Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-10

581 Az Országgyűlés 10. ülése 1960. évi január 30-án, szombaton 582 adója a bérleti jogviszonyt — megfelelő cserela­kás felajánlásával — felmondhassa, ha a lakásra maga, vagy egyeneságbeli rokona számára tart igényt. A lakásrendeletnek ez a rendelkezése az életben úgy jelentkezett, hogy a lakás- vagy ház­tulajdonosok a számukra biztosított jogaikkal visszaéltek s a spekulációs lehetőségektől elte­kintve is, úgyszólván egyetlen egy esetben sem teljesítették >azt a kötelező feltételt, hogy meg­felelő cserelakást biztosítsanak. A feleik között felmerült vitás kérdések a bírósághoz kerültek, ahol nem volt az ítélkezés egyöntetűsége bizto­sítva éppen abban a kérdésben, hogy a felaján­lott cserelakás megfelelő-e. így sók helyen bí­róságaink e kérdésiben elnagyolva, a körülmé­nyek tüzetesebb megvizsgálása nélkül döntöttek. Ebben a kérdésben a megfelelő elvi irányításit a Legfelsőbb Bíróság megadta. A háztulajdonosok részéről azonban a zak­latásszerű perek ezután sem szűntek meg — úgy, hogy kormányzatunk szükségesnek tartotta a lakásrendelet vonatkozó rendelkezéseinek fel­függesztését. A lakáskérdés gyökeres megoldását, a lakó­házak építését szolgálja kormányzatunk 15 éves lakásépítési programja. Ezen terv megvalósítása szükségessé teszi az állami építkezések céljaira a nagyobb mérvű telekkisajátítást. A közérdek és a jogos magánérdek összeegyeztetése céljából hozta meg a Legfelsőbb Bíróság a XIX. számú polgári jogi elvi döntését, amely a kártalanítás alapjául szolgáló használati érték megállapításá­nál kizárja a spekuláció által befolyásolt áringa­dozásokat. A Legfelsőbb Bíróság által gyakorolt elvi irányítás további igen fontos eszköze a törvé­nyességi óvás. Ennek a szocialista jogi intéz­ménynek célja a szocialista törvényesség bizto­sítása, a törvénysértés orvoslása útján. A törvé­nyességi óvás emelése iránt előterjesztett kérel­mek két irányú tapasztalatot eredményeztek. A kérelmek irányából és tartalmából első­sorban azt a tapasztalatot lehet levonni, hogy alsófokú bíróságainknál egyre ritkábban fordul­nak elő törvénysértések és azok is kisebb hibák­ra vezethetők vissza. Ezt bizonyítja az is, hogy a panaszok rendszerint csak az ítélet egy-egy ré­szére vonatkoznak, nem pedig teljességére., örvendetes jelenség az is, hogy dolgozó né­pünk nagyobb bizalommal fordul bíróságaink felé, orvoslást kór és vár olyan esetekben is, amikor a jogerős bírói határozat ellen egyéb­ként már fellebbezéssel élni nem lehet. , E pozitívumok mellett megállapítható azon­ban a törvényességi panaszoknak egy káros irányzata is. A panaszok igen jelentős része nem alapos vagyis fennáll még az a téves nézet, amely a törvényességi óvást afféle hairmadfokú eljárás­nak tekinti. Háttere ennek az, hogy egyesek a törvényességi panaszon keresztül igyekeznek maguknak a büntetés-végrehajtása tekintetében halasztást biztosítani — polgári vonalon pedig a panasz beadásával megkísérlik a végrehajtást késleltetni. A törvényességi óvás intézménye az elvi irá­nyításnak olyan eszköze, melyekben a Legfel­sőbb Bíróság az irányítást olyan ügyek tekinte­tében is megadja, melyek egyébként hatásköri szabályok értelmében nem kerülnének oda. Ép­pen ezért a törvényességi határozatok túlnyomó részét tájékoztatásul valamennyi megyei bíró­ságnak megküldjük, ezzel is elősegítve az egy­• séges ítélkezési gyakorlat országos kialakítását. Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló kerete természetesen távolról sem teszi lehetővé, hogy részletesen foglalkoz­zak az ítélkezési gyakorlat egyes problémáival és az alsóbírósági munka elemzése során szer­zett tapasztalatokkal. Kétségtelen annyi, hogy az elmúlt évek során bekövetkezett nagyarányú gazdasági és társadalmi fejlődés az ítélkezés te­rületére is jelentős kihatással volt. Hazánkban az elmúlt években a bűnözés csökkent és a bűn­ügyi statisztika lényegesen kedvezőbb képet mutat, mint bármely nyugati tőkés országban. Államhatalmunk szilárdságát is bizonyítja, hogy az ellenforradalom leverése után, az ellen­forradalmi bűnügyek befejezését követően, mind kisebb számban fordulnak elő politikai bűn­ügyek. Kedvező jelenségek megállapítása mel­lett továbbra is ítberen kell védelmeznünk dol­gozó népünk érdekeit, meg kell akadályozni a népellenség tevékenységét, s biztosítani kell a szocializmus építését, mind a külső, mind pedig belső ellenséggel szemben. Kedvezően alakul a helyzet a társadalmi tu­lajdon elleni bűncselekmények, valamint az élet és testi épség elleni bűntettek tekintetében is. Ezek vonatkozásában azonban a javulás mérté­kével még nem lehetünk elégedettek. Éppen ezért a két területen elkövetett bűncselekmé­nyekkel, ha szűk keretek között is, de szeretnék külön foglalkozni. Nemcsak az említett két bűncselekmény­csoport fontossága teszi ezt indokolttá, hanem elsősorban az, hogy ezeken a területeken nem­csak a bíróságoknak, sőt elsősorban nem a bíró­ságoknak, hanem, állami és társadalmi szer­veinknek van igen sok tennivalójuk. Szocialista társadalmunk gazdasági alapja a társadalmi tulajdon. A VIL. kongresszus hatá­rozata is irányként jelölte meg a következőket: ,,... Párt- és állami szerveink a néptömegek be­vonásával harcoljanak a társadalmi tulajdon fo­kozottabb védelméért,..." E téren a Legfelsőbb Bíróságra, de általában bíróságainkra döntő je­lentőségű feladatok várnak. Sajnos, még mindig él egyes elmaradt gon­dolkodású emberek tudatában az az alapvető káros szemlélet, amely a személyi tulajdon ellen elkövetett lopást, sikkasztást lényegesen súlyo­sabban ítéli meg, mint a társadalmi tulajdon károsítását. Társadalmi szerveinknek is oda kell hatni, hogy ez a szemlélet végleg eltűnjön az emberek tudatából. A társadalmi tulajdon fosztogatása — nép­gazdaságunk békés építésének időszakában is — veszélyes támadás, amellyel szemben büntető­jogi téren megfelelő határozottsággal kell fel­lépni. A kormány jogpolitikai irányelveinek ér­vényesítése ezen a téren különösen nagy körül­tekintést, alapos politikai és szakmai tudást igé­nyel. A kisebb súlyú bűncselekményektől kezd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom