Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-8
463 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 összehasonlítjuk, amifcoris a menetrendszerinti fogyasztók átlaga 1960-tól 1965-ig 7 százalékos évi növekedést irányoz elő, a szabályzatlan fogyasztókra pedig évi 12.3 százalékot. Ez az összehasonlítás igazolja, hogy az 1959től 1960-ig terjedő időszakban a növekedés üteme körülbelül azonosnak látszik, mint az ötéves terv átlagában, amely részben arra vezethető vissza, hogy az 1956. évi ellenforradalmat követőleg a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája lehetővé tette az átlagbéreknek olyan szintű növelését, amellyel a vásárlóerő, különösen pedig a tartós fogyasztási cikkek iránta kereslet növekedett,,, amely visszahatott a fogyasztási cikkek termelésének mértékére is. A második ötéves terv előirányzata már egyenletesebb fejlődést tételez fel és így az átlagos emelkedés üteme alig nagyobb, mint az 1958 és 1960-as év közötti. Ez is arra mutat, hogy a villamosenergia-termelésnek az előirányzata a második ötéves tervben eléggé az alsó határon mozog, éppen ezért ezen időszakra előirányzott beruházások végrehajtása megkövetelendő. Szeretnék rámutatni a fogyasztás-növekedés vizsgálatánál azokra a feladatokra, amelyek a falu, és a mezőgazdasági villamosítás terén várnak az iparágra. Magyarország 3275 településéből, amely magában foglalja a városokat, községeket, falvakat, 1945-ig mindössze 1318 volt villamosítva. 1945-től 1959-ig 1481 községet villamosítottunk, tehát többet, mint az 1945-ös évet megelőző egész időszak alatt. E munka eredményeként egységenként számolva az ország településeinek 85,5 százaléka lett villamosítva, ha azonban a lakosság számát nézzük, ez megfelel az összlakosság 94 százalékának. Az első hároméves terv idején célul tűzték ki, hogy 1955-ig az ország villamosítását teljes egészében befejezzük. Ennek megvalósítása azonban, a tisztelt országgyűlés előtt is ismert okokból, nem valósulhatott meg és így még körülbelül 400 községünk van hátra villamosítás nélkül, amelyből tervbe vettük az 1960-as évben 150 község villamos energiával történő ellátását. Mivel mezőgazdaságunk szocialista átszervezése parancsolóan veti fel az ország teljes villamosításának mielőbbi befejezését, a falu villamosításának munkálatait olyan ütemben kell végeznünk, hogy az 1963-ig befejezést nyerjen. Fel kell készülni arra, hogy a falu villamosítása ma már nagyobb feladatokat ró ránk, mint az 1948-as és 1950-es év közötti időszakban. A községek távolabb esnek az energia-ellátó vezetékektől, valamint a falu lakosságának igénye is rendkívüli módon megnövekedett. Rá kell mutatni arra, hogy míg az 1930-ae! években a falusi lakosság évi átlagfogyasztása háztartásonként nem haladta meg a 35—40 kilowatt-órát, addig ez a szám társadalmi rendünk felsőbbrendűségét is igazolva, 160—180 kilowattóra körüli fogyasztást mutat, ami körülbelül 400 százalékos emelkedést jelent. Ez a tény mutatja a falusi lakosság megnövekedett kulturális igényét, de mutatja megnövekedett anyagi lehetőségeit is, amivel ezeket az igényeket ki is tudja elégíteni. Az igények növekedésének egyik jelentős oka volt a termelőévi január 28-án, csütörtökön 464 szövetkezetek létesítésével bekövetkezett anyagi megerősödés. • A termelőszövetkezetek villamosítása egyik alapvető célkitűzés kell, hogy legyen a következő időszakban, mert csupán megfelelő hajtóerő biztosításával lehet a helyhez kötött gépesítést végrehajtani, nem beszélve a világítás, a rádió, a televízió bekapcsolásával biztosított kulturális fejlődési lehetőségekről. A termelőszövetkezetek villamosítása azonban elsősorban a gazdasági hatékonyság emelékell, hogy célozza, ezért nem közömbös az a kérdés, hogy a termelőszövetkezetek a villamosenergia-szolgáltatást miképpen tudják, illetve akarják hasznosítani. A termelőszövetkezeteik villamosítása 1950 óta egyre fokozódó ütemben jelentkezett. Míg 1949—1950-ben a villamosított termelőszövetkezetek száma 50—70 között mozgott, majd fokozatosan évi 120—140-re emelkedett, addig pártunk helyes politikájának eredményeképpen 1959-ben már 333-ra növekedett és becslésem szerint 1960-ban el fogja érni az 530-at. Mivel dolgozó parasztságunk az egész ország területén mind inkább átérzi fontosságát a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, 1965-ig körülbelül 6500 termelőszövetkezet villamosításáról kell gondoskodni, ami körülbelül 110—130 millió kilowattóra összfogyasztást igényelhet. Termelőszövetkezeteink jelenlegi villamiosenergia-fogyasztását vizsgálva azt látjuk, hogy körülbelül 10—12 000 kilowattórát tesz ki évente, ami 1965-ig 20 000 kilowattórára emelkedhet. Ezer kat. holdat véve átlagul, jelenleg 14, később 20 kilowattóra holdankénti villamosenergia-fogászt ásnak felel meg, ami a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országok adataihoz viszonyítva rendkívül alacsony értéket mutat. Csehszlovákiában ez az érték körülbelül 140 kilowattóra holdanként, az NDK-ban pedig már 200 kilowattóra körül mozog. ^Sz a tény arra figyelmeztet bennünket, hogy az energiaszolgáltatáson túlmenően biztosítani kell termelőszövetkezeteinkben a villamosenergia észszerűbb és intenzívebb felhasználását is, ami eszköze kell, hogy legyen a belterjes gazdálkodásnak és a mezőgazdaság termelékenysége növekedésének. E kérdés fontosságára való tekintettel szeretném felhívni a Földművelésügyi Minisztérium illetékes szerveit, hogy a villamosenergia-iparág vezetőivel az energiafogyasztást intenzívebb és a termelékenységet növelő gazdaságosabb hasznosítása érdekében vegye fel a kapcsolatot. Hogy e kérdésben tárgyalni és mielőbb intézkedni kell, igazolja az a tény is, hogy a mezőgazdasági energiafogyasztásunk az összfogyasztáshoz viszonyítva rendkívül alacsony, kb. egy-másfél százaléka. Ha az előbb említett csehszlovákiai, NDK-i arányszámot vizsgáljuk, ez négy százalékos értéknek felel meg az összfogyasztáshoz viszonyítva, figyelembe véve, hogy ezen országok egy fore eső fogyasztása önmagában is lényegesen nagyobb, mint hazánkban. Pártunk és kormányunk helyes célkitűzésének érdekében a mezőgazdasággal kapcsolatos villamosítási programnak mindenképpen eleget
