Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-10

579 Az Országgyűlés 10. ülése 1960. évi január 30-án, szombaton 580 ben tovább szilárdítottuk a szocialista törvényes­séget. Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság­nak állandó jellegű és legfontosabb feladata az alsóbbfokú bíróságok elvi irányítása. A szocialista törvényességnek, az állampol­gári fegyelemnek és a szocialista erkölcsnek a bírói ügyintézéssel való eredményes szolgálata ugyanis igényli, hogy a törvények alkalmazása hazánk egész területén egységesen történjék. Ezért az lalsó bíróságok egymástól eltérő ítélkezé­si gyakorlatát a Legfelsőbb Bíróságnak — az Al­kotmányból eredő kötelezettség alapján — elvi irányítással kellett és kell a jövőben is egységes­sé tenni. Ezen túlmenően a társadalmi és gazda­sági élet terén történő fejlődés iis állandóan felvet olyan problémákat, melyekben az elvi irányítás nem utólag, hanem már a bírói gyakorlat kiala­kításának kezdetén válik szükségessé. A Legfelsőbb Bíróság elvi 'irányításának egyik fontos módszere az elvi döntések megho­zatala. A beszámolási időszakban négy polgári és négy büntető elvi döntést hozott a Legfelsőbb Bí­róság. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a XX. szá­mú elvi döntés. A büntetőpolitikánk konkrét alkalmazását tényleges gazdasági és politikai viszonyaink be­folyásolják. A legutóbbi években a bűnözés ala­kulásában kedvező változások állottak be. Ez elsősorban az államhatalmunk megszilárdulásá­nak, társadalmi és gazdasági rendünk fejlődésé­nek következménye — de jelentős szerepük volt ebben a bűnüldöző szerveinknek, köztük a bel­ügyi és ügyészi szervek egyre fejlődő munkájá­nak. A Legfelsőbb Bíróság a XX. számú büntető elvi döntésében lényegében összefoglalta büntető­politikánk alapvető követelményeit. A valamennyi bíróságra kötelező elvi döntés hangsúlyozza, hogy a szocialista büntetőpoliti­kánk alapvető különbséget tesz egyfelől a népi demokráciánk tudatos ellenségei, valamint a sú­lyos bűncselekmények elkövetői — másfelől pe­dig a kisebb súlyú bűncselekményt megvalósító, dolgozó osztályhelyzetű megtévedtek között. Az előbbi kategóriánál a törvény teljes szigorát, a megtévedt dolgozókkal szemben pedig az ítélke­zés jiavító-nevelő funkcióját kell érvényesíteni. Az elvi döntés lényegében azt is kifejezi, hogy a volt kizsákmányoló osztály tagjaival szemben, amennyiben nem osztályhelyzetükiből fakadó bűncselekményt követnek el, ugyancsak érvényesíthetők az állampolgári fegyelemre való neveilés szempontjai. Törvényes rendünk ugyanis ezek számára is biztosítja az állampolgári egyen­jogúságot, amennyiben népi demokráciánkkal szemben lojális magatartást tanúsítanak. A XVIII. számú büntető elvi döntés a társa­dalmi tulajdon elleni bűntettek helyes jogi meg­ítélését, vagyis a büntetőtörvények helyes és egységes alkalmazását biztosította, az e téren mu­tatkozó egymástól eltérő bírói gyakorlattal szem­ben. Ez év elején hirdette ki a Legfelsőbb Bíró­ság a XXI. számú elvi döntését, amely az igazság­ügyi kereteken túlmenő, szélesebbkörű érdeklő­désre tarthat számot. Népi demokráciánk fejlődése során lehetővé válik a népi szerveknek az államügyek intézésébe való fokozatos bevonása. A szocialista demokra­tizmusunk alapvető elve, hogy a munkásosztály által vezetett dolgozó nép közvetlenül is részt vesz az állani politikai, gazdasági, kulturális és igazgatási feladatainak megoldásában. Az igaz­ságszolgáltatás területén pl. ezt szolgálja a népi ülnökök működése. Az említett cél érdekében jött létre a népi ellenőrzési rendszer, amelynek zavartalan működését büntetőjogi eszközökkel is biztosítani kell. Az elvi döntés kimondotta, hogy a hamis vád bűntettének a megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a hamis vádolás a népi el­lenőrző bizottságnál tett közérdekű bejelentés cí­mén történt. Az észlelt hibák és fogyatékosságok bejelentése az állampolgáróknak nemcsak joga, de egyben kötelessége is. E jognak rosszhiszemű, illetve felelőtlen gyakorlása azonban, büntető jogi következményekkel is járhat. Másfelől viszont büntetőjogi védelmet kell biztosítani a bejelentő személynek, a vele szem­ben esetleg bosszúból tett hátrányos intézkedés miatt. Az ilyen magatartás ugyanis súlyosan ve­szélyezteti a népi ellenőrzés rendszere által elérni kívánt célokat és alkalmas arra, hogy az állam­polgárokat visszatartsa a közérdekű bejelentés megtételétől. Ezért az elvi döntés kimondotta azt is, hogy ha hivatalos személy a közérdekű beje­lentésit jóhiszeműen tevővel szemben bosszúból hátrányos intézkedést tesz — pl. állásából elbo­csátja, hátrányos körülmények közé átrTelyezi, stb. —, ez olyan kötelességszegésnek minősülhet, amely •hivatali visszaélést valósíthat meg. Rámu­tat az elvi döntés arra, hogy ez természetesen nem eredményezheti sem a vezetőnek a szüksé­ges jogszerű intézkedések megtételében való kor­látozását, sem azt, hogy a bejelentő valamiféle kedvezményezett helyzetbe kerüljön. A polgári ítélkezés területén az elvi irányí­tás fontosságát fokozottan aláhúzza az a körül­mény, hogy egyrészről az adott politikai körül­mények között a büntető ítélkezés lépett előtérbe, másrészt az, hogy az alsóbíróságok között az a helytelen szemlélet is lábrakapott, hogy politikai és társadalmi fontossága csak a büntetőítélkezés­nek van és a polgári pereket mintegy társadalmi viszonyainkból kiragadottan szemlélték és bírál­ták el. Ezt a helytelen álláspontot csakhamar kö­vette az a felismerésünk, hogy polgári jogviszo­nyaink is, — sőt ezek talán még számosabban — ugyancsak társadalmi és politikai viszonyaink élő részei, és a polgári ítélkezésnek nemcsak atz a feladata, hogy két fél jogvitáját eldöntse, hanem az is, hogy döntésével nevelje a társadalom tag­jait. A polgári ítélkezésnek ezt a fontosságát fokozza, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszálban máris tapasztalható a büntetőügyek számának csökkenése, ami a polgári perek területén nem észlelhető. De ezen túlmenően arra is lehetőséget ad, hogy az új társadalmi viszonyokkal össze nem férő magatartásokat helytelenítse és a követendő magatartásokat megszabja. Az egyik polgári elvi döntés például a lakás­bérlet felmondásának kérdésével foglalkozott. A lakásrendelet lehetővé tette, hogy a személyi tu­lajdoniban levő szabadrendelkezésű lakás bérbe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom