Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

615 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 616 sel segítette a termelőszövetkézetek közös állatállományának gyors kialakítását és fejlesztését. Hosszan lehetne sorolni, hány istálló épült, hogyan mozdítottuk elő a takarmányfélék — elsősorban a kukorica — termelésének növelését, mennyi állatot juttattunk a termelőszövetkezeteknek, s nagy számban kötöttünk termelőszövetkezeti tagokkal a háztáji gazdaságukban levő állatokra és egyénileg gazdálkodó parasztokkal is nevelési, illetve hízlalási szerződést. Ahogyan előrehaladunk a közös állatállomány kialakításában — és egyes hiányosságoktól eltekintve általában jól haladunk — úgy javul fokozatosan a húsellátás is. Az igények kielégítéséhez szükséges a háztáji gazdaságok állattartása. Minden olyan meg nem értés, téves nézet, amely a háztáji gazdaság ezirányú tevékenysége ellen irányul, amely helyileg korlátozni akarja a kormány által erre biztosított lehetőségeket, nem kívánatos gazdasági, ellátási kihatásain túl politikai szempontból is káros, mert bizalmatlanságot kelthet a termelőszövetkezeti tagság egy részében. Államunk sokoldalú segítséget nyújtott és nyújt a továbbiakban is a termelőszövetkezetek gazdálkodásának fejlesztéséhez. Eddigi politikánkhoz és gyakorlatunkhoz híven azonban itt is meg kell mondanunk, hogy a közös munkában való tevékeny és fegyelmezett részvétel mellett maguknak a tagoknak, a termelőszövetkezeteknek kell anyagi erejükhöz mérten maximális erőfeszítéseket tenniük a közös gazdálkodás felvirágoztatására, mert hiszen elsősorban saját jól felfogott érdekükről van szó. A saját erő mozgósítását és felhasználását egészíti ki az állam segítsége. Elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk zöme ebben is egyetért velünk és lelkes erőfeszítéseket tesz a közös gazdaság építésére és gyarapítására. Úgyszólván nincs az országban olyan termelőszövetkezet, amelyben valamiféle közös gazdasági épületet ne építenének, vagv ne vásárolnának gépeket, jószágokat. Termelőszövetkezeteink ebben az évben saját erejükből közös beruházásra több mint 430 millió forintot irányoztak elő, ez az összes termelőszövetkezeti beruházásoknak csaknem egynegyedét teszi ki. Július 10-ig több mint 2000 traktort és 3500 traktorvontatású munkagépet vásároltak jórészt saját erőből. Számos olyan helyen létesítenek öntözőtelepet, halastavat, illetve telepítenek szőlőt és gyümölcsöst, amely ilyen célokra legalkalmasabb és táblás műveléssel sem lenne jobban hasznosítható. Csak helyeselni és bátorítani tudjuk ezt a tevékenységet, s állami szerveink elsőrendű feladata, hogy ehhez minden segítséget megadjanak. Ismeretes tisztelt Képviselőtársaim előtt, hogy kormányunk a kukoricatermelés fejlesztésével — nagy fontosságára tekintettel — különös gonddal foglalkozik. Intézkedéseink hatására az elmúlt években jelentősen megnőtt a kukorica vetésterülete, ezen belül csaknem valamennyi termelőszövetkezetben kialakult a nagyüzemi silótermesztés. Az ún. „hibridprogram" végrehajtásának első eredményei nyomán már ebben az évben a kukoricaterület csaknem 60 százalékán hibridvetőmagot vetettek. Ezt a programot végrehajtjuk, egy-két éven belül az egész kukoricaterülethez szükséges hibrid-vetőmag rendelkezésre fog állni. Vannak kiváló szakembereink, van szorgalmas parasztságunk, vannak jó termelési tapasztalataink, ebben a vonatkozásban igen kedvező hazánk klímája, — minden adottság és előfeltétel megvan tehát ahhoz, hogy Magyarország a kukoricatermesztés hozamát illetően a világon az első sorokban legyen. Ennek a lehetőségnek megvalósítása csak rajtunk múlik! Állami gazdaságaink munkája is bíztatóan fejlődött, de még tovább kell dolgozniuk azon, hogy mintagazdaságokká váljanak, példát mutassanak a hozamok emelésében; az új termelési és állattenyésztési módszerek alkalmazásában, az önköltség csökkentésében. Az a tény, hogy mezőgazdaságunkban viszszavonhatatlanul túlnyomóvá váltak a szocializmus termelési viszonyai, kitűnő távlatokat nyit előttünk: kialakulnak a mezőgazdasági termelés soha nem látott fejlődésének alapjai. A nagyüzemi gazdálkodás lehetővé teszi a tudomány vívmányainak széleskörű alkalmazását, a termelékenység gyors növelését. Az elkövetkező években meg akarjuk valósítani az alapvető mezőgazdasági munkák gépesítését, elsősorban a talaj művelésben, a gabona- és kukoricatermelésben. Ez a nagy termelési segítségnyújtás is csak egy része annak, amit államunk a falunak nyújt. Elsősorban a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülésének eredményeként a társadalombiztosításba bevont dolgozók száma e félév folyamán 8,5 millióra, azaz az összlakosság 85 százalékára nőtt. A mezőgazdaság dolgozói közül újabb százezrek váltak jogosulttá ingyenes orvosi ellátásra és kórházi ápolásra, igen alacsony térítés ellenében kiváltható gyógyszerre. Ügy tűnhetik, hogy a beszámoló igen terjedelmes része foglalkozik a mezőgadaság kérdéseivel. Szándékosan történt ez így, hogy ezzel is felhívjuk minden érdekelt és illetékes dolgozó, egész társadalmunk figyelmét e terület munkájának kimagasló fontosságára. Sok előfeltételt sikeresen megteremtettünk, az indokolt támogatás a továbbiakban sem marad el, tehát amire szükség van, az a jó munka, hogy minden erőt fogjunk össze a mezőgazdasági termelés — növénytermelés és állattenyésztés — gyorsabb ütemű növelésére. Bízunk benne, hogy ez így is lesz és mezőgazdaságunk egyre több terméket ad társadalmunknak. ELNÖK: A tanácskozást 15 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.03—12.22.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Dr. Münnich Ferenc elvtárs folytatja beszámolóját. DR. MÜNNICH FERENC, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a bevezetőben mondottam, a beszámoló elsősorban népgazdaságunk, valamint a nemzetközi helyzet néhány fő kérdésével foglalkozik.