Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

619 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 620 kát a munkásosztállyal együtt a parasztság és az értelmiség legszélesebb tömegei is megértik és támogatják, hívei a szocializmus építésének, a néphatalomnak, s ez kifejezésre jut munkájuk­ban. Ezen az alapon a legfontosabb gazdasági, politikai, társadalmi kérdésekben széles nemzeti egység jött létre hazánkban, s ez az alkotó nem­zeti egység jut kifejezésre tanácsaink, valamint a hazafias népfront-mozgalom tevékenységé­ben, munkájának fellendülésében. A Hazafias Népfront kongresszusa ország­világ előtt dokumentálta, hogy pártunk és kor­mányunk nem alkalmi választási eszköznek, nem taktikai manőver eszközének tekinti a Népfron­tot, mint azt ellenségeink az utóbbi időben is még gyakran híresztelték, hanem élő, cselekvő, nagy népi mozgalomnak, amelynek tevékenysé­gére a legnagyobb bizalommal tekintünk és amelynek erőire biztosan számíthatunk és szá­mítunk is a szocialista építés soronlevő további feladataink megoldásában. Ez a kongresszus is bizonyította, hogy a népfront-mozgalom nálunk termékeny talajra talált, jól szolgálja a munkás­paraszt szövetség erősítését, eredményesen von­ja be a közügyek, a nemzetközi helyzet iránt ér­deklődő pártonkívüli rétegeket és személyeket a politikai-társadalmi tevékenységbe. A Népfront kongresszusa megmutatta, hogy e hazafias moz­galom hatása ma már kiterjed mindazokra a szé­les pártonkívüli tömegekre, amelyek szívükön viselik a nép, a haza sorsát, hívei rendszerünk­nek, elismerik a munkásosztály és a párt vezető szerepét, tevőleges részesei akarnak lenni a szo­cializmus felépítésének, küzdeni akarnak a béke megvédésért, ha egyes más kérdésekben mások is a nézeteik. Helyes és szükséges, hogy a Haza­fias Népfront továbbra is élénken és eredménye­sen tevékenykedjék, továbbra is segítse a nagy nemzeti-népi egység továbbfejlődését. A Haza­fias Népfront kongresszusának felhívása nagy visszhangot váltott ki a tömegekben, s most a népfront bizottságok nemes, hazafias feladata az, hogy a tömegekben élő nagyfokú politikai aktivitást a helyes társadalmi célok irányában bontakoztassák ki, egész népünk további fel­emelkedése, boldogulása érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! Ebben az esztendőben van tizedik évfordu­lója annak, hogy államépítő munkánk egyik tör­ténelmi jelentőségű eseménye zajlott le: létre­jöttek tanácsaink, s ezzel bevonultak a széles dolgozó tömegek az államhatalom munkájába, bekapcsolódtak az állam igazgatásába. Taná­csaink nemcsak új formát, hanem új tartalmat is adtak az államépítő munkának, szilárd bázisává váltak a szocializmus építésének. Az elmúlt tíz esztendő alatt bebizonyosodott az is, hogy a ta­nácsrendszer a legjobb iskola ahhoz, hogy az egyszerű munkások és parasztok megtanulják, elsajátítsák és a gyakorlatban alkalmazzák az államvezetés tudományát, és a kapitalisták, a földesurak nélkül új, magasabbrendű állam veze­tést alakítsanak ki. Most, az évfordulón elmondhatjuk, hogy ta­nácsaink az elmúlt tíz esztendő alatt igen fele­lősségteljes és eredményes munkát végeztek. Sokirányú tevékenységükről csak az elismerés hangján szólhatunk. Külön ki kell emelnünk, milyen dicséretre méltó munkát végeztek és vé­geznek a mezőgazdaság szocialista átszervezésé­ben. A pártszervezetek iránymutatása mellett az első vonalban fáradoztak a termelőszövetkezetek szervezésén, s dolgoznak ma azok megszilárdí­tásán. A falusi tanácsok tagjainak többsége sok helyen példamutatóan elsőként lépett termelő­szövetkezetbe. A tanácsapparátus dolgozói fá­radtságot nem kímélve, szinte éjt-napot eggyé téve dolgoztak az új termelőszövetkezetek létre­hozásán, s segítik ma a közös gazdaságban a gyümölcsöző gazdálkodás kialakítását. Igen figyelemreméltó, hogy 141 függetlení­tett végrehajtó bizottsági tagot, köztük 101 ta­nácselnököt választottak meg a termelőszövetke­zeti tagok szövetkezetük elnökévé. Ezek a szá­*mok a lakosság és az államhatalom helyi szervei között kialakult újfajta, nagy jelentőségű kap­csolatról beszélnek. Azt mutatják, hogy a dol­gozó parasztok bíznak a maguk választotta ta­nácsok embereiben, azok szakképzettségében, lelkiismeretességében, igazságérzetében. Nagyon fontos, hogy tovább szilárdítsuk a tanácsok munkáját, növeljük tekintélyüket és szerepüket. Különösen erősíteni kell a mezőgaz­dasági termelés és a termelőszövetkezetek segí- • tésében csaknem a legfontosabb szerepet betöltő járási tanácsokat és ezek szerveit. Nem szabad megtűrnünk semmiféle olyan nézetet, amely va­lamilyen formában is csökkenteni kívánná a ta­nácsok szerepét és jelentőségét. Tanácsaink őr­ködjenek továbbra is a szocialista törvényesség felett. Hajtsák végre a törvényeket, s legyenek rajta, hogy az állampolgárok teljesítsék a Nép­köztársaságunk törvényeiben előírt kötelezett­ségeiket. Gondosan vigyázzanak arra, hogy min­den körülmények között érvényre jussanak az állampolgárok törvényben biztosított jogai. Lép­jenek fel keményen mindazok ellen, akik bürok­ratikus munkamódszereket honosítanak meg, semmibe veszik a dolgozók jogos kívánságait, vagy elfojtják az építő bírálatot. Törekedjenek arra, hogy eleven kapcsolat legyen mindenütt a tanács és a tömegek között. Tartsák mindig szem előtt azt, hogy ha a tömegekre támaszkodva szer­vezik meg az állami feladatok végrehajtását, ez­zel egyúttal nevelik is a tömegeket, önmaguk is tanulnak, s ezáltal a tömegeket még közelebb hozzák államunkhoz, pártunkhoz. Amikor taná­csaink a lakosság társadalmi munkáját szerve­zik, egyben formálják is az emberek tudatát, el­mélyítik bennük a társadalmi összefogás gondo­latát, erősítik felelősségérzetüket. Tisztelt Országgyűlés! A legutóbbi időszak nemzetközi eseményeit a szocialista tábor következetes békepolitikájá­nak újabb sikerei és az agresszív imperialista erők sorozatos kudarcai jellemezték. A Szovjetunió kormányának a nemzetközi tárgyalásokért és a magasszintű találkozókért folytatott szívós harca minden hidegháborús mesterkedésen felülkerekedve, újabb jelentős eredményeket ért el. A szovjet kormányfő látogatásai az Egyesült Államokban, Franciaországban és több délkelet­ázsiai független országban, tovább erősítették a békeszerető emberiség összefogását a béke és a nemzetközi biztonság megvédésében, hatékonyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom