Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

495 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január. 29-én, pénteken 496 vezett beruházásaik jó része olyan modern gé­pek beszerzésére irányul, amelyekkel a munkát egészségesebbé, könnyebbé tudják tenni. Utoljára bár, de korántsem utolsósorban szeretném a Könnyűipari Minisztérium költség­vetését és az 1960-as évben előttünk álló köny­nyűnek éppen nem mondható problémákat nem­csak — ahogy az előzőkben tettem — a dolgo­zó társadalom mindennapos kérdéseinek szem­szögéből, még csak nem is csupán a könnyűipar­ban elhelyezkedés fc kereső nőkre és fiatalko­rúakra való tekintettel, hanem a népgazdaság érdekeit szívén viselő műszaki ember szemével is elemezni. Az eddig elmondottak összefoglalá­saképpen bátran kijelenthetjük, hogy az életszín­vonal emelkedés eredményeként és a lakosság­nak a minőséggel szemben támasztott igényessé­ge miatt 1960-ban az előző évinél is lényegesen nagyobb belkereskedelmi forgalom várható. A könnyűipar és a belkereskedelem megfontolt, tárgyilagos magatartással és egyben magabízó optimista előrelátással felkészülve néz e felada­tok elé. A VII. kongresszus tiszteletére indított munkaverseny lendülete a könnyűiparban is várakozáson felüli eredményeket hozott. Az 1960-as év elején elismeréssel nyugtázhatjuk a tárca 798 milliós túlteljesítését, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy feladatai elvégzé­se közben a gazdag választékú és viszonylag olcsó produktumok mellett jelentős mértékű, mintegy 16 százalékos export túlteljesítést is végzett. De nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy 1960^ban a fokozott mennyiségi termelés — az 1959-es tényszámokhoz képest 7,5 százalé­kos felfutást — a könnyűiparnak kizárólag az iparvállalatok helyes vezetésével, jól szervezett, komoly belső munkával, de semmiképpen sem a minőség rovására kell elérni. Ehhez a könnyű­nők nem mondható kívánalomhoz fűződne az én hátralevő mondanivalóm. Az elmúlt év gazdaságossági mutatói azt jel­eik, hogy az elért tervteljesítések, export-több­lettermelés, fokozott belföldi igénykielégítés si­keresen megoldott feladatai mellett a termelé­kenységi számon még a könnyűipar területén is van javítani való. Igaz, hogy az eredetileg 0,3 százalékra tervezett termelékenység-növelés fő­leg az utolsó évnegyed eredményei alapján 2,1 százalékra ugrott az elmúlt évben, de ez a szép szám nem mindig és nem mindenütt a műszaki színvonal-emelkedés és a tényleges színvonalas vezetés tükrözője. További szépséghibája ennek a termelékenységi számnak, hogy bizony sok túlóra, vagy vasárnapi munka van mögötte. A párt VII. kongresszusa sokoldalúan fog­lalkozott az iparvezetés színvonalának emelésé­vel. Javítaniuk kell a vezetést a minisztériumok­nak, az iparigazgatóságoknak és a vállalatoknak, valamint a vállalatokon belüli gyárrészlegek­nek egyaránt. Én a vállalatok és ezen belül a gyárrészlegek egy-két vezetéssel kapcsolatos kérdését érinte­ném. Természetesen a témát — mely nagyon sokrétű — korántsem akarom teljes terjedelem­ben kifejteni. Az elszámolást a könnyűipari vál­lalatoknál is még szélesebb rétegekben és mély­rehatóbban kell elterjeszteni. Nagyobb felelős­ségtudattal tudnak így a dolgozók termelni, s a vezető gárda céltudatosabban, színvonalasabban vezetni. Elismeréssel kell kiemelni a Kőbányai Textilműveket, s a Goldberger Textilműveket is, ahol az önelszámolásnalk partienként való beve­zetésével elérték, hogy nemcsak az anyaggaz­dálkodók, hanem a műszakiak is, egészen a mű­vezetőkig ma már nemcsak anyagban, hanem termelési értékben is gondolkoznak. A műszakiak is jól ismerik az anyagok árát és igyekeznek úgy gazdálkodni, hogy a kiadott forintterveket megtartsák, sőt abból még meg is takarítsanak. Az önálló elszámolás rendszerének kiszéle­sítése annál is fontosabb, mert a könnyűipari vállalatoknál a termelés költségeinek mintegy 65 százalékát az anyagköltség teszi ki és ennek csaknem háromnegyedrésze pedig importanyag. Ha az anyagfelhasználásban csak egy százalék megtakarítást sikerülne elérni, a költségeket máris 150 millióval lehetne csökkenteni az ipar területén. Az üzemi adminisztráció — az elmondottak szellemében — ne csak az eseményeket regiszt­rálja, azokat is állandóan késve, hanem figye­lemmel kísérve a gyártmányféleségeket, a költ­ségszint oknyomozó boncolgatása, tudományos vizsgálata alapján időben értesítse az egyes irá­nyító gazdasági vezetőket. Így lesz a sokszor megkritizált és néha kicsit lebecsült adminiszt­ratív szerv operatívvá, a termelés irányításában nagy segítséget jelentő, gazdaságosságot indikáló szerv az iparvállalatoknál. További mondanivalómban a műszaki fej­lesztés jelentőségével kívánok foglalkozni. 1960­ban kormányzatunk még az 1959. évinél is na­gyobb és a jövőben is egyre inkább emelkedő összegeket kíván a műszaki fejlesztés, a kutatás szolgálatába állítani. Elmondhatjuk, hogy min­den ésszerű, megalapozott és jónak látszó ötlet, vagy újítás kivitelezésére meg lesz az anyagi fe­dezet a könnyűiparban is. A könnyűipari kutatóintézetek az elmúlt év­ben tevékeny segítői voltak a fejlesztésnek és jelentősen hozzá járul talk a könnyűiparban elért szép eredményekhez. A jó gyakorlati érzékű kutatók az élet szolgálatába állítható ötleteikkel nagymértékben hozzájárultak az iparválaszték bővítéséhez, a termékfajták számának növelésé­hez. Néha azonban tapasztalható volt olyan je­lenség is, hogy az ipar embereit bizalmatlanul fogadták, sokszor talán megalapozottság nélkül bíráltak és gáncsoltak el egy-egy kutatóintézet­ben született elgondolást. Nem érdektelen azon­ban a kérdés másik oldalát is megnézni, hogy tudniillik kutatóink valóban minden esetben a gyakorlatba legjobban átültethető módszer, vagy eljárás mellett kötöttek-e ki? Következésképpen szorosabbra kell vonni a kutatóintézetek és az ipar közötti kapcsolatot. Ez a szakmai együttmű­ködés legyen gyors és dinamikus és az ipar adottságaihoz igazodóan maximálisan rugalmas. Kutatóink ne az úgynevezet l'art pour l'art témákat keressék talán saját továbbképzésük egyéni szempontjának elsődleges szem előtt tar­tásával, hanem az iparilag fejlettebb országok

Next

/
Oldalképek
Tartalom