Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

629 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. normáira, mint a Klement Gottwald Gyár középgép üzemében, a Csepeli Vasmű öntödéjében és máshol. A másik kérdés, ami hibáink, fogyatékosságaink lényeges forrása, a szervezetlenség és az ebből adódó lazaságok, felelőtlenségek, rendetlenségek, és természetesen károk. Ügy látom, ha ezen a téren rendet fogunk teremteni, nagyon sok tartalékot fogunk feltárni. Miről van szó? Arról, hogy vállalatainknál és ez egy kicsit a minisztériumoktól indul ki, nem folyik tudományos alapon, vagy legalábbis nem elég elmélyülten munkaszervezési tevékenység. Ezt legjobban bizonyítja, hogy például vezetőváltozás esetén az adott üzemben mindjárt szervezeti változások történnek. E változások azonban nem annyira az üzem profiljának, a volumen nagyságának, egyszóval az üzem sajátos termelési helyzetének felelnek meg, hanem gyakran az új vezető szubjektív elképzeléseinek, vérmérsékletének, nemegyszer személyek elhelyezésének biztosítására. A jövőben e kérdéssel a minisztériumokban és a vállalatoknál egyaránt tudományosan és elmélyültebben kell foglalkozni. A szervezeti elveket minden szinten gondosan ki kell munkálni és olyan helyzetet teremteni, hogy a. munkaszervezés állandó finomítása az üzemadta körülményeknek és a nemzetközi tapasztalatoknak mindjobban megfeleljen. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Gyakran nem arról van szó, hogy nem jó a munkaszervezés elvileg, hanem a már kialakított és jól bevált elveket sem alkalmazzuk következetesen a gyakorlat során. Minden szervezethez tartozik egy jól átgondolt, alaposan kidolgozott ügyvitel. De ha azt az életben nem tartják meg, akkor a legjobb szervezeti elvek mellett sem lehet jó munkát végezni. Gyakori például, hogy a munkaszervezet egésze nincs összehangolva, egyes pontjain hézagok keletkeznek és ez rögtön zavart okoz a termelésben. Hogy e téren milyen sok baj van, engedjék meg, hogy néhány példával alátámaszszam. A csepeli motorkerékpárgyárban a robogó gyártása évek óta húzódik, meg kell mondani, felelőtlenség miatt. Az okok közül csak egyet említek. A múlt hónapban történt, hogy elkészültek a motor alkatrészei, körülbelül 400 darab. Amikor össze akarták szerelni, kiderült, hogy nem lehet, mert a motorblokk, vagyis a motorház elkészítésével, melybe a 400 darab alkatrészt kellet volna beszerelni, idézőjelbe teszem, „véletlenül" elkéstek. Ilyen helyen világos, hogy csak két dolog lehetséges. Vagy nincsenek kimunkálva a megfelelő szervezeti feladatok, vagy ha ki vannak munkálva, akkor a gyakorlatban nem tartják be őket. Azt hiszem, egy kicsit mindkettőről szó van. Ezért a felelősség nemcsak a helyi szerveket terheli, hanem a felső vezetést is, mert megfelelő ellenőrzés esetén a hibáknak időben felszínre kell kerülniük és kijavításukról gondoskodni kell. Az ilyen állapotok azért is veszélyesek, mert a felelőtlenség, a kényelmesség, a nemtörődömség rendszerré válik és akkor a termelés normális menetéről beszélni nem lehet. évi augusztus 4-én, csütörtökön 630 Még egyszer visszatérek a Ganz-MÁVAG aktívaülésére. Ott egy egyszerű kovácssegéd felszólalt és azt mondta, a Ganz-MÁVAG gyárnak öt igazgatója van, mégis a munkásokat érte a bírálat. Szervezzék meg jobban a munkát és akkor majd kevesebbet kell a munkásokat kritizálni. Ebben sok igazság van. A katonaságnál járja az a mondás, hogy amilyen a parancs, olyan a végrehajtás. Aki volt katona, az tudja, hogy ez nagyrészt így is van. A gyárban pedig ez körülbelül úgy áll, hogy amilyen a vezetés, amilyen a munka megszervezése, olyan a végzett munka minősége is. Ahol jó munkaszervezet van és új munkaerő kerül be ebbe a szervezetbe, az kénytelen alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Ha erre nem képes, akkor ez a munkaszervezet, ez a kollektíva az ilyen embereket kiközösíti soraiból. Nehogy azt higyjük, hogy ezek a hibák általában csak az üzemeken belül okoznak problémát. Sokan úgy gondolják, hogy úgyis kibírja az állam. Ezek a hibák azoknak a lakosoknak, akik a munkahelyükön eleget tesznek a kötelezettségüknek, de azoknak is, akik ezt nem teszik meg, egyaránt sok bosszúságot okoznak. Szeretném ezt is tényekkel alátámasztani. Bizonyára sokan ismerik a Vörös Október Ruhagyár jó készítményeit. Ez a gyár jól szervezett, és többek között az is a jellemzője, hogy a gyárban szigorú végátvétel van, és ha a ruhán csak egy kis ránc is adódik, akkor az ellenőrzés azt már nem veszi át. A gyár ruháit korszerű, szépen berendezett üzletekben árulják. Hozzáteszem, ezek az üzletek jól vannak fogasokkal ellátva, mégis az üzletekben nagyon gyakran találhatunk gyűrött ruhákat. Feltehető a kérdés, miért? Azért, mert a szervezet egy láncszemében, a szállításnál a munka nincsen jól megszervezve, és az előző munkák egy részét tönkreteszik*, vagy minőségileg lerontják. A gyár igazgatója azt mondja, ha az üzlet nem menne olyan~"jól, akkor kivasaltatná a ruhát. De kérdem, miért kell újra vasaltatni azt a ruhát, amit már egyszer kivasaltak? Itt inkább a szállítást kell jobban megszervezni. Vagy megfelelő eszközökkel ellátni a szállítást, vagy ha ez megvan, akkor nyilván a munkásoktól kellene a rendet megkövetelni. Ma az üzlet jól megy, különösen azért is, mert az eladott nadrágok jelentős részét viszik rögtön a maszekhoz csöveztetni, csőnadrágot csináltatni, és ezzel együtt a szabó a nadrágot ki is vasalja. Ez pénzbe kerül. De vajon hol fogják kivasalni a ruhát akkor, ha a vevők egyszer — jogosan — követelni fogják, hogy az egyébként jó és szép ruhát vasalva adják el számukra? Az említett Ganz-MÁVAG gyári, Vörös Október ruhagyári és Csepel motorkerékpárgyári példák nem egyedülállóak, hanem szinte minden területen megtalálhatók. így van ez az építőiparban, az élelmiszeriparban és másutt is. A hús, kenyér és péksütemény szállítása is sokat ront a minőségen. Könnyen lehet összehasonlítást tenni például az olyan kiszállított hús között, amit hűtőkocsin felakasztva szállítanak az üzletekbe, vagy például az olyan hús között, amit minden higiénia nélkülözésével egy kis teherautóra rakI nak fel. Feltesznek három mázsát és összetapos-