Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

549 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 550 Egyetértés mutatkozott abban, hogy az általános iskolákra helyezzük elsősorban a súlyt, a kulturális beruházásokban. Darvas elvtárs felvetette, hogy az egyetemi felszereléseket pótolni, javítani kellene. A költségvetés 30 millió forintot irányoz elő erre. Ezenkívül valóban van lehetőség arra, hogy a központilag kezelt műszaki alapokból valamit átirányítsunk az egyetemi felszerelések műszaki fejlesztésére. Ennek összegét még a Pénzügyminisztériumnak a többi érdekelt szervekkel együtt meg kell néznie. Jakab elvtárs a salgótarjáni kórház építését vetette fel. Ennek a kórháznak az építését 1957ben tervezték meg 55 millió forintos régi áron. Új áron a KÖZTI 175 millió forintra becsülte ennek költségét. Ezzel szemben a tanács 145 millió forintot tart reálisnak, míg az Országos Tervhivatal és az Egészségügyi Minisztérium maximálisan 115 millió forintot. (Révész Géza honvédelmi miniszter: Egy laktanyát átadtunk erre a célra Salgótarjánban.) Időközben' — azt hiszem ez már bele van számítva — a beruházás elkezdődött, az 1959-ben átadott épület átalakításával. 1960-ra 12 millió forint van előirányozva. Információnk szerint kétséges, hogy ezt az összeget fel tudják használni. Az új épület terve mind ez ideig nem készült el. A tervet a tervező csak 1961-re ígéri. Kedves Elvtársak! Az összeget háromféleképpen becsüli meg "a három szerv. Terv nincs. Azt hiszem, ily módon megnyugtatóan azt mondani erre a beruházásra, hogy gyorsítsuk meg, helytelen lenne. Gyorsítsuk meg a terv elkészítését! Mihelyt a terv elkészült, lehet a következő lépés az, hogy gyorsítsuk meg a beruházásit. Ezért én azt tudom mondani Jakab elvtársnak, hogy a megyei tanács, a megyei elvtársak arra törekedjenek és ezt mi is szorgalmazzuk, hogy a terv készüljön el. Információink szerint, ha meggyorsítjuk a terv elkészítését és ha jól is dolgozik mindenki, akkor is jó lesz, ha ezt £ 12 millió forintot, amely erre az évre elő van irányozva, el tudjuk költeni, úgy, hogy abból hasznos építés is legyen. A hozzászólások harmadik csoportjában különböző problémákat, visszásságokat vetettek fel az elvtársak. Ezek közül a legélesebben a mezőgazdasági gépalkatrész-ellátás hiányossága vetődött fel. Azt hiszem nem jogtalanul. Valóban régóta fennálló hiányosság ez és még mindig lehet róla beszélni. Igaz, hogy a probléma elsősorban az importigényeknél jelentkezik. Amikor mezőgazdasági gépimportot bonyolítunk le — az elmúlt évben is, amikor igen gyorsan és terven felül kértünk más szocialista országoktól mezőgazdasági gépeket —, gyakran nincs is hozzá mindjárt alkatrész, de talán a külkereskedelmi munka javításával is lehet ezen segíteni. A probléma fennáll és segíteni kell rajta. A Külkereskedelmi Minisztérium megkapta a gazdasági bizottságtól az ilyen irányú munkára a feladatokat. Ami a belső termelést illeti, Z. Nagy elvtársnak igaza volt a probléma felvetését illetően. Ténybeli tévedés azonban, hogy nem tervezünk és nem termelünk alkatrészeket. Tervezünk, külön tervezzük és a termelés is megfelelően halad, mert 1959-ben 213 millió forint volt csak a Kohóés Gépipari Minisztérium vonalán előirányozva — ez a legnagyobb volumen — s ehhez még évközben a Földművelésügyi Minisztérium 36 millió forintos tervet nyújtott be, úgyhogy összesen 250 millió lett belőle. Ezt a tervet 107,5 százalékra teljesíti a Kohó- és Gépipari Minisztérium. (Révész Géza: Forintban teljesíti?) Forintban. A specifikáció is jó. Ezenkívül az FM is termel, ott is javulás van, véleményem szerint ma még nem tudjuk és nem tudják pontosan a mezőgazdasági szervek sem, hogy milyen alkatrészekre lenne szükség. Szóval igaz, hogy javul a KGM termelése, a rendelések azonban nem pontosak. Merem állítani, hogy itt hiba van és erre a hibára még fel kell figyelni. Nem egyedül az ipar a hibás ebben. A gépállomásoknak például sokkal jobb alkatrész utánpótlási rendeléseket kellene leadniuk, és a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél is jobban kellene megszervezni a dolgot. Mindenesetre ezen a helyzeten a Kohó- és Gépipari Minisztérium és azt hiszem a Földművelésügyi Minisztérium is a vita alapján bizonyára javítani fog. A központi és a tanácsi létszám problémáját vetette fel Kukucska elvtárs. Egyetértek vele abban, hogy nem kívánatos a központi létszám duzzasztása, inkább a tanácsi létszám nőjön jobban, bár ott sem a megyei létszámok duzzadása a kívánatos, hanem az operatív dolgozók számának növekedése. A költségvetésben a nem kívánatos arány, amelyet Kukucska elvtárs említett, a költségvetés technikája miatt állt csak elő. Ugyanis azért növekszik 12 000 fővel a központi szervek létszáma, mert a kórházak és a pedagógusok létszámának azt a részét, amelyet csak év közben töltenek be a kórházakban és iskolákban, a minisztériumnál irányoztuk elő. Mihelyt megépül az iskola, ez lemegy a tanácshoz, mihelyt kibővül a kórház, beállítják az orvosokat, ez a létszám lemegy a tanácshoz. Tehát emiatt van 5T00 fővel a központi költségvetés felduzzasztva. Azért szükséges ezt így tenni, mert ebben a pillanatban nem tudjuk még bizonyosan, mennyi kórházi ágynak megfelelő épület fog megépülni pl. Borsod megyében, és menynyi orvosi létszámot, mennyi asszisztensnői létszámot stb. hagyunk jóvá. Ugyanez a helyzet a többi megyében is. Végeredményben, ha ezeket leszámítjuk, akkor jobban nő a tanácsi létszám, mint a központi létszám. Bírálat hangzott el a Pénzügyminisztérium felé, hogy a mérőszámokat a költségvetési normákat egyformán alkalmazzuk minden megyére, nem vesszük figyelembe, hogy vannak nehezebb helyzetben levő megyék. Kedves elvtársak. A Pénzügyminisztérium meg fogja vizsgálni, hogy mit lehet tenni a megyei tanácsoknál, természetesen a megyei tanácsokkal egyetértésben. Azt hiszem, hogy a kiadott irányelvekben semmiféle hibát nem lehet találni, hanem a végrehajtásnál, a gyakorlatban az kell, hogy aki a költségvetést elbírálja, figyelembe vegye ezeket. A minisztériumok mégegyszer rneg fogják vizsgálni — az FM is — azokat a problémákat, amelyek a gazdaságok hovatartozásával kapcsolatban felmerültek.