Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

627 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 628 ság kérte ennek 4 százalékos túlteljesítését, s a kongresszusi verseny eredményeként a túlteljesítés majdnem 13 százalékra növekedett az előző évhez viszonyítva. Az 1960-as terv 6 százalékos növekedést ír elő, de az első féléves tervünket a Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint már 4 százalékkal túlteljesítettük. Olyan helyzetben vagyunk tehát, hogy a fejlődésünk tervezett üteme körülbelül 50—60 százaléka a szocialista országok fejlődési ütemének, viszont a tényleges teljesítés eléri vagy meghaladja a népi demokratikus országok fejlődését. Ebben a helyzetben kifejezésre jut egyrészt a dologzók megnövekedett öntudata és aktivitása, másrészt tervező szerveink és intézményeink, valamint a szakvezetésünk helytelen szemlélete, amit úgy lehetne kifejezni, hogy jobb túlteljesíteni a terveket még nagymértékben is, mint esetleg valamit is lemaradni. Hiszen a túlteljesítésért még senkit sem vontak,felelősségre, másrészt a túlteljesítés biztosítja a prémiumokat, nyereségvisszatérítést, jutalmakat, erkölcsi megbecsülést. Pedig ez így, egymagában, nem helyes. Népgazdaságot helyesen, tervszerűen vezetni a reális lehetőségeket figyelembe vevő tervekkel lehet és kell is. A tervek rendszeres nagyfokú túlteljesítése zavart okozhat az anyagellátásban, nálunk a" külkereskedelemben is, hiszen anyagellátásunk nagy része import útján történik. Megzavarhatja az arányokat az alapanyaggyártás és a feldolgozó ipar között. És nem biztos, hogy megfelelő körültekintéssel lehet elosztani a nagyarányú túlteljesítésből létrejövő árukészleteket. Ezért úgy gondolom, minden illetékes szerv, minden vezető számára kötelező érvénnyel kell. hogy bírjon a gyakorlatban is az állami érdekek elsődlegessége, melynek szigorú betartása már a tervezés során is érvényesítendő. El kell mondanom itt egy nemrégen történt beszélgetést, amikor az egyik csepeli munkás azt mondta: tudja szaktárs, mi úgy dolgozunk, hogy a magunk pénze meglegyen, de persze a vállalat érdekeit tekintjük elsődlegesnek, mert hiszen ő adja a munkát. Valahogy a vezetésnek is úgy kell gondolkodnia, hogy a vállalat is jól járjon, a vállalat pénze is meglegyen, de ugyanakkor a vállalatok mégis csak az állami érdekeket tekintsék elsődlegesnek. Valahogy ilyen vezetést kellene megvalósítani. A tervezés másik problémája a termelékenység tervezése. Itt nem a nagy túlteljesítésről van szó, mert itt csak nagy nehezen tudjuk teljesíteni az amúgy is alacsony előirányzatokat. Itt már a tervek is és a teljesítés is jóval elmarad a népi demokratikus országok termelékenységének alakulása mögött. Kezdeményezések már itt is vannak, javult a beruházásokban a gépek aránya az épületek rovására, a KGM helyesen hozzákezdett a technológia tervezéséhez és annak elterjesztéséhez. Ténylegesen kezdik megérteni a minisztériumokban is és a vállalatoknál is a műszaki fejlesztés fontosságát, ami a termelékenység emelésének alapját jelenti. Azonban a termelékenység tervezése még így is alacsony. Budapesten az iparban a termelékenység növekedésének tervezett üteme 1960-ban még nem érte el azt a szintet, amelyet a VII. pártkongresszus határozata ír elő, hogy 1960-ban már a volumen növekedését 50 százalékban a termelékenység emelésével kell biztosítani. Hozzáteszem, hogy még a munkaverseny-vállalásokkal együtt sem értük ezt el. Üzemeink dolgozói azonban a pártszervezetek, a szakszervezetek, a KISZ-szérvezetek segítségével és természetesen a gazdasági vezetéssel együtt, mégiscsak elérték, hogy a féléves terv során a tényleges előirányzatot — vagyis a volumen növelését 50 százalékban — a termelékenység növelésével érték el. Budapesten megtudták valósítani, sőt, némiképpen túl is tudták teljesíteni. Hogy e téren alacsonyan tervezünk, nemcsak a nemzetközi szinttől való elmaradásunk, hanem igen sok tartalékunk, mégpedig nem is rejtett, hanem felszínen levő tartalékaink bizonyítják. Ennek alátámasztására említeném a következő példát. A Ganz-MÁVAG-gyár készíti a hazai vasúti közlekedés korszerűsítéséhez oly nagyon szükséges diesel-mozdonyokat. A dieselmozdonyok külkereskedelmünkben is jelentős szerepet játszanak. A Gazdasági Bizottságnak a diesel-mozdony tervét nemrégiben módosítania kellett lefelé. Mégis milyen jelenségekkel találkozhatunk? A Ganz-MÁVAG-gyár a napokban aktívaülést tartott, ahol a Központi Bizottság június 29-i ülésének határozataiból adódó tennivalókat vitatták meg és elemezték a gyár helyzetét. Itt csupán néhány számot emelek ki. Csak a munkaerő-vándorlás miatt 14 000 munkanap esik ki egy esztendő alatt. Ebben nincs benne az a kiesés, amit a begyakorlottság, a megszokás és egyebek hiánya jelent, kizárólag csak a kilépések és a belépések miatt kiesett napok száma. Az új gépek késedelmes beállítása miatt 15 000 forgácsolóóra-kapacitás veszett el és 1959-ben. országos jelenség volt, hogy drága import-gépek beállítatlanul, használatlanul rozsdásodtak a gyárak udvarán, állítólag azért, mert nem volt kapacitás a beállításukhoz. A lazaságokat növeli, hogy az elmúlt esztendőkben a technológiák korszerűsítését nem követte a normák megváltoztatása — gondolok itt anyag-, szerszám- és időnormákra egyaránt — és így a legjobb elképzelésekből gyakran nem lett semmi, hiszen a munkások nem voltak érdekeltté téve a munkák jobb elvégzésében. Ugyancsak a már említett Ganz-MÁVAG aktívaülésen tették bírálat tárgyává, hogy amíg változtattak a normákon, ott, ahol a munka elvégzése bonyolultabbá, nehezebbé vált, persze lefelé, és ez természetes és helyes is, addig a korszerű technológiák bevezetését nem követték korszerű időnormák. Pedig az általános és keresetcsökkenéssel járó normarendezés elkerülésének ez az egyedüli útja. A munkások, a dolgozók, akiknek igényei állandóan növekszenek, olcsóbban és jobb árut akarnak vásárolni, ezt nagyon jól megértik, és azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az utóbbi évek során a munkások és à normások között a viszony sokat javult. Mindinkább eltűnik a kölcsönös bizalmatlanság és ma már sok üzemünk van, ahol szocialista brigádok, vagy nem brigádtagok, egyszerű munkások maguk hívják fel a figyelmet biznyos munkák vagy munkadarabok iaza