Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

675 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. évi augusztus 5-én, pénteken 676 meny mellett gyenge vállalatok, elhanyagolt munkaterületek is vannak, számos helyen észszerűtlenül gazdálkodnak. A zárszámadás is rávilágít, hogy egyik legidőszerűbb problémánk a hatékonyabb, ésszerűbb beruházások megvalósítása. Főként azt értjük ez alatt, hogy a termelési beruházási lehetőségek közül határozottabban válasszuk ki a legszükségesebb, leggazdaságosabb befektetéseket. Ne kezdjünk bele több beruházásba, mint amennyit folyamatosan kivitelezhetünk és az elkezdett beruházásokat igyekezzünk minél rövidebb időn belül befejezni és üzembe állítani. Különösen az új, nagy létesítményeknél javíthatunk sokat a munkán. A beruházások tervszerű és gazdaságos lebonyolításának módszereire az elmúlt években a kormány és a Gazdasági Bizottság több határozatot hozott. Ezek közül legjelentősebb az 1958-ban bevezetett engedélyezési eljárás, melynek során a munka megkezdése előtt rögzítik a gazdasági célt, az üzembelépés időpontját, költségelőirányzatát, valamint a megvalósítás éves ütemezését. Ez az eljárás bevált, de a beruházások koncentráltsága és a kivitelezés időtartama még mindig nem kielégítő. 1959-ben például a beruházási terv szerint 162, értékhatár feletti, tehát nagyobb beruházást kellett volna üzembehelyezni, valójában azonban csak 84 beruházás teljes és 26 részleges üzembehelyezése történt meg. Az. 1959. évi beruházási terv szerint a Nehézipari Minisztériumnak 28, értékhatáron felüli beruházást kellett volna üzembehelyeznie, melyből csak 19 került teljes üzembehelyezésre, négynél pedig az üzembehelyezés csak részleges volt, Még kedvezőtlenebb a KGM beruházásainak lemaradása. A terv szerint üzembehelyezendő 11 értékhatáron felüli beruházásból csak 2 került teljes üzembehelyezésre, 1 pedig részlegesen. A Ganz-Mávagnál az 1959. évre előirányzott beruházási ütemtől 15,3 millió forintos, a Kismotor- és Gépgyárnál pedig 19,3 millió forintos lemaradás mutatkozott. 1959. évben a befejezetlen értékhatár feletti beruházások a Nehézipari Minisztériumnál 1 milliárd forinttal, a KGM-nél pedig 1.1 milliárd forinttal nőttek. Ez elsősorban a beruházások megvalósításához szükséges eszközök megfelelő koncentrálásának hiányából adódik. Még mindig gyakori, hogy egyes beruházások megvalósításának ideje nagyon hosszú. Számos iparágban a termelés növekedésének lehetőségeit szinte kizárólag új beruházások létesítésében keresik. Ugyanakkor a termelés növelésének, mint kiderült, még jelentős tartalékai vannak, amelyek nincsenek kihasználva. Ilyen tartalékok például sok iparágban az alacsony műszakszám növelése. A gépiparban például az átlagos műszakszám jelenleg csak 1,3, tehát még a kettős műszak sem rendszeres, pedig ezt nyilván meg lehet valósítani. Sok lehetőség van a meglevő gépek jobb kihasználásában, a jobb üzemszervezésben. A Gana-Mávagban például szakmunkáshiányra panaszkodnak, ugyanakkor egy külföldről vásárolt értékes gép, amely 8—10 esztergályos felszabadítását eredményezné, amióta beérkezett, többet állt, mint dolgozott. Az ellenőrzés megállapította, hogy a gép üzembeállítására nem fordítottak elég gondot és a külföldi szerelő elpanaszolta az ellenőröknek, hogy úgy érzi, nem is támogatják munkájában és a vizsgálat időpontjában is két hete várt egy cementált gyűrű elkészítésére. Más üzemekben is indokolt több figyelmet fordítani a beszerzett új gépek — akár külföldiek, akár hazaiak — gyorsabb, szervezettebb üzembeállítására. Ugyancsak jónéhány üzemben tapasztalhattuk, hogy elhanyagolták a teljesítmény normák hozzáigazítását az üzemszervezéssel, vagy a műszaki változtatásokkal kialakított új munkafeltételekhez. A Munkaügyi Minisztérium megállapítása szerint például a II. sz. Épületelemgyárban 1960 elejére az üzemi* átlagteljesítmény 140—150 százalékra emelkedett azért, mert az előző évi jelentős műszaki változásokkal egyidejűleg nem módosították a teljesítmény követelményeket. A vállalatok gazdálkodásában általában javulás tapasztalható, de még mindig sok hiányosságot is fel lehet sorolni. A nehéziparban például jól dolgozik az Almásfüzitői Timföldgyár, ahol a timföld önköltségét tonnánként 3312 forintról 2741 forintra csökkentették azáltal, hogy célszerű technológiai változtatásokat hajtottak végre a termelésben. Bár tervét teljesítette, mégsem ítélhetjük jónak viszont a Kőbányai Gyógyszergyárban az elmúlt évi eredményt. A vállalat tavaly a III. negyedév végéig éves termeléséből csak 65 százalékot teljesített, s alap jövedelmezőségi szintjét is alig hogy elérte. A negyedik negyedévben azonban olyan hajrát vágtak ki, hogy úgy a termelési érték, mint az eredménytervet jelentősen túlteljesítették. Egy negyedév alatt 15 százalékkal javították a költségszintet, módszerük mégis műszakilag és gazdaságilag, sőt politikailag is megengedhetetlen, mivel veszélyes termelési módokat alkalmaztak, nagy többlet létszámra, intenzitás növelésre, vasárnapi munka kiterjesztésére volt szükség. Ilyen hajrá mellett műszaki problémáik megoldására viszont nem volt lehetőség. A kohó- és gépipar egyik jó vállalatának tekintjük a Lenin Kohászati Műveket, amelynek önköltségcsökkentési munkájában főleg a jól megalapozott műszaki intézkedési tervek végrehajtása jelentkezik. 1959. év folyamán az összes kiemelt műszaki mutatói jelentősen javuUak. A bázisidőszakkal szemben a fajlagos kokszfelhasználás tonnánként 60 kg-mal csökkent. Az acélnyersvas fajlagos anyagfelhasználásánál pedig 26 kg a javulás. Ismeretes, milyen nagy jelentősége van hazánkban az anyagtakarékosságnak. E téren a vállalat példát mutatott. A műszaki mutatóknál jelentkezett megtakarítás értéke mintegy 160 millió forintnak felel meg. A kohó- és gépiparban az ipari szerkezet és a gyártmány-struktúra átalakítása tavaly is, ez év első felében is lassúbb volt a tervezettnél. Lemaradás van a dieselesítési programnál, közelebbről a vasúti vontatás dieselesítésénél, valamint a hajóiparban néhány új gyártmány kialakításánál. (1200 LE tolóhajó, 800 LE személyhajó, portáldaru.) Elmaradt a fejlesztési ütemtervtől a híradástechnikai és az erősáramú ipar is, ezenkívül a műszeripar fejlesztésében sem használtuk ki kellően a lehetőségeket. Sok ipari