Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-12
677 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. évi augusztus 5-én, pénteken 678 vezetőnél idegenkedés tapasztalható még a műszerezéssel szemben. Az ipar szerkezetével kapcsolatos másik fontos kérdés az alapanyagipar és a feldolgozóipar arányos fejlesztése. E téren ugyancsak feszültség jelentkezik, mert az alapanyagipar fejlődése az utóbbi időben némileg elmaradt a feldolgozóipar mögött. A könnyűipar sok jó vállalata közül említésre érdemes a Május 1 Ruhagyár, ahol 1959ben a jó szervezés eredményeképpen a termelékenység jelentősen nőtt, ami kifejeződik abban, hogy az egy dolgozóra jutó egynapi termelés 15,6 százalékkal nőtt. A gazdálkodás javítására azonban még mindig nem eléggé felhasznált módszer az azonos cikkek termelésével foglalkozó vállalatok önköltségének összehasonlítása, amire pedig a könnyűiparban nem kevés lehetőség van. A Kötszövőipari Igazgatóság 1960. évi feladatául tűzte ki — nagyon helyesen — ennek a kérdésnek a vizsgálatát. Megállapította, hogy 1959-ben például a Habselyem Kötöttárugyár és a Pesterzsébeti Kötöttárugyár azonos termékeinek önköltsége lényegesen eltér egymástól, sokkal nagyobb mértékben, mint amit a műszaki és gazdasági feltételek különbözősége indokol. Egyes műselyem cikkeknél például a Pesterzsébeti Kötöttárugyár 9—10, van olyan amelynél 30 százalékkal magasabb önköltséggel dolgozik, mint a Ilabselyemárugyár. Helyes szervezési intézkedésekkel a jövőben valószínűleg növelni lehet az iparág gazdaságosságát. Az élelmiszeriparban a gazdálkodás fejlődését tapasztaltuk. A termelékenység a javuló munkafegyelem, új technológiák és a műszaki fejlesztés következtében kedvezően alakul. A termelés korszerűsítéséből származó fajlagos anyagfelhasználási mutató javulása következett be például a Sarkadi Cukorgyárban üzembehelyezett folyamatos diffúzió következtében. A korábbi 0,49 százalékos kampányátlag veszteséggel szemben az új gép beállításával a veszteség 0,29 százalékra csökkent, ami 1311 mázsa többlet cukor termelését jelenti egyetlen esztendőben. 1959. évben a közlekedés területén is fejlődés jelentkezett. Ennek eredményeként a közlekedési vállalatok 4,6 százalékos költségszintcsökkentést, 1,2 milliárd forint vállalati eredményjavulást értek el. A termelés és forgalom felfutása kapcsán egyre nagyobb feladatokkal kell megbirkózniuk a közlekedési vállalatoknak. A javulás ellenére azonban az alapvető közlekedési ágak (vasút, gépjármüközlekedés, posta) kapacitása 1959-ben még nem volt elegendő a szállítási feladatok maradéktalan ellátására, annak ellenére, hogy a kocsifordulási idő 3,3 százalékkal javult, a tehervonatok átlagos terhelése pedig 7,7 százalékkal növekedett. Főleg a csúcsforgalmi időszakokban mind a vasúti, mind pedig a teherautó közlekedésben elég jelentős volt a visszautasított fuvarok száma. Állami gazdaságaink jövedelmezősége javuló. A gazdaságok összességében is, és külön-külön majdnem mindegyikben eredményjavulás jelentkezett 1959-ben. A gazdaságok egyharmada az állami árkiegészítést leszámítva is nyereséges volt. Tavaly kiemelkedően jó eredményt ért el a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság. Az évet 9.6 millió forint eredményjavulással zárta, amiből 8,7 millió forint a tiszta nyereség. A 13 600 kat. holdas gazdaság mind a növénytermelésben, mind az állattartásban javította munkáját. Helyes vetésszerkezetet alakítottak ki, jó volt a munkafegyelem, valóságos munkaverseny bontakozott ki, melyből az ifjúsági brigádok is kivették részüket. A gyenge gazdaságok példája lehet viszont az Alsórajki Állami Gazdaság, amelynél 1959-ben eredményromlás jelentkezett, bár a feltételei nem sokkal különböznek az előbbi gazdaságokétól, 4,2 millió forint veszteségtérítést igényelt. Ebben a gazdaságban az ellenőrzés szerint a vezetés nem állott feladata magaslatán és különösen az állattartásban alkalmazott helytelen és szakszerűtlen módszerek idézték elő a veszteséget. Az állami gazdaságok területén nyilvánvalóan igyekeznünk kell arra, hogy valamennyi állami gazdaság hamarosan elérje a legjobb gazdaságok színvonalát, amelyek jelenleg az összes gazdaságok egyharmadát teszik ki. A belkereskedelmi vállalatok az elmúlt esztendőben teljesítették az állami költségvetés felé az előirányzott befizetéseket és a vállalatok többsége javuló költséggazdálkodást folytatott. Annak ellenére, hogy időnként egyes cikkek még mindig hiányoznák az üzletekből, az áruellátás színvonala mégis megfelelőnek mondható és a kereskedelem kulturáltsága is fejlődött az utolsó esztendőben. Helyeselni kell, véleményem szerint azokat a törekvéseket is, hogy mind a fővárosban, mind vidéken egyre több italboltból, söntésből létesítenek büféket, falatozókat, vagy kisvendéglőket. Az állami és szövetkezeti kereskedelem 1958—59-ben mintegy 300 italboltból létesített kisvendéglőt, büfét, cukrászdát. Az utolsó másfél évben a szocialista kiskereskedelemben erőteljesen tért hódítottak az új kereskedelmi formák. Ezt a tényt üdvözölhetjük, mert ennek révén a fogyasztók kiszolgálása általában javul, ezen túl az esetek nagyobb részében minimális befektetéssel jelentékenyen megnövekszik a boltok kapacitása, végeredményben tehát beruházási költségeket takaríthatunk meg ezúton a népgazdaság számára. Négy bolt önkiszolgálóvá történő átalakításával — feltéve, hogy forgalmas helyen történik és olcsón kivitelezik — egy ötödik bolt építését takaríthatjuk meg. 1960. június 30-án az állami kiskereskedelemben már 885 Önkiszolgáló és önkiválasztó egység működött, a szövetkezeti kereskedelemben pedig 1048. A további előrehaladás érdekében szükséges, hogy az élelmiszeripar fokozatosan bővítse az előrecsomagolt áruk listáját. Sok jogos panasz hangzik el még mindig egyes zöldség- és gyümölcsfélék időnkénti hiánya, vagy magas árai miatt. Objektív okai is vannak ennek, mint pl. az egyes gyümölcsfélékre hátrányos időjárás, vagy a primőr időszakban adódó exportlehetőségeink kihasználása. Ezen túl azonban még számos fogyatékosság van mind a termelés, mind a kereskedelem frontján, sőt, a munka összehangolásában is, amelyen a hátralevő időben javítani kell. Előfordul az is. hogy egyes termelőszövetkezetekben már nem szedik le frissen az árut, ha olcsóbb lett az ára. A szövetkezeti kereskedelemben hasonlóképpen egyes megyei szervek inkább felfelé tornásszák