Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

461 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 ka következményeképpen élő munkás-paraszt szövetség van kialakulóban és — tisztelt Országgyűlés — ennek a jelentősége ott jön ki talán, hogy nem is termelési kérdés ez, hogy emeljük az egyik iparág termelését 10 százalékkal, vagy emeljük a mezőgazdaság termelését 8 százalékkal, hanem a szocialista ember-formálásról van szó. Arról van szó, hogy egy országban a szocializmus építésénél nemcsak az egyik bázis van meg, a munkásság, hanem megvan a másik bázis is, a parasztság, s erre a bázisra nyugodtan lehet építeni, hogy a szocializmus építőse mielőbb megvalósuljon, pénzügyileg kevesebbe kerüljön és minél hamarabb elégítse ki a legkényesebb igényeket is. Erre megvan a lehetőségünk. Ezeket az apró-cseprő hibákat, amelyek vannak, ha ebbe ágyazzuk bele, hogy ilyen politikai bizalom birtokában, ilyen gazdasági megalapozottság birtokában vagyunk, s elkövetődnek ezek a hibák, akkor ezek súlyosabbak, mint enélkül volnának, s a ttiegoldásukra éppen az kötelez, hogy fent az igazgatásnak a lenti alappal, az élettel lépést kell tartani. Jelenleg talán úgy néz ki, hogy a lendület lentről jön, vinni előre a dolgokat, hiszen talán lehet arról beszélni, hogy tavaly is, valószínűleg most is lefékeztük egyszer-másszor, hogy Hem tovább menni, mert elég volt egyelőre. Ez - tisztelt Országgyűlés, nagyon megnyugtató a jövőre nézve, s ennek a tudataiban kell cselekednünk. A bizalomról még talán annyit, mint vidéken tapasztalható jelenségről — mert mondottam, hogy külföldi események is vannak, amelyek kedvezően alakították a légkört —, nemrégiben az egyik megyében jártam, az ottani dolgozó parasztok között, s szó esett arról, hogy mi ez a sok R

zputnyik: már egy megy a Holdba, egy megy a Hold körül, egy megy — nem tudom 40 tonnás — a Csendes Óceánba. A világban kevésbé járatos parasztok persze azon tanakodnak, hogy vajon igaz-e ez. i Vitatkoznak rajta, az egyik bizonyítja, hogy igen, a másik, hogy nem, míg végül megszólal az egyik paraszt és azt mondja: nézzétek, ez ugyanaz, mint amikor én a harmadik elemiben a Szentháromságról tanultam. (Derültség.) Azt magyarázta nekünk Nagy Béla tanító, hogy van egy atyaisten, egy fiúisten, egy szentiélekist

en és a három együtt a szentháromság egy örök isten. Amikor néztünk, azt mondta, nem értitek? Rávágtuk, hogy nem. Azt mondta a tanító: én sem értem, de ezt hinni kell. (Derültség.) Ide jutottak az okoskodásban a parasztok: nem értjük, de hissEJÜk, hogy van és tudomásul vesszük, hogy akinek a birtokában van, az a mi barátunk. Ez a béketábor ereje és ez nekünk megnyugtató. Tisztelt Országgyűlés! Van ebben valami. » Egy nagy nép meg tudja védeni a maga felfogását a puszta tömegével, sőt akárhányszor van, hogy a maga felfogását többé-kevésbé más népekre is f

ő tudja hol erőltetni, hol velük elfogadtatni. Egy kicsiny nép életlehetőségét a béke adja meg. Mi, niagyarok kevés számban vagyunk a világnak úgynevezett országútján és nekünk ezeréves történelmünk során sok rossz tanulságot kellett szereznünk ahhoz, hogy a kicsiny népnek veszélyes a dolga. Ha a világon valakinek érdeke, hogy béke legyen, hogy a béketábor erős legyen, nekünk évi január 28-án, csütörtökön 462 magyaroknak min denk éppen érdekünk, és most a költségvetést állítsuk be ebbe a szemléletbe is, hogy a szocializmust gyorsabb lépésekkel, jobban építsük, mert ezzel a béketábor erejét szolgáljuk és ez nekünk magyaróknak biztonságot jelent. Az előbb feltüntetett részleteknek a kormány figyelmébe ajánlásával a költségvetést a magam és a mezőgazdasági bizottság nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Berki Zoltán képviselőtársunk. BERKI ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Időszerű mostanában a jövőnkről beszélgetni, az ország szocialista holnapjáról, melynek magával ragadó sokszínű képét tárta elénk a párt VII. kongresszusa. A kongresszus ünnepi hangulatát a hétköznapok áldozatos munkája követi. A kongresszus célkitűzéseinek megfelelően túl kell teljesítenünk a hároméves terv mutatóit. Az 1960-as esztendő odaadó munkát követel meg mindenkitől. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség legjobbjai ezt a programot magukávé tették már a Központi Bizottság márciusi határozata után. Sokat és sokszor kell szólnunk jövőnk megalapozásának feladatáról, különösen azokról a nagy tartalékokról, melyeknek kihasználásával minden jelentősebb anyagi ráfordítás, beruházás nélkül is százezreket, milliókat nyerhet a népgazdaság. Ilyen, gazdag és szinte kimeríthetetlen forrása az olcsóbb, jobb termelésnek az új munkamódszerek, a legjobb technológiai, szakmai tapasztalatok elterjesztése, a munka jobb megszervezése, a létszámmal való helyes gazdálkodás, a munkaidő ésszerűbb kihasználása is. A népgazdaság az 1959-es év folyamán- gyors ütemben fejlődött. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának márciusi határozatában megjelölt célok teljesítéséért az elmúlt év folyamán széleskörű munkaverseny bontakozott ki, amely jelentős eredményeket hozott. _ Az ipar az 1959-es évben mintegy 12 százalékkal termelt többet, mint az előző évben. E fejlődés eredményeként az 1960-as évre a hároméves tervben előírtnál nagyabb feladatokat lehet célul kitűzni. A népgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztésére irányuló törekvéseket tükrözi az 1960-as évi állami költségvetés. A villamosenergia 1960-as évi tervére a fogyasztási igények további nagyütemű emelkedése jellemző. Az 1958/59-es évben a menetrendszerinti fogyasztás 10 százalókkal növekedett, ugyanez az érték az 1959/60-ias év között 8—9 százalékos emelkedést mutat. A szabályzatlan fogyasztók, amely magában foglalja a mezőgazdaságot, kereskedelmet, intézményeket, kórházakat és a lakásokat, tehát mindazokat a fogyasztókat, amelyek a lakosság szükségletének közvetlen kielégítésére szolgálnak, az 1958/59-es évben 5 százalékkal emelkedett, amelynek várható növekedése a folyó évre meghaladja a 15 százalékot is. Hogy ezeket a számokat kellően értékelni tudjuk, helyes, ha az iparág második ötéves tervének hasonló értékeivel