen ez is az egészséges jövő megteremtését szolgálja. Az eredmények mellett azonban a járványok te­rületén is vannak még megoldatlan problémák. Ilyen például a dizentériás megbetegedések még mindig igen magas aránya. Erről azért kívánok külön említést tenni, mert ennek leküzdésében a lakosság magatartása, a tisztaság fokozása, a környezet tisztasága igen sokat segíthet és je­lentős szerepet játszik. Az e területen kialakult helyzeten csak akkor javíthatunk igazán ered­ményesen, ha az egészségügyi szervekkel együtt az egész társadalom részt vesz a leküzdésben. Ezért valamennyi társadalmi és tömegszervezet közreműködését kell kérnem az egészségügyi felvilágosítás fokozásához, a lakosság nevelésé­hez, az öntevékenység fokozásához, a betegsé­gek megelőzéséhez, s az egészségügy előtt álló ezen problémák megoldásához. Különösen nagy szerepet kell kapnia és betöltenie a Vöröskereszt­nek, amely eddig munkájával nagyban elősegí­tette a lakosság felvilágosítását. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtár­sak! Befejezésül néhány javaslatot szeretnék tenni. A tbc elleni küzdelemben nagy eredményt értünk el viszonyaink javításában, azonban- még mindig nagyon magas az újonnan megbetegedet­tek száma. A fertőzés terjedésének meggátlása részben a tbc-intézetek számának szaporításával, az orvosi ellenőrzés javításával, részben pedig a családon belüli elkülönítéssel történhet. Ez utóbbi lehetőség megteremtéséhez szükség van arra, hogy az épülő lakások egy részét a tbc-s betegek lakáshelyzetének javítására, elkülöníté­sük megoldására vegyük igénybe. Ezért az egész­ségügyi és szociális bizottság nevében javaso­lom, hogy az Építésügyi Minisztérium, amely a lakásgazdálkodás irányító és felelős szerve, vizs­gálja meg e javaslat megvalósításának lehetősé­gét. Rátérek másik javaslatomra: A nőmozgalom az a társadalmi mozgalom, amely behatóan fog­lalkozik a családvédelem kérdésével. E munkánk során számtalan panasz és kérés érkezik hoz­zánk, hogy nyújtsunk hathatós segítséget azok­nak a családoknak, amelyeknek életét feldúlja a mértéktelen alkohol-fogyasztás. Társadalmunk egészségesen fejlődik. Népünk fizikai, szellemi és erkölcsi vonatkozásban egyre fejlettebb lesz. Ezért nem tűrhetjük, hogy ezt az egészséges fej­lődést az alkohol mértéktelen fogyasztása he­lyenként akadályozza. Arra van szükség, és erre kérem Doleschall elvtársat, Nezvál elvtársat, és különösképpen Tausz elvtársat (Nagy derültség.) hogy az alkoholizmus elleni küzdelem érdeké­ben eddig hozott határozatok és intézkedések be­tartását szigorúbban követeljék meg, valamint a további megszorítások érdekében jogszabályi és egyéb intézkedéseket tegyenek. Dolgozó népünk ezt az intézkedést sürgeti és biztosíthatom a mi­niszter elvtársakat, hogy dolgozó népünk a leg­messzebbmenő támogatást nyújtja ehhez. Sze­retném kihangsúlyozni, hogy itt a mértéktelen fogyasztásról van szó. (Derültség.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom