Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

631 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 632 sák. Hasonló a helyzet a kenyérrel is. A frissen sült, meleg kenyér egymás hegyén-hátán van összezsúfolva, a süteményből pedig, amiből valamikor 100—150 darabot tettek egy kosárba, most nem tudni, mi okból 500 darabot is tesznek. Tudom, hogy az illetékes szakvezetők készen vannak erre a válasszal, és a legfőbb érvük az, hogy nincs pénz a megfelelő eszközökre. Azonban ez csak részben áll fenn, mert ha van pénz, 10 és 100 millió vagy milliárdok üzemek építésére, berendezésére, ha van tíz- és százmillió korszerű üzletekre, akkor igenis ésszerű szervezéssel, a tartalékok jobb feltárásával kell pénznek lennie a megfelelő szállítóeszközökre, vagy éppen azoknak a hibáknak a kiküszöbölésére, ahol szűk keresztmetszetek vannak és nagyrészben tönkretesszük az előző munkáskollektívák eredményeit. A helyes szervezeti elvek kialakításával, a szervezeti fegyelem szigorú megtartásával és megtartatásával nagyon sok hibánkat és fogyatékosságunkat tudjuk kiküszöbölni és fejlődésünket gyorsabbá tudjuk tenni. Ha valaki azt gondolná, hogy a vezetés egymaga e fogyatékosságokon változtatni tud, azt hiszem, téved. Ezeken javítani, változtatni csakis a dolgozók tevékeny részvételével lehetséges. Ehhez persze részben az kell, hogy a vezetők és a vezetés igényeljék a dolgozók segítségét. Teremtsenek olyan légkört, amelyben az emberek bátran mondhatják el tapasztalataikat és az elmondottak találjanak meghallgatásra, a jó javaslatokat pedig valósítsák meg. De részben az is szükséges, hogy a munkások, a dolgozók érezzenek felelősséget a vezetésért, a vezetés hibáinak kijavításáért, a vezetőkben és a vezetésben lássák régi szaktársaikat, munkatársaikat. Érezzék át, hogy a vezetés nagy és nehéz feladat, nagy felkészültséget igényel és hatékonnyá csakis a dolgozók aktív részvétele teheti. A dolgozók most két vonatkozásban segíthetnek sokat. A második ötéves terv készítésénél, finomításánál újabb és újabb tartalékok feltárásával segíthetik elő, hogy az ötéves terv minél bátrabb célokat jelöljön ki a Magyar Népköztársaság dolgozói elé. A helyzet most olyan, hogy eredményeinket és újabb tartalékforrásainkat tekintve, a VII. pártkongresszuson elfogadott irányszámokat emelhetjük. Ezzel közelebb jutunk a szocializmus felépítéséhez, dolgozóink állandóan növekvő igényeinek minél teljesebb kielégítéséhez. A másik, amiben kérjük a munkásokat, értelmiségieket és alkalmazottakat, hogy ki-ki a maga területén az eddiginél jobban végezze el munkáját, mert még itt is sok a javítani való. Sok helyen találkozunk közönnyel, nemtörődömséggel. A bírálat főleg a vezetés felé hangzott el, de a jó vezetés természetesen a jó kollektívával valósítható meg. Engedjenek meg itt még egy példát elmondani. A Csepeli Martin üzem pihenő csoportjával beszélgettem egy esetben. A közértek és a vendéglátóipar munkája, pontosabban azok munkájának bírálata volt a téma. A martinászok valahogy nehezen akarták megérteni, hogy ott sem megy a bolt selejt nélkül. Csak persze ott a selejt nagyobb bosszúságot okoz az embereknek, mint pl. az, ha az a martinban keletkezik. A nagy vita hevében figyelmük egyszer csak másfelé fordult, amit még káromkodással is megtoldtak, kiderült, hogy a másik kemence emberei elfolyattak egynéhány tonna acélt. És ebben a dologban azt kell látni, hogy ezt olyan emberek csinálták hanyagságból, akik jó mesterei a szakmának, és amikor egy kemence mondjuk beomlással fenyeget, hogy a benne levő acélt megmentsék a selejtté válástól, életüket és egészségüket is gyakran kockára teszik, csak azért, hogy nehogy az acél veszendőbe menjen. És lám, ilyen embereknél is előfordul kisebb figyelmetlenség, hanyagság miatt a károkozás. Akkor vegyük még hozzá, hogy üzemeinkben számosan vannak az öntudatos és fegyelmezett emberek között kevésbé öntudatosak, alacsony képzettségűek, akiknél a változás, ha jó irányba hat csak egy kicsit is, nagyon sok tartalék felhozását jelentheti. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Felszólalásomban lényegében csak két kérdéssel foglalkoztam. Mindkettőnek megoldása feltétele a gyorsabb előrehaladás megszervezésének. Mivel a gyorsabb előrehaladás minden ember érdeke, így világos, hogy a fogyatékosság kiküszöbölésében is minden dolgozónak nagy érdekeltsége van. A gyorsabb fejlődés megszervezése, bár nem könnyű, mégis megoldható feladat. Az MSZMP VII. Kongresszusa e kérdéssel részletesen foglalkozott. Megtárgyalta és elfogadta a II. ötéves terv irányelveit. Megállapította, hogy az irányelvekben rögzített mutatószámok emelése lehetséges. A SZOT, a Tudományos Akadémia és a METESZ a kongresszus előtt megtárgyalta az irányelveket és felhívta a kongresszus figyelmét, hogy országunkban sok a tartalék, megvan a lehetőség a gyorsabb előrehaladáshoz. A tartalékok feltárásához azonban a gazdasági vezetés színvonalával való elmélyültebb foglalkozás szükséges. Az MSZMP K. B. június 29-i ülése foglalkozva a VII. kongresszus határozatának végrehajtásával, a kongresszus óta eltelt időszak eredményeit és hibáit elemezve ugyancsak az erőteljesebb előrehaladás mellett foglalt állást és a konkrét kérdések, az építőipar, vegyipar, és az ipartelepítés problémáinak tárgyalása mellett, határozottan bírálta gazdasági életünk negatív jelenségeit. Amikor az ütem gyorsítása mellett foglalunk állást, azt is látni kell, hogy ez erőkoncentrálást követel, különösen az elkövetkezendő esztendőkben. Ezért tehát figyelmünket most a vezetés színvonalának emelésére, a vezetés és a dolgozók közötti szorosabb kapcsolat kialakítására kell hogy fordítsuk, aminek az a legfőbb alapja, hogy a vezetés bátran támaszkodjon a munkások alkotókészségére, tapasztalataira és a szocialista munkaversenyben rejlő, szinte kimeríthetetlen erőforrásokra. A magam részéről a Minisztertanács beszámolójával egyetértek és azt elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Brutyó János képviselőtársunk következik hozzászólásra. BRUTYÓ JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés elé terjesztett kormánybeszámoló alapos, mindenre kiterjedő áttekintést