Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

6f6Ö Az Országgyűlés 12. ülése I960, évi augusztus 5-én, pénteken 670 csupán a mezőgazdaság dolgozóinak ügye és dolga. Egyre kevesebben vannak olyanok, akiket csak a strandolás szempontjából érdekel, hogy süt-e a nap, hűvös-e az időjárás, esik-e az eső, s mind többet hallani városokban is azt, hogy kedvez-e az időjárás a mezőgazdaságnak. Szocialista mezőgazdaságunk fejlődése egyre inkább valóban egész népünk ügyévé válik. Nemcsak azért, mert a magyar ember szeret jó sülteket enni, nem veti meg a bort, s emiatt is érdekli a mezőgazdaság, amely mindezt szállítja és amelytől még többért igénylünk. Felelősségtudattól áthatva, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy politikai és gazdasági jelentőségét megértve, társadalmunk nagy segítőkészséggel fordul a mezőgazdaság felé. Államunktól és társadalmunktól a mezőgazdaság megkap minden lehetséges támogatást s éppen ezért hangsúlyozhatjuk és kívánhatjuk, hogy a mezőgazdáság dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai tegyenek maximális erőfeszítést termelésük minden irányú fejlesztésére. Szó esett itt arról, hogy több termelőszövetkezetünkben kevés a munkaerő. Erre az is vonatkozik, amit éppen most mondtam: úgy gondoljuk, hogy odahaza, minden egyes termelőszövetkezetben kell alaposan utánanézni annak, hogy valamennyi családtag — beleértve a fiatalságot is — kivegye részét az időszerű munkákból. Ezen a területen igen sok helyen örvendetes változások is észlelhetők. Magam is — Fejér megyében járva — az egyik termelőszövetkezetben olyan fiatalságot láttam, amilyet kívánok minden szövetkezetnek az egész országban. A fiatalok, fiúk, lányok, egyhangúlag jelentették ki, hogy jövőjüket, egész életüket nem képzelik el máshol, mint a termelőszövetkezeti munkában. Megmondották, hogy a termelőszövetkezeti termelési formában kulturális igényeik is kielégítésre találnak. Tanulhatnak, fejlődhetnek, és örömöt okoz nekik a kollektív gazdasági tevékenység. Azt hiszem, ez a jelenség ma már az ország számos termelőszövetkezetében feltalálható. Nagyon fontosnak tartom, amire Németh Károly képviselőtársunk hívta fel figyelmünket. A mezőgazdaságban is sok a belső tartalék, központi támogatás és beruházás nélkül is sokat lehet tenni a termelés fejlesztéséért. Egyetértünk azzal, hogy a gépek jobb kihasználása, a jobb szakmai propaganda, a haladó új termelési módszerek gyorsabb és szélesebb körű elterjesztése, a vezetés javítása eredményesen segíti elő a termelőszövetkezetek megszilárdítását, s állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben egyaránt elősegíti a termelékenyebb munkát, a hozamok emelését, az önköltség csökkentését. Tanácsaink és mezőgazdasági irányító szerveink feladata és kötelessége, hogy mozdítsák elő a tartalékok mielőbbi és hatékony hasznosítását. Épülő új társadalmunk — mint mondani szokták — most már a másik lábával is biztosan rááll a szocialista alapra, mert nemcsak iparunk szocialista, hanem mezőgazdaságunk is azzá válik. Ennek eredményeként a mezőgazdaságban is fokozatosan kell érvényesülniük a szocialista tervszerű gazdálkodás elemeinek mind a termelésben, mind a termelt javak elosztásában. Ebbe a kérdéscsoportba tartozik, amit Hodek képviselő elvtársunk, egyik sokszoros milliomos termelőszövetkezeti elnökünk — bocsánatot kérek: sokszoros milliomos termelőszövetkezetünk elnöke, nehogy azt higgyék, hogy saját kasszájában milliomos (derültség), mert majd nem tud a hozzá intézendő különböző kérdésekre válaszolni a legközelebbi időkben — mondom, ő javasolta, hogy kísérletet lehetne tenni erősebb és már tartalékokkal rendelkező termelőszövetkezetekben a végzett munka elszámolásának és javadalmazásának új módszerére. Azt hiszem, nincs akadálya az ilyen kísérletezésnek, de mi természetesen csak olyan jól átgondolt kísérletnek vagyunk hívei, amely tovább javítja a munkafegyelmet, a szorgalmas termelőszövetkezeti tagok nagyobb jövedelmének elérését úgy segíti elő, hogy közben előmozdítja az árutermelés növelését és arra is figyelemmel van, hogy a szövetkezet biztos jövőjét, további, egyre jobb gazdálkodását megalapozza. Teljesen egyetértünk mindazzal, amit Sik Endre és Nógrádi Sándor képviselőtársaink Népköztársaságunk külpolitikájáról szóltak. Továbbra is azt tekintjük elsőrendű feladatunknak, hogy ápoljuk és szüntelenül erősítsük a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor valamennyi országához fűző kapcsolatainkat, s emellett arra törekszünk, hogy — a békés egymás mellett élés elvi alapján — bővüljenek kapcsolataink a világ többi országával is. Amikor erről a kérdésről szólunk, nem hallgathatunk magukról az eseményekről, azokról a módszerekről,, amely eket ellenségeink, a szocializmus, a béke, a haladás ellenségei velünk szemben alkalmaznak. Az Amerikai Egyesült Államok sajtója, amely a nemzetközi reakció, az elnyomás és a gyarmati hódítások élenjáró országának sajtója, agyba-főbe dicséri az amerikai életformát, az Amerikai Egyesült Államok tudományos és technikai színvonalát, s azt utolérhetetlennek és elsőnek tekinti a világon. Magában Amerikában is vannak más vélemények, vannak igen komoly tudósok, írók, újságírók is, akik az amerikai fejlődésben ennek az ellenkezőjét látják megnyi- " latkozni és megállapítják, hogy az erőviszony a szocialista tábor és a nagytőkés tábor között a szocializmus javára tolódott el — és ezt tényekkel is bizonyítják. Hiszen ha csak visszatekintünk a legutóbbi időkre — nem akarok mindent felsorolni — az egész világ meglepetéssel látta, hogy a Szovjetunió a tudományos kutatások és a technikai kísérletek révén milyen eredményeket ért el az űrhajózásban és milyen óriási eredményt ért el bizonyos súlyú testeknek ballisztikai úton 13 000 kilométerre a megjelölt célra való eljuttatásában. Ez előtt az amerikai haladó emberek és újságírók sem hunyhatják be a szemüket. Ugyanakkor nem hunyhatják be a szemüket az előtt sem, hogy van Amerikának egy híres, sőt — azt mondhatnám — hírhedt kísérleti telepe, az úgynevezett Cap Caneveral — nem tudom, jól mondottam-e, mert angol kiejtésem még nem egészen biztos — (derültség) — és ezen a tudományos bázison olyan jelenségeket látunk, hogy legtöbb rakétájuk nem tud kijutni a Föld lég30*