Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

547 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 548 során milyen döntő kérdések várnak sürgősen megoldásra. Ügy látom, hogy az 1960. évi költségvetés az energiaellátásunk terén soronkövetkező és legszükségesebb beruházásokra, felújításokra és karbantartásokra, továbbá a hálózatbővítésre és fogyasztói bekapcsolásokra a szükséges pénzügyi fedezetet biztosítja, ezért az 1960. évi állami költségvetési törvényjavaslatot a budapesti képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Pataki Mihály képviselőtársunk elállt a szótól. Miután több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Nyers Rezső pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. NYERS REZSŐ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A vita után megállapíthatjuk, hogy a költségvetési tervezettel a hozzászólók mindnyájan egyetértettek. Gondolom, ezt úg*y értelmezhetjük, hogy egyetértenék a gazdaságpolitikával, amely a népgazdasági tervben és ebben a költségvetésben is megtestesül. Helyeselték a kulturális előirányzatokat és az azokban jelentkező irányvonalat. A hozzászólók valamennyien elfogadták a költségvetés szociális és egészségügyi fejezeteit is. Nem volt lényeges kifogás a központi szervek költségvetési előirányzataival és a tanácsok előirányzataival szemben. A hozzászólásokat három fő csoportra lehet osztani. A hozzászólók egy része olyan, ma még kiaknázatlan népgazdasági tartalékokat ismertetett megyéjük, üzemük területéről, amelyek kiaknázása kívánatos. A hozzászólók' másik csoportja különböző, kétségtelenül még fennálló szociális, kulturális hiányosságokra hívta fel az Országgyűlés figyelmét. A harmadik csoportba lehet sorolni azokat a hozzászólásokat, amelyekben a gazdasági élet területein még jelentkező visszásságokra és problémákra vetettek fényt az elvtársak. Szeretnék az első csoportból néhány kérdést kiragadni. A kiaknázatlan népgazdasági tartalékok közül figyelmet érdemel a Gódor elvtárs által fölvetett Keleti Főcsatorna hasznosítási problémája. Népgazdaságunk a Keleti Főcsatorna építésébe 340 millió forintot fektetett be. Tiszántúl egyik legsürgősebb feladata az öntözés megoldása volt: A főcsatorna megépítése állami feladat volt, a hasznosítás pl. az öntözőrendszerek megszervezése is. sokkal nagyobb mértékben helyi feladat. Amikor a mezőgazdaság szocialista átalakítása ilyen ütemben halad előre, nem a legalkalmasabb az idő arra, hogy szervezzük, szélesítsük az öntözést. De azt hiszem, hogy most az átszervezés előrehaladása után Hajdú megyében is igen nagy lehetőségek kínálkoznak a főcsatorna kiaknázására. Felhívom a figyelmet a vízgazdálkodási társulatok létesítésének a lehetőségére, amelyeket elkezdtünk 1957-ben, 1958-ban is szépen fejlődtek. Ezekben eddig egyéni parasztok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok együttesen voltak bent. Közülük az egyéni paraszt tagok most nem szívesen fektetnek be pénzt. Alakítsák át ezeket a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok részvételével létrehozandó társulásokká, akkor alkalmasak lehetnek arra, hogy mozgósítsák a helyi anyagi erőt. Mert itt most erre van szükség. A kormány ehhez megadja a kellő segítséget. Gódor elvtárs, felhívta a figyelmet a leállított, kihasználatlan sertéshizlaldákra is. Igaza van. Ez a probléma is fennáll. Persze azt is meg kell mondani, hogy nem könnyű a kihasználásuk, mert a probléma úgy jelentkezik, hogy az egyik vidéken van a leállított sertéshizlalda, a másik vidéken van a termelőszövetkezet,' amelynek nincs hizlaldája, esetleg a harmadik vidéken van a kukoricafelesleg és a negyedik vidéken van a süldő. Természetesen ezzel, nem lehet a kérdést elintézni, mert nem mindenütt lehetetlen ennek a problémának a megoldása. Folyamatában egyébként is úgy áll a dolog; ha ma még nincs azon a vidéken termelőszövetkezet, holnap már lesz, s holnap akkor annak a termelőszövetkezetnek oda kell adni. vagy ösztönözni kell arra, hogy vegye át és szervezzen sertéshizlalást. Az államnak nem gazdaságos fenntartani, mert szétaprózottak és messze vannak. Azt hiszem, a megyei tanácsoknak kellene kézbe venni ezeknek a hasznosítását. Az Élelmezésügyi Minisztérium tudomásom szerint ehhez mindenféle segítséget meg fog adni. A hővizek hasznosításáról is szeretnék pár szót szólni. Nagyon egyetértek azzal, hogy hővizeinket az eddiginél jobban kellene hasznosítani. Megfontolandónak tartom azonban azt, hogy terveket készítsünk költséges melegházaklétesítésére, mert tapasztalataink szerint ezek nem feltétlenül gazdaságosak. Ellenben a hővizet lehet hasznosítani kevés beruházással is, melegágyakat lehet vele fűteni; hajtatni és előnevelni a palántákat. Azt hiszem, nagyon sok helyi lehetőség van itt is és helyes, hogy ezt a lehetőséget is felvetették az elvtársak. Azt hiszem azonban, hogy ez sem népgazdasági, hanem inkább termelőszövetkezeti beruházási kérdés, amihez a kormány hitelekkel mindig kész segítséget nyújtani. Ilyen tartalék az újítások bevezetése és átadása terén még mindig meglevő hiányosságok felszámolása, amit Szurdi elvtárs vetett fel. Erről a referátum és Apró elvtárs is sokat beszélt, ezért én nem kívánok szólni róla. A hozzászólások második csoportja, a még fennálló szociális, kulturális hiányosságokkal kapcsolatos. El kell ismerni, hogy bár a költségvetés jelentős összegeket tartalmaz az iskola, az óvoda és a kórházi hálózat fejlesztésére, mégis e téren még mindig sok a hiány. Darvas elvtárs hozzászólásában bizonytalan volt abban, hogy összehasonlítható-e a kulturális kiadások 1959-es és az 1960-as adatai? összehasonlítható áron van-e kettő kimutatva és valóságosan 15 százalék-e a kulturális kiadások emelkedése? Megnyugtathatom Darvas elvtársat, hogy a számok összehasonlíthatók és az emelkedés ténylegesen 15 százalék. A további igények kielégítésének nemcsak pénzügyi akadályai vannak, hanem az országban meglevő építőanyag és építőanyagipari kapacitás is határt szab ezeknek.