Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-10
575 Az Országgyűlés 10. ülése 1960. évi január 30-án, szombaton 576 Van kiút ebből a helyzetből? — kérdezik igen sokan közülük. Nem hinném, hogy a kiút az lenne, amit Haibsburg-Lotharingiai Ottó úr javasol — kedvelt szerzőm, akinek egy művével a múlt parlamenti ciklusban is foglalkozhattam. Ez a kiváló szerző — mint a Times tudósít róla — lát egy kiutat. A Királyság az atomkorszakban című előadásában fejtette ezt ki (derültség), és állítom, hogy ez jobb arisztokrata vicc annál, mint amit Darvas József barátom tegnap itt elmondott előttünk. (Derültség.) Hadd idézzem néhány mondatát: „Az európai ifjúság azért elégedetlen, mert nem hiszi, hogy intézményeink képesek megbirkózni a jelen kor problémáival." Ez igaz is, de ő látja a megoldást. „A főprobléma az állam tekintélyének helyreállítása. Ebben a vonatkozásban nyer új jelentőséget a királyság, mint a 'folytonosság és a tekintély jelképe, és mint az alapvető jogokat védelmező bírói hatalom." Azt hiszem, nem kell ehhez kommentár és bár a Times nagy teret szentel ennek a kitűnő előadásnak, a világ számára a kiutat nem a királyság intézményének visszaállítása jelentené. Még szerencse, hogy Ottó talált egy-egy királyságot Európában, ahol elmondhatja ezeket a nézeteket. (Derültség.) Most a kiutat — félre <a tréfával — igen tisztelt Országgyűlés, nem jelenti, nem jelentheti más az egész emberiség számára ezen a történeti fordulón, a tudományos felfedezések, a katonái koncentráció ilyen időszakában, mint az a javaslat, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a parlamenteken és kormányokon keresztül a világ népeihez intézett. Tudjuk, hogy a világbéke gondolata valóban ősi himnuszokban, próféciákban is fellelhető. Fellelhető TibuUus Detestatio belli-jében, amelyet a második világháboirú egyik legtragikusabb sorsú költőáldozata, nagy költőnk: Radnóti' Miklós fordított feledhetetlenül magyarra. Kifejeződik héber himnuszokban, kifejeződik görög és latin költőknél, sokfelé .kifejeződik a világbéke vágya és gondolata, aminthogy a leszerelésről is vitatkoztak már hosszú évtizedek óta. Elég, ha csak Arany János ironikus versére utalok igen tisztelt barátaim. Csakhogy a béke, a világbéke gondolata akikor lépett be a politikai realitások közé az utópisták, a jóhiszemű és rosszhiszemű pacifisták álmodozásaiból, amikor a szocializmus először egy országban valósággá, hatalommá lett és úgy növekedett, úgy erősödött a béke lehetősége és gondolata, ahogyan a szocializmus, a szocialista táboron keresztül világrendszerré vált. Mert hiszen az emberiség jobbik fele vágyakozott a béke után és sok szép szólam hangzott el a békéről, az időszámításunk előtti hétszázadik évtől, sőt még régebben és azóta is, csak éppen a béke nem valósult meg. Azóta lett világpolitikai lehetőség, mióta a szocializmus rendszere először a Szovjetunióban és utána a szocialista államokban megvalósult, mióta ezt a békevágyat az erőnek, a fölénynek a koncentrációja is kíséri, mióta olyan erő áll a Szovjetunióban és a szocializmus országaiban a béke gondolata mellett, amelynek van módja, energiája és bölcsességé hozzá, hogy ezt a békét megvalósítsa az ellenkező hatalmakkalf az ellenkező kapitalista, imperialista erőkkel szemben. Es ez a legnagyobb jelentősége a mai békeajánlatnak, a mai béketörekvéseknek, ezért fogadjuk mi nemcsak lelkesedéssel, hanem reménnyel is a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának javaslatát. Engedjék meg, igen tisztelt Képviselőtársaim, hogy a Hazafias Népfront főtitkáraként fűzhessek egy megjegyzést a javaslatot támogató felszólalásomhoz. Nyikita Szergejevics Hruscsov beszédében többek között a következőket mondotta: ,,Az természetes, hogy a népek nagy reményeket fűznek egy ilyen értekezlet összehívásához, amely megszilárdítaná az államok közötti békét és baráti együttműködést. Igaz, különösen néhány kisállamban hallhatók egyes olyan hangok, amelyekből aggódás csendül ki amiatt, hogy az egymás között megállapodó nagyhatalmak esetleg figyelmen kívül hagyják a kisországok érdekeit, mellőzik az értekezleten nem képviselt államok szempontjait. Engedjék meg, hogy itt kijelentsem: az ilyen aggodalmaknak semmiféle alapjuk nincs. Ami a szovjet kormányt illeti, sohasem volt és nincs szándékában (megállapodni más államok háta mögött olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül érintik azok érdekeit." Azt hisszük ehhez sem kell hosszú magyarázatot hozzáfűzni. Mióta a szocialista népek táborába tartozunk, nem vagyunk kis nép, nem érezzük magunkat árva, elhagyatott népnek. De szól ez a figyelmeztetés minden kis néphez, minden kis nemzeti, népi töredékhez, hogy érezze: van olyan politikai hatalom, amely a katonai hatalom mellett olyan erkölcsi energiákat is egyesít, hogy a legkisebb népekre is a testvériség és egyenlőség méltányos érzésével tekint és érdekeiket képviselni kívánja. Mi tudjuk, hogy a magyar nemzeti politika, ennek a mi kis népünknek igazi nemzeti politikája az, hogy a szocializmus világrendszeréhez tartozunk. Azokhoz a népekhez, amelyek belpolitikájukkal a szocializmust, a kommunizmust építik, külpolitikájukkal a világbéke mindennél fontosabb érdekeit képviselik. Ez a mi igazi nemzeti politikánk, s ezért is javaslom a nagy emberi érdekek mellett, hogy fogadja el az igen tisztélt Országgyűlés a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának a felhívását, s csatlakozzunk ahhoz. Ez a felhívás nemcsak kormányokhoz, nemcsak parlamentekhez szól, az egész világ lelkiismeretéhez, az egész világ öntudatához. A javaslatot, a kormány álláspontját elfogadom, és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután a javaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ parlamentjeihez és kormányaihoz intézett felhívásával kapcsolatban a külügyi bizottság határozati javaslatát elfogadja-e? (Igen.) Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. Köszönöm. Van valaki ellene? (Senki. Nagy taps.) A szavazásból, de főleg az egyhangú tetszésnyilvánításból megállapítom, hogy az Országgyűlés a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ parlamentjeihez és kormányaihoz intézett felhívásával egyetért, a külügyi bizottság által beterjesztett határozati javaslatot egyhangúlag, lelkesedéssel elfogadta. '