Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

617 Az Országgyűlés 11. ülése 1960 A beszámolóban kulturális életünk kérdéseit, szocialista kulturális forradalmunk újabb ered­ményeit részletesen nem kívánom ismertetni. Tájékoztatásul bejelentem a tisztelt Országgyű­lésnek, hogy az erre alakított bizottság kidol­gozta az iskolareform alapelveit. E reform vég­rehajtásával azt akarjuk elérni, hogy iskoláink közelebb kerüljenek az élethez, valóban az élet­re, a közösség érdekében végzett becsületes fizi­kai vagy szellemi munkára neveljék a fiatalokat, megvalósítsák az elmélet és a gyakorlat, a tanu­lás ésr a termelés szoros kapcsolatát; olyan szi­lárd világszemléletű, széleskörű általános és szakmai műveltséggel rendelkező fiatalokat aka­runk nevelni, akik megállják a helyüket a to­vábbtanulásban és a termelő munkában egy­aránt. * Az iskolareform téziseit nem sok idő múlva nyilvánosság elé bocsátjuk megvitatás céljából és a hozzászólásokkal — kétségkívül — gazdago­dó tervezetet annakidején majd az országgyűlés elé terjesszük. Hasonlóképpen tájékoztatás céljából beje­lentem, hogy készül az országos távlati tudomá­nyos kutatási terv, amelynek kidolgozásában több mint 2000 tudományos dolgozó, egyetemi tanár és gyakorlati szakember vesz részt. Köszönet il­leti őket azért, mert igen alapos, lelkiismeretes munkával legjobb képességük szerint dolgoznak azon, hogy e tervek a legsikerültebbek legyenek. Kormányunk a második ötéves tervvel egybe­hangolt részletes kutatási tervet annakidején szintén az országgyűlés elé kívánja terjeszteni. Ami a második ötéves tervet illeti, tisztelt Képviselőtársaim — mint mondani szokták —, „teljes gőzzel" dolgozunk rajta, hogy az ország­gyűlés minél előbb — ahogy ezt mondják: idejé­ben — megvitathassa. Az előkészítést meggyor­sítja és igen jelentősen könnyíti az, hogy pár­tunk Központi Bizottsága több ízben is foglalko­zott e készülő terv főbb problémáival, legutóbb június 29-én tartott ülésén a terv három legfon­tosabb fejezete tekintetében hozott konkrét ha­tározatot. Hozzájárul e terv tökéletesítéséhez és gazdagításához az a széleskörben kibontakozó vita, amelyet az üzemek és tanácsok a területük­re vonatkozó ötéves tervjavaslatok megtárgya­lása során folytatnak, mert ezek révén hozzáju­tunk a dolgozók tízezreinek javaslatához, merít­hetünk kezdeményezésükből és aktivitásukból. Ebben is biztosítékát látjuk annak, hogy ezt a tervet egész népünk sajátjának tekinti, magáé­nak érzi, s éppen ezért odaadóan fáradozik majd megvalósításán. Tisztelt Országgyűlés! Nem kevés és nem is kis jelentőségű prob­lémáról szóltam az előbbiekben, de a hiányossá­gok nyílt feltárása sem változtat annak a meg­állapításnak jogos és igaz voltán, hogy népköz­társaságunk, rendszerünk, népgazdaságunk erős, hazánkban ma megalapozott és biztonságos a dolgozók élete. Hazánk gazdasági, politikai és társadalmi élete fejlődik, virágzik. A dolgozó tö­megek tapasztalataikból megbizonyosodtak ar­ról, hogy pártunk politikája helyes és kormá­nyunk ezt a helyes politikát a gyakorlatban eredményesen valósítja meg. E tapasztalatok alapján tovább erősödött a kölcsönös bizalom: évi augusztus 4-én, csütörtökön 618 a dolgozók bizalommal követik a párt útmutatá­sát, bíznak a kormány vezetésében, s minden vonatkozásban érzik, hogy a párt és a kormány mélységes bizalommal fordul a dolgozó töme­gek felé. Pártunk VII. kongresszusának célkitű­zései, határozatai a legszélesebb körben egyetér­tő visszhangra találtak, s igen szorgalmas, dere­kas munkára lelkesítették munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat és értelmiségünket. Egész dolgozó népünk a párt és a kormány által megjelölt helyes irányban tevékenykedik. E jó munka lehetővé tette pártunk és kor­mányunk legfőbb céljának további megközelíté­sét; népünk jobban él, mint történelmünk során bármikor. Engedjenek meg egy rövid összeha­sonlítást. Közismert, hogy az Egyesült Államok­ban a munkások — akik dolgoznak és ameddig dolgozhatnak, hiszen legutóbbi saját hivatalos jelentésük szerint is 4 és félmillió munkanélküli van ott — ma jól keresnek. Mégis az alábbiakat olvashattuk egy burzsoá napilap, a New York Post ez év február 22-i számában: „Vannak — mármint az USA-ban — gyermekek, akik éhez­nek. Vannak gyermekek, akik a hiányos táplál­kozás következményeitől szenvednek. Vannak gyermekek, akik nem részesülnek orvosi ellá­tásban, holott rászorulnának. Vannak gyerme­kek, akik nem járnak iskolába, vagy évközben kimaradnak, mert nincs ennivalójuk, amit ma­gukkal vihetnének, nincs megfelelő ruházatuk, sőt, néha még a meglevő ruhácskák kimosásához szükséges szappanra sem telik..." Ezt írja egy nagy burzsoá lap az Egyesült Államokban. Joggal tehetem fel a kérdést, tisztelt Képvi­selőtársaim, vannak-e ilven családok és gyerme­kek Magyarországon, akikről ugyanezt lehetne írni és elmondani? Ezt még legelkeseredettebb ellenségeink sem állíthatják! Az Amerikai Egyesült Államok dolgozóinak helyzetére fényt vet egy legújabb hír is, amely szerint Reuther amerikai szakszervezeti vezető Kennedy elnökjelölthöz intézett memorandumá­ban felhívta a figyelmet a növekvő munkanél­küliségre az Egyesült Államokban. Móricz Zsigmond, a nagy magyar író, gyer­mekkoráról írt egyik regényében annak idején így jellemezte a tömegek általános helyzetét: „Ha szegény, csak magyar lehet, ha magyar, csak szegény lehet." Joggal kérdezhetjük: hol és merre van már ez a Móricz Zsigmond által an­nakidején ismertetett nyomorgó Magyarország? Dolgozó népünknek a párt vezetésével kifej­tett áldozatos, szorgalmas munkája nyomán száműztük orságunkból a szegénységet, az éhsé­get és a nyomort, mindenfajta elnyomatást, amely évszázadokon át megkeserítette népünk sorsát, elszívta életerejét, kezdeményező készsé­gét. A kapitalista földesúri rendszer megfojtotta és guzsbakötötte, a szocializmus felszabadította és megsokszorozta a legszélesebb dolgozó tö­megek aktivitását, alkotó lendületét, munkaked­vét, s mindez soha nem tapasztalt ütemben vitt«« előre egész társadalmi fejlődésünket. Ez nem véletlen, hanem törvényszerű je­lenség. Azért alakulhatott így a nép élete, mert a párt és a kormány következetes, az adott tör­ténelmi, társadalmi, gazdasági körülményeket józanul mérlegelő politikát folytat. Ezt a politi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom