Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-9
483 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 484 Említettem a vaskohászat feltétlenül fontos fejlesztését, külön kívánok szólni a Dunai Vasműről. A pártkongresszuson elfogadott népgazdasági irányelvek kimondják, hogy be kell fejeznünk a Dunai Vasmű meleg- és hideg hengerművének építését. Tudjuk, hogy ez a téma az úgynevezett „kényes" kérdések közé tartozott régebben. Nincs ebben semmi olyasmi, amiről ne beszélhetnénk teljes nyíltsággal. Sőt, erre talán szükség is van, hogy jóhiszemű, jóakaratú emberek világosan értsék és lássák, miről van szó. Ma az egész világon hiány mutatkozik különböző kohászati anyagokban, elsősorban lemez-féleségekben. Magyarország jelenleg közel 80 ezer tonna finomlemezt importál, a korszerű gépgyártás ugyanis különböző idomacélokon kívül egyre több lemezt igényel. A fogyasztási cikkek, háztartási gépek, közlekedési eszközök nagyobb számban történő gyártásához több kohászati termék, különösképpen több lemez szükséges. Gondoljunk csak arra, hogy a második ötéves terv időszakában meg akarjuk kétszerezni sok országban ismert és keresett autóbuszaink termelését, s 1965-ig 46 ezer mosógépet, 150 ezer darab hűtőszekrényt akarunk gyártani. A Dunai Vasmű hideg- és meleg hengerművének üzembehelyezése szükségtelenné teszi a finomlemez importját, sőt a második ötéves terv végén már évente 50 ezer tonna finomlemezt tudunk majd exportálni. Ezzel segíteni tudjuk a többi szocialista országot is, ahonnan cserébe más fontos, nélkülözhetetlen alapanyagot tudunk vásárolni. Mindez indokolja, hogy ebben az évben mintegy 580 millió forintot fordítunk a Dunai Vasmű továbbfejlesztésére. Az ezen a területen dolgozók munkájának nagy eredménye, hogy a meleghengermű a tervezettnél két évvel korábban már ebben az évben termelni kezd a negyedik martinkemencével és a második kokszolóblokkal együtt. A Vasmű már ebben az évben több mint 20 000 tonna lemezt, 350 000 tonna acélt és mintegy 420 000 tonna kokszot biztosít népgazdaságunknak. Egyeidejűleg gondot fordítunk Sztálinváros további fejlesztésére is. Ez a szocialista város a Vasmű óriási ipartelepével együtt a magyar nép alkotó erejének nagyszerű szimbóluma, de egyben hirdetője a Szovjetunió önzetlen baráti segítségének is, hiszen közismert, hogy a Szovjetunió készítette a Vasmű terveit és szállítja jelenleg is a szükséges gépek nagy részét. Változatlanul nagy problémát jelent, hogy még mindig nem sikerült eléggé koncentrálni és gyorsabban megvalósítani beruházásainkat, ahogyan erről tegnap Nyers elvtárs is beszélt. A pártkongresszuson elfogadott gazdasági irányelvek kimondják: „A beruházási eszközök koncentrálása és a megkezdett beruházások tervszerű üzembehelyezése végett csak olyan mértékben lehet elkezdeni az új beruházásokat, hogv ne szenvedjen késedelmet a már megkezdett beruházások előírt ütemű végrehajtása." Kormányunk ennek megfelelően el van tökélve arra, hogy a szocalista építőmunka e rendkívül fontos területén is rendet teremt. A tapasztalatok alapján a kormány úgy döntött, hogy értékhatáron felüli új beruházás megkezdésére 1960 j ban csak 1,3 milliárd forintot lehet felhasználni, többi anyagi erőnket a már megkezdett beruházások befejezésére, illetve gyorsabb ütemű kivitelezésére kell fordítanunk. A beruházási igények és szükségletek elbírálásánál elsősorban az vezet bennünket — és ugyanez vezessen minden más beosztású vezetőt —, hogy általában, de iparáganként és egyes munkaterületeken belül is olyan helyre összpontosítsuk anyagi erőinket, ahol a beruházás a lehető leghamarabb megtérül, segíti népgazdaságunk fejlesztését, korszerűsítését, a műszaki színvonal emelését. Nem újkeletű ez a törekvésünk, s már hozott is eredményekét. 1959-ben számos fontos beruházást helyeztek üzembe. Az idő nem engedi, hogy akárcsak a legfontosabbakat is mind felsoroljam, ezért csupán jellemző példaként említem meg, hogy 1959. negyedik negyedévétől kezdve áramot ad a Pécsújhegyi Hőerőmű első gépegysége:-megkezdte termelését á Lenin Kohászati Művek ércelőkészítő-műve, amelynek üzembehelyezésével gazdaságosabbá válik a nyersvastermelés; Lábatlanon új épületelemgyár épül, Mohácson új farostlemezgyárat, Szombathelyen új forgácslap-üzemet és szövőüzemet létesítettek; bővült az élelmiszeripar teljesítőképessége; számos területen 1959-ben az új létesítményeken kívül sikerült jelentősen bővítenünk számos meglevő iparvállalatot is. Bár a mezőgazdaság kérdéseivel külön kívánok még foglalkozni, itt kell megemlítenem, hogy számottevőek voltak mezőgazdasági beruházásaink is. Három új hibridkukorica-előkészítő üzemet építettünk tavaly és építünk az idén is. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok jóval több állatférőhellyel gazdagodtak, mint 1958-ban. A mezőgazdasági munkák gépesítésére 1959-ben mintegy négyszer annyi tnaktort, mintegy nyolcszor annyi aratógépet, csaknem kétszer annyi vetőgépet és hétszer annyi silókombájnt állítottak munkába, mint a megelőző esztendőben. A mezőgazdaság tehát nem „mostoha gyermek". Az 1960. évi beruházási terv 14 százalékát — közel hétmilliárd forintot — kívánunk mezőgazdasági beruházásokra fordítani, ez 27 százalékkal több, mint amennyi 1959-ben volt. A mezőgazdasági beruházásoknak több mint felét a mezőgazdaság további gépesítésére használjuk fel. Sok egyéb mellett több mint 10 000 traktort, több mint négyezer gabonavető gépet, 1400 gabonakombájnt, 2400 fűkaszát, csaknem 3500 műtrágyaszórót kap az idén a mezőgazdaság. Az univerzális traktorok aránya ez évben országosan meghaladja az 50 százalékot. A termelőszövetkezetek megerősítésére, illetve fejlesztésére 2825 millió forintot irányzott elő a terv, ebből az állami hitel csaknem 2400 millió. A termelőszövetkezetek építési bruházásait több mint 1,5 milliárd forinttal segítjük. Tisztelt Országgyűlés! Az 1960. évi beruházási program nagy feladatok elé állítja építőiparunkat és építőanyagiparunkat. Ismeretes, hogy erősen gátolja a különböző jogos igények kielégítését a megyék és egyes iparágaknál az
