Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-10
-83 Az Országgyűlés 10. ülése 1960. évi január 30-án, szombaton 584 ve ugyanis a legsúlyosabb, esetleg többmilliós kárt okozó bűncselekményeik fordulnak elő. A társadalmi tulajdon elleni bűntettek veszélyességét különösen fokozza az a körülmény, ha azokat szervezetten vagy bűnszövetkezetiben követik el. A Legfelsőbb Bíróság elé került ilyen ügyekből megállapítható, hogy egy-egy bűnszövetkezet nemegyszer igen hosszú időn keresztül fosztogathatja a társadalmi tulajdoni és hatalmas károkat okoz népgazdaságunknak. Ezekben az esetekben kivétel nélkül az ellenőrző szervek felületes és hanyag munkájával is találkozunk. Előfordul az is, sajnos, nem is ritkán, hogy a bűnszövetkezet tagjai az ellenőrzésre kötelezettek bevonásával biztosítanak maguknak hátvédet. A társadalmi tulajdont károsító bűnszövetkezet működött például az egyik budapesti ingatlankezelő vállalatnál, amely az ellenőrzés hiányosságának és a korrupciós jellegű összefonódás eredményeképpen többmilliós kárt okozott népgazdaságunknak. E bűnügy vádlottai egyrészt az ellenőrzésre hivatott hivatalos személyek, másrészt pedig a jelentős illegális jövedelem megszerzésére törekvő, spekulációs hajlamú kisiparosok voltak. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa a bűnper egyik fővádlottját életfogytig tartó börtönre ítélte és súlyos büntetéseket szabott ki a vád|ott társakkal szemben is. A MÄV területén is előfordultak jelentős visszaélések. Az egyik állomáson éveken keresztül egy bűnszövetkezet a bérelszámolással kapcsolatosan okozott több százezer forintos kárt a társadalmi tulajdonban. A bűnügy felderítése után került sor az ellenőrzés megfelelő szabályozására, amely megszüntette az említett területen a viszonylag könnyű bércsalási lehetőséget. A Legfelsőbb Bíróság következetesen érvényesíti azt az álláspontját, mely szerint a társadalmi tulajdont sértő bűncselekményben való bűnösséget kell megállapítani azokkal szemben is, akik a társadalmi tulajdon fosztogatásában aktíve ugyan nem vesznek részt, azonban arról tudva, feljelentést nem tesznek, sőt hallgatásuk feiében jogtalan előnyöket is elfogadnak, annak ellenére, hogy hivatali beosztásuknál fogva, munkaviszonyukból folyó kötelességük a társadalmi ' tulajdon elleni bűncselekmények tőlük telhető megakadályozása. Az ilyen — bár paszszív — magatartás a fosztogatás biztonságos folytatását lényegesen elősegíti. A Legfelsőbb Bíróság követik ezét esen érvényesítette azt az álláspontját, hogy a társadalmi tulajdon elleni bűntették elkövetőinél általában súlyosbító körülményként kell értékelni a vezető, vagy bizalmi beosztást. A nagyobb, bonyolultabb, társadalmi tulajdon elleni bűnügyek, nem jellegzetesek, példakénti felhozásuk elsősorban azt a célt szolgálta, hogy felhívjam e téren a társadalmi ellenőrzés osságára a figyelmet. Nemcsak társadalmi szerveink nevelő, politikai munkája jelent nagy segítséget a megelőzés vonalán, hanem egyre inkább fokozódó feladat hárul a népi ellenőrzésre. Sikerünk a megolő/;'s területén attól is függ, hogy milyen tömegeket tudunk mozgósítani a társadalmi tulajdon védelme érdekében, milyen hatékonyan, tudjuk kiépíteni a népi ellenőrzést. A büntető ítélkezés terén — részben a társadalmi tulajdon védelmével összefüggően — jelentős feladataink vannak a spekuláció elleni küzdelemben is. Különösen fel kell figyelni a felvásárlások körében történő ilyen irányú visszaélésekre. Felvásárlási rendszerünk szervezettsége ma még olyan ellenőrzési hiányokban szenved, amely több esetben döntő mértékben lehetővé teszi a bűnözést. Több ilyen bűnperben vádlottként volt terménykereskedők szerepeltek, akik nagyszabású visszaéléseiket spekuláns ügyeskedéssel szervezték meg, s beosztottjaikat is a bűn útjára sodorták. Az üzérkedés gyorsan változó formákat ölt, aszerint, hogy a spekuláns a gazdasági fejlődésünk során hol talál valamilyen rést, amelyen benyomulva, jelentős munka nélküli jövedelmet biztosít magának, gyakran a társadalmi tulajdon megkárosításával. Egy ilyen terület még a kisipari, illetve háziipari szövetkezeti forma, ahol a szövetkezetnek az állami vállalatoknál jóval lazább szervezettségű formája és a hiányos ellenőrzés lehetőséget nyújt spekulációs visszaélésekre. Gyakran tapasztaltuk, hogy e hiányosságokat álszövetkezetek létrehozására használják fel. Ugyancsak gyakran tapasztaljuk azt is. hogy a leleplezés veszélye ellen barátaik és családtagjaik beépítésével vagy korrupciós összefonódással védekeznek. Eev ilyen természetű bűnügyben például megállapítást nyert, hogy egy termelő részleg hosszú időn át folytathatta teljesen önálló, önző érdekeit szolgáló gazdasági „tevékenységét", építkezett, sőt géneket szerzett be, — a központ őket nem ellenőrizte, az építkezésről és a gépesítésről mit sem tudott. A részleg vezetőjének felesége volt a központi könyvelő, családtagjai bedolgozók, köztük egyik 12 éves gyermek, a másik pedig rokkant, munkaképtelen. A szövetkezet igazigatójának családtagjai ugyancsak bedolgozók voltak az említett szövetkezeti részlegben. Ehhez még csak azt kell tudnunk, hogy a családtagok egyenkénti havi jövedelme — ideszámítva a 12 éves gyermeket és a rokkant munkaképtelen „bedolgozókat" is, — megközelítette a havi 10 000 forintot. Időnként még előfordul, hogy bizonyos árut egyes kereskedelmi alkalmazottak anyagi juttatás ellenében szolgáltatnak ki. Ez a magatartás a dolgozók igazságérzetét sértve, felháborodást kelt, mert így elsősorban azok juthatnak az áruhoz, akik az előadót külön juttatásban részesítik. Ez a korrupciós jelenség alkalmas az állami és szövetkezeti kereskedelem alkalmazottainak tisztességébe vetett bizalom meggyen Öltésére is. Kedvezően alakuló népgazdasági fejlődésünk oda vezet, hogy előbb-utóbb minden cikkben árubőség jelentkezik, amely a hasonló visszaélések alól kihúzza a talajt. Addig is érvényesül a Legfelsőbb Bíróság azon iránymutatása, amely szerint az ilyen elkövetőkkel szemben szigorú bűnvádi felelősségrevonásra van szükség. Foglalkozni kell az élet és testi épség elleni bűncselekményekkel. Szocialista felfogásunk legfőbb értéknek tekinti az embert és ennek
