Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-8
465 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 kell tenni. Fel kell készülni és le kell küzdeni azokat a nehézségeket, melyek a villamosenergia-igény területéin a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban napjainkban és a következő időkben is fel fognak merülni. Ilyen jelenség tapasztalható megyénkben Szabolcs-Szatmárban is, ahol a 235 községből 46 község és egy sor település még a mai napig sincs villamosítva. Megyénk dolgozó népe, amely szaporulat szempontjából is országos szinten az első helyen áll, nagyobb figyelmet érdemel. Igazolja ezt az a tény is, hogy míg 1960. január 4-én 46 termelőszövetkezeti községünk volt, lapjainkban már 125—130 község dolgozó parasztsága választotta a mezőgazdaság fejlettebb útját. Szabolcs-Szatmár megye, amely világviszonylatban híres Jonathán-almájárói, burgonyájáról, érdemes arra. hogy az ország ipartelepítése, hálózatbővítése, község villamosítása szempontjából is az arra illetékeseik figyelembe vegyék és e problémáinak megoldásával eredményesebben foglalkozzanak. Ezt segítené elő a KGST keretén belül a megye határán, Záhonyon keresztül beérkező szovjet nyersanyag, amely az alapanyag szeles skáláját biztosítja a meglevő üzemek bővítésére, vagy újak létesítésére. így a Kisvárdai Fémszerelvénygyár I. számú üzeme jelentősen bővítendő lenne a radiátor és fémszerelvény-öntvények hazai és külföldi megrendelők ellátására. Komoly bázisa van a gyógynövény-termejésnek és feldolgozásnak, a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár világhíres termelvényei^ek növelésére, új termékek bővítésére. Külön építésügyi vonalon igen foglalkoztatott problémát, a perlit kérdését vetném fel, amelyben a kongresszus határozatának alapján Js mielőbbi érdemi döntés szükséges, hogy azt a lelkes kezdeményezést, mely az új építőanyagx Par termelésében és fejlesztésében jellemezte a begyei pártbizottságot és a megyei tanács vezető elvtársait, végül a legfelsőbb szerveink is számukra legnagyobb elismerésként, országos agyként, a népgazdaság érdekeinek megfelelően kezeljek. Ugyancsak nagy fejlődés tapasztallihaltó az ország lakossága villamosenergia-igényének növ ekédesében, ami az összfogyasztáshoz viszonyítva az 1958. évi 16 százalékról 1965-re el fogja ^ r ni a 20—21 százalékot. E fogyasztás-növekedés főleg két helyen fog jelentkezni. Egyrészt a már említett új községek, települések bekapcsolásánál, valamint a meglevő fogyasztók igényének növekedése révén. A belkereskedelem egyre nagyobb mértékoen és választékban hozza forgalomba a háztartási fogyasztó készülékeket, melyeknek teljesítfnénye évenként, ha egyidejűleg vennék őket igénybe, 300 megawattot tenne ki. Tapasztalat szerint az igénybevétel egyidejűsége csupán 10— *2 százalékot tesz ki, de már ez is annyit jelent, ^°gy évente 30—35 megawatt terheléstöbblet jelentkezik csupán a háztartások révén, ami állandóan növekedhetik. A készülékek bekapcsolása, különösen ha nagyteljesítményű készülékekről v an szó, mint például villanytűzhely va^y vízmelegítő, az ország számos helyén nehézségekbe ütközik. évi január 28-án, csütörtökön 466 A nehézségek oka a hálózatok elégtelensége, ami igen nagy teljesítményű készülékek bekapcsolása esetén olyan feszültségesést eredményezhet, ami az illető utcákban és házakban, vagy vonalakon a világítási fényerőt meg nem engedhető módon csökkenti, illetve a rádió- és televízióvételt lehetetlenné teszi. Bármilyen örvendetes is a háztartási készülékeknek ilyen nagyfokú szaporodása, feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy ezen készülékek forgalomba hozatala összhangban legyen ezek csatlakoztatási lehetőségeivel, illetve a hálózatok megelőzőleg megfelelő megerősítést nyerjenek. A villamosenergia iparágnak nagy erőfeszítéseket kell tenni a tervhitelek leggazdaságosabb felhasználása érdekében, hogy a fogyasztói hálózatokat a lehető legmesszebbmenőkig rekonstruálja, ahol lehet, a meglevő fogyasztó vezetékek és kábelek felhasználásával térjenek át szabványosan nagyobb feszültségre, 110 V-ról 220, illetve 380 V-ra, mely áttérést Budapest számos kerül etében már végre is hajtották, de ugyanígy feszültség áttérésre kell, hogy sor kerüljön többek között Miskolcon, Pécsett, Debrecenben és Nyíregyházán is. Meg kell állapítani, hogy a hálózati beruházások és rekonstrukciók mértéke erősen elmaradt a követelményektől, még az erőművi építkezések hosszú időre történő elhúzódásával sem tartott lépést. Ezen a téren a jövőben minden körülmények között változtatni kell. A villamosenergia felhasználás egyik korszerű jelenségeként kell rámutatni a közvilágítás nagyfokú fejlődésére is, melynek mindnyájan tanúi vagyunk. Gyönyörű fővárosunk, Budapest, főútvonalai korszerű világítást kaptak és erre sor kerül vidéken, vidéki városaink jelentősebb útvonalain is. Az átépítés eredményeként gyakorlatilag azonos energia-felhasználás mellett 40—50 százalékos többlet fényeffektust nyertünk. Ezt á munkát helyes, ha a villamosenergia iparág a következő években folytatja, felhasználva a világítástechnika legújabb eredményeit a higanygőzlámpák alkalmazása révén. A villamosenergia iparág egyik legszerteágazóbb feladatát képezi a hálózatépítés, hiszen több száz kilométer hosszú nagy- és kisfeszültségű vezetéket kell évente az országban megépíteni. A nyersanyagokkal való takarékos gazdálkodás tette szükségessé az áttérést a faoszlopokról a betonoszlopokra, ami egy sor további technológiai folyamatot változtatott meg a hálózat építésénél. A hálózatépítkezésnél a betonoszlopok alkalmazása csak fokozott gépesítéssel képzelhető el; aminek megfelelően az iparágat el kell látni megfelelő számú daruskocsival, fúrógéppel, terepjáró kocsikkal. A gépesítés azonban az üzemvitel ellátásának is alapvető feltétele. Utalok itt mindenek előtt az üzemzavaroknál fellépő azonnali elhárítás szükségességére. Meg kell állapítani, hogy a körzetszerelők és városi szerelők nagy része — Budapest kivételével — nincs ellátva megfelelő számú motorkerékpárral, szerelő- és tehergépkocsival. A meglevő közlekedési eszközök állapota sem kielégítő.
