Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-12
673 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. évi augusztus 5-én, pénteken 674 gyobb volt, mint az év elején és meghaladta a 2,5 millió főt. A kiskereskedelmi áruforgalom is terven felül növekedett. A lakosság 1,5 milliárd forinttal több árut vásárolt a tervezettnél, a takarékbetétek állománya pedig további 1,6 milliárd forinttal emelkedett. Mindez azt bizonyítja, hogy az elmúlt évben a munkások, a dolgozó parasztok, az alkalmazottak és a közigazgatásban dolgozók erőfeszítései nem voltak hiábavalók. A gazdaságpolitikai irány, melyet követünk, helyesnek bizonyult, a dolgozó emberek munkakedve magas fokon jelentkezett s e két tényező együttesen eredményre vezetett. Ez év első felében az ipari termelés, a közlekedés és az áruforgalom hasonlóképpen fejlődött. A beruházások színvonala a tavalyi évhez viszonyítva, ismét számottevően, 12—13 százalékkal növekedett. Ez évben is lényegesen tovább bővült a mezőgazdaság szocialista szektora. A lakosság az elmúlt félévben lényegesen több pénzbevételhez jutott, mint egy évvel ezelőtt. A munkabérek növekedése révén 1,5 milliárd forint, a táppénzek, családi pótlékok és nyugdíjak révén 490 millió forint, nyereségrészesedés címén pedig 420 millió forint növekedést mutatnak ez év első felében a lakosság pénzbevételei. A kiskereskedelmi áruforgalom is, mint arról Münnich elvtárs is számot adott, lényegesen nőtt. Főként a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése következtében tovább nőtt a társadalombiztosításban részesülő lakosság köre. Fejlődő gazdasági életünknek megfelelően országunk pénzügyi helyzete is szilárd. A forint egészséges, biztos alapokra támaszkodhat. Állami vállalataink összességükben évről évre jövedelmezőbben gazdálkodnak, s ennek megfelelően nemcsak a munkabérek, hanem a központi költségvetési bevételek is növekvő irányzatúak. Ugyancsak növekednek a vállalatok rendelkezésére bocsátott pénzösszegek, a vállalatfejlesztési alapok, igazgatói alapok és a tanácsok kezelésében levő alapok. Pénzügyi gazdálkodásunk mai rendszerében a vállalatok és a tanácsok gazdasági érdekeltsége eléggé szoros összhangban áll a központi államhatalom érdekeivel. Gyengébb gazdálkodási eredmény esetén nemcsak az államnak jut kevesebb felhasználható bevétel, hanem az üzemeknek, illetve a helyi tanácsoknak is. Jobb gazdálkodási eredményből viszont a központi költségvetésen kívül a helyi szerveknél is növekszik a felhasználható eszközök menynyisége. Érdemes megemlíteni az állami vállalatok 1959. évi nyereségének elosztását a központi és a helyi szervek között. Az elmúlt évben az iparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben az állami vállalatok együttesen 25,8 milliárd forint nyereséget értek el. 18,3 milliárd forint terv szerinti nyereséget és 7,5 milliárd forint terven felüli többletnyereséget. . Az összesített nyereségből több mint 1,2 milliárd forintot osztottak ki a vállalatok a dolgozók részére nyereségrészesedésként, 1,7 milliárd forint maradt a vállalatoknál különféle célokra, 586 millió forint pedig a tanácsoknál helyi felhasználásra. Együttvéve tehát az összesített nyereségből a vállalatok és a tanácsok rendelkezésére 3 491 millió maradt. Ez annyit jelent, hogy az évi vállalati össznyereség 13,5 százaléka jutott a helyi szerveknek. Miután azonban a vállalatok és a tanácsok anyagi érdekeltsége nem az össznyereséghez, hanem a terven felüli többletnyereséghez kapcsolódik, az érdekek kapcsolódását világosabban mutatja a többletnyereség elosztása. A 7,5 milliárdnyi terven felüli többletnyereségből pedig tavaly 46,5 százalék jutott a vállalatok és a tanácsok felhasználására. Mint a zárszámadásból kitűnik, a tavalyi esztendő költségvetési bevételei túlnyomórészt, 68,9 százalékban az állami vállalatok befizetéseiből származtak. A szövetkezetek által fizetett adók a bevételek 3,3 százalékát teszik ki, így a szocialista vállalatok gazdálkodásával hozzák létre bevételeink 72,2 százalékát. A lakosságtól származó adók és illetékek útján állami bevételünknek 9,9 százalékát fedeztük. A költségvetési gazdálkodás tervszerűsége szempontjából a tavalyi esztendőt a nehéz esztendők közé sorolhatjuk. Főként a bevételek alakulásáról mondhatjuk ezt. Az 1959. január 1-én életbeléptetett termelői árrendezés — amely egyébként hosszabb távra hasznos volt — jelentékeny hatást gyakorolt a vállalatok költségvetési kapcsolataira, melyet előre nem lehetett pontosan számbavenni. Emiatt a vállalati bevételek többé-kevésbé eltérnek az előirányzattól. A költségvetési kiadásoknál már jobban érvényesült a tervszerűség. De itt is jelentkeztek előre számba nem vett tényezők. Pozitívnek tekinthetjük, hogy a kiadásoknál néhány területen megtakarításokat értünk el. Egyetlen területen léptük túl jelentősen a költségvetési előirányzatot 1959-ben, két másik területen kisebb mértékben. Mindhárom túllépést szükségesnek kell minősíteni és ezért kedvezően értékelhetjük azokat. A legnagyobb túllépés a termelőszövetkezetek részére folyósított hosszú és középlejáratú hiteleknél jelentkezik. Az előirányzott 2,1 milliárd forinttal saemben 3,5 milliárd forintot folyósítottunk a szövetkezetek számára. Miután ezek a hitelek majdnem teljes mértékben beruházási célokat szolgálnak, az egész népgazdaság számára is gyümölcsöző befektetésnek tekinthetők, melyek a következő esztendőkben a mezőgazdasági termelés növekedését eredményezik. Ugyancsak túlteljesítettük a szociális és egészségügyi kiadások, valamint a kulturális kiadások előirányzatát. Szociális és egészségügyi kiadásokra 1959-ben az állami költségvetésből 11,7 milliárd forintot fordítottunk, vagyis minden lakosra, a csecsemőket is beleszámítva, 1170 forint ilyen irányú kiadás jutott. A beruházások után második legnagyobb kiadási tételünket a szociális és egészségügyi célokra fordított összegek képezték 1959-ben. Kulturális kiadásokra az elmúlt évben 5,5 milliárd forintot fordítottunk. A szociális, egészségügyi és kulturális kiadások együttes összege tehát a múlt évben 17,2 milliárd forint volt, a költségvetésünk legnagyobb kiadási rovatát jelentette, s az összkiadásoknak 31,6 százalékát képviselte. Népgazdaságunk kedvező eredményei nem takarhatják el azonban szemünk elől a szép számmal meglevő fogyatékosságokat. Népgazdaságunk minden ágazatára elmondható, hogy az állandó előrehaladás, a sok-sok jó vállalati ered-