Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

49

v

7 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 498 példájára elsősorban a népgazdaság és ezen belül a gyárak érdekeit nézzék és mindenkor a várható gazdaságosság szempontjait helyezzék előtérbe. Szocialista államrendünk áldoz, méghozzá komoly összegeket áldoz arra, hogy a tőkés államok viszonylag rövid idő alatt profitot hozó kutatási törekvéseivel szemben lehetőséget adjon egy-egy kizárólag tudományos, vagy elméleti szempontból érdekes téma hosszabb ideig tartó elmélyült kutatására. Bűn volna azonban, ha ugyanakkor kutatóink feleslegesen sok időt pazarolnának népgazdaságunk sürgető életritmusától elvonatkoztatott, a gyakorlatban többnyire nem realizálható, vagy életképtelennek minősülő témák kutatására. Tisztelt Országgyűlés! Az 1960-as tervfeladatok tehát igen nagyok a könnyűipar területén is, de nem megvalósíthatatlanok. Nem lehet azonban eleget hangsúlyozni, hogy e feladatok megvalósításához, a terv teljesítéséhez, a termelés költségeinek csökkentéséhez mennyire szükség van valamennyi könynyűipari dolgozó — munkások és adminisztratívok, műszakiak és kutatók — összehangolt, együttes, jó munkájára. Hiszen, amikor kormányzatunk politikájáról és az életszínvonalat javító ténykedéséről megállapításokat tesznek az egyes emberek, vagy bírálatot gyakorol maga az egész társadalom, akkor e vélemény kialakulásában döntő és formáló szerep jut a közszükségleti cikkek jelentős részét szolgáltató könnyűipari tárca munkájának is. A költségvetés számba vette a párt és kormányzat által kitűzött fáradságos, de a szocializmus alapjainak lerakásához nélkülözhetetlen utat. Helyesen méretezte a könnyűipar helyzetének további megjavítására az anyagi erőforrásokat is, s nem hagyta figyelmen kívül munkájában a dolgozókról, az emberről, különösen a dolgozó nőkről való gondoskodást. Tartalékol továbbá a műszaki fejlesztésre, mint a termelékenység javításának és fokozásának egyik leghathatósabb eszközére. Ügy vélem, akár a fogyasztó közönség, a széles dolgozó tömegek számára megvalósuló lehetőségek, akár a könnyűiparban elhelyezkedésre várók szemszögéből teszem is bírálat tárgyává, vagy akár a népgazdaságunk eredményes gazdaságpolitikájáért harcolni kívánó dolgozók és műszakiak szemszögéből vizsgálom is, az 1960-as költségvetést megalapozottnak, jól átgondoltnak és reálisnak tartom, s így a magam és az ipari bizottság nevében, továbbá a Fejér megyei képviselőcsoport nevében is elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Darvas József képviselőtársunk. DARVAS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1960-as költségvetésnek egyetlen, de szerintem rendkívül fontos részletével szeretnék foglalkozni, azzal, amelyik a Művelődésügyi Minisztérium körébe tartozik, a művelődésügyi tárca költségvetésével. Részben a magam megjegyzéseit mondanám el, részben pedig ismertetni kívánom azokat a fontosabb gondolatokat, amelyek a kulturális bizottság vitájában merültek fel. Az első kérdés, amit az ember ezzel a költségvetéssel kapcsolatban felvet —- mert hiszen ez a legfontosabb — az, hogy vajon a szocialista építés mai és elkövetkezendő időszakában egyre nagyobb szerepre törő kultúra fontossága tükröződik-e és eléggé tükröződik-e ebben a költségvetésben. Hogy a kultúra szerepe milyen nagy, milyen fontos, erről sok szót ejtettünk és ejtünk ma is, sokszor állapítottuk már meg — szerintem nagyon helyesen —, hogy a szocializmus végleges győzelme addig nem realizálódik, amíg az emberek fejében és szívében is nem győz az új, az új erkölcs, az új világnézet, az új gondolat. Azt is sokszor elmondottuk — szintén nagyon helyesen —, hogy a szocializmus sikeres építése feltételezi a művelődési színvonal állandó emelkedését. Ezeken a helyes, általános megállapításokon túllépve közeli problémáinkhoz, arról is érdemes egy-két szót ejteni — ami szintén fontos dolog, s ami ebben az országban is újra meg újra hangsúlyozódik —, hogy tudniillik egész gazdaságunk, s benne iparunk fejlesztésének ma döntő része a műszaki színvonal emelése, de szerintem ez a rendkívül helyes követelmény valahol találkozik a kultúra problémájával is. Sajnos, amikor a műszaki színvonal emeléséről beszélünk, rendszerint csak gépekre, az új technikai és technológiai eljárásokra gondolunk, holott ehhez legalább annyira hozzátartozik az ember, a szakmunkástól kezdve a mérnökig. Vagy egy másik kérdés. Szinte még fel sem tudjuk mérni azt, hogy a kultúra minden területén milyen új feladatokat jelent az az óriási jellegű forradalmi változás, ami ma a falun végbemegy. Tegnap itt egyik képviselőtársunk Szabolcs-Szatmár megye számára azzal az indokkal kért több villanyt, hogy ott legnagyobb a gyermekszaporulat. Enyhe derültség szaladt végig itt a termen, gondolom azért, mert egyesek egyenes összefüggést véltek aközött, hogy villany még nincs és elég nagy a gyermekszaporulat. (Derültség.) De a tréfától most eltérek: a több villany több rádiót, több televíziót, a szabad idő jobb kihasználását jelenti. A szocialista mezőgazdaság az emberek számára új igényeket, új tartalmat, új kívánságokat jelent. Vajon felkészültünk-e arra, hogy ezeket az egyre növekvő és szaporodó igényeket kielégítsük és úgy töltsük meg az emberek növekvő kulturális igényeit tartalommal, hogy valóban szocialista emberekké váljanak? Tehát a falu kulturális ellátásának mindenfajta problematikája évről évre növekszik. Vagy itt van még egy másik kérdés. Nálunk még nem, a Szovjetunióban már jobban, de azért nálunk is egyre inkább problémává válik az, hogy a csökkenő munkaidővel a felszabaduló szabad időt hogyan fogjuk okosan és jól kitölteni. Vajon a kocsmák és a talponállók „kultúráját" adjuk-e "majd az embereknek, vagy pedig tényleg olvasnivalót, nemes, az emberek műve-