Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-10

577 Az Országgyűlés 10. ülése 1960. évi január 30-án, szombaton 578 Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (11.42.) (Szünet: 11.42—12.07. Elnök: VASS ISTÁNNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Napirend szerint következik a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója. Dr. Jahner-Bakos Mihály elvtársat, a Legfelsőbb Bíróság elnökét illeti a szó. DR. JAHNER-BAKOS MIHÁLY, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság elnöke legutóbb 1957. évi december hó 21. napján számolt be az országgyűlés előtt a Legfelsőbb Bíróság működéséről — így ez a beszámoló két évi munkánkat öleli fel. Az elmúlt két év állami és társadalmi rendünk jelentős megszilárdulásának, gazdasági fejlődésünk nagymérvű meggyorsulásának időszaka volt. Az ellenforradalom után rövid idqn belül következett be a konszolidáció, a közrend és közbiztonság helyreállítása, s dolgozó népünknek a párt vezetésével végzett odaadó munkája politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt eddig nem tapasztalt fejlődést eredményezett. Fejlődésünknek munkásai voltak a maguk területén a bíróságok, a Legfelsőbb Bíróság is. A Legfelsőbb Bíróság feladatait a beszámolási időszakban is az az állandó jellegŐ kötelezettség jellemezte —• hogy ítélkezésévél és az alsóbb bíróságok irányításával folyamatosan segítse államhatalmunk erősítését és szocialista társadalmi rendünk fejlődését. Ez azt jelentette, hogy az ellenforradalom felszámolása után megindult politikai és gazdasági konszolidációt, a szocialista jogrend megszilárdítását és továbbfejlődését, a tömegek szocialista jogtudatának kialakítását a bírói jogalkalmazással is erősíteni és fejleszteni kellett. A feladatok megoldásánál munkánk fő jellemzője a szocialista törvényesség érvényesítése volt. A szocialista törvényesség az államhatalom erősítésének egyik alapvető eszköze és módszere. Biztosítani hivatott egyrészt törvényeinkben kifejezett politikánk valóraváltását — másrészt a törvényeink betartásán és betartatásán keresztül az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságát, az egyéni szabadságjogok megóvását, a dolgozóknak a szocialista együttélésre való nevelését. A szocialista törvényesség helyzetének értékeléseként pártunk VII. kongresszusa megállapította: „ .. .belügyi és igazságügyi szerveink külön érdeme, hogy igen nehéz körülmények között; dolgozva, az elmúlt három év alatt a szocialista törvényességet teljesen helyreállították hazánkban. Azzal is, hogy bűntett megtorlatlanul nem maíradt, azzal is, hogy vétlen embert büntetés nem sújt ma hazánkban. Büntetőpolitikánk lényege az ebben az értelemben felfogott törvényesség védelme és minden körülmények között való biztosítása ..." Tisztelt Országgyűlés! A beszámolási időszak elején, 1958 januárjában az ellenforradalmi ügyekben az ítélkezés jelentős része még hátra volt. Az ellenforradalmi bűnügyeikben az ítélkezést a Legfelsőbb Bíróság nemcsak irányította, hanem túlnyomórészt végső fejkon közvetlenül is intézte. Az ellenforradalmi bűncselekmények legkülönbözőbb és részben újszerű megnyilvánulási formái nagyszámú elvi kérdés megoldását igényelték. A Legfelsőbb Bírósjág elvi "irányítása ezekben az ügyekben is hatékonyan biztosította a szocialista törvényesség betartását. A védekezési szabadság gondos betartása mellett, a bírósági tárgyaláson elhangzott és bizonyítást nyert tények szolgálhattak az ítéletek alapjául. Elvétve fordult csak elő, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást nem elég körültekintően folytatta le — ezekben az ügyekben a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította, kötelezve a bizonyítás legszélesebbkörű lefolytatására. A büntetőpolitikánk helyes érvényesítésének fontos és állandó tényezői voltak: a tényállás részletes felderítése, a cselekmény elkövetése körülményeinek és indítóokainak pontos megállapítása. Ez azt jelentette, hogy ítélkezésüníkben a munkásosztály politikáját, a dolgozó tömegek akaratát érvényesítettük. Népünk érdekeit és igazságérzetét fejezték ki döntéseink, amikor lesújtottunk a tudatos ellenforradalmárokra, a levert fasizmus felbukkant alakjaira, és ezektől megkülönböztettük azokat a dolgozókat, akik félrevezetés, az eszmei zűrzavar hatására követték el kisebb súlyú bűncselekményeiket. Ez utóbbiaknál, amennyiben addig kifogástalan magatartást tanúsítottak, messzemenőkig érvényesítettük a nevelés szempontjait. Az ellenforradalmi bűnügyek gyors befejezésének politikai jelentősége is volt. A közrend és köznyugalom helyreállítása után a dolgozó tömegek odaadó munkával igyekeztek helyreállítani az ellenforradalom okozta károkat, s biztosítani a termelőmunka zavartalanságát. A gyors és következetes felelősségrevonásnak tehát visszatartó hatással kellett lenni azok felé is, akik "az ellenforradalom fegyveres leverése után gátolni szándékoztak a konszolidációt. Politikai jelentősége volt annak is, hogy az ellenforradalom miatt elszaporodott köztörvényi bűntettek elkövetői mielőbb bíróság elé kerüljenek. Abban, hogy bíróságaink az ellenforradalmi ügyeket gyorsan és politikai hatásában is jól intézték el, nagy segítséget jelentettek a népbíróságok. A népbírói tisztséget valóban olyan dolgozók töltötték be, akik a nép iránti hűségüktől vezetve, mindvégig következetes szigorral ítélték el a nép ellenségeit. Emellet azonban messzemenően érvényesítették a szocialista humanizmust is. Az ellenforradalmi bűnözők felelősségre vonása után fontos feladatként állott bíróságaink és a Legfelsőbb Bíróság előtt is a felgyülemlett ügyhátralék ledolgozása és ezzel az ítélkezés időszerűségének biztosítása. Ez utóbbi érdekében kormányunk biztosította az ügyhátralék ledolgozásához szükséges anyagi s személyi feltételeket. A kormány intézkedése és az IgazságügyminLsztérium támogatása tette lehetővé, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1958. év végére, az alsó bíróságaink pedig 1959. év második felére a köztörvényes és a polgári peres ügyhátralékot megszüntették. Ezzel jelentős mérték-