Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

459 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 jóvá, ha ugyan egyáltalán módjában van jóváhagyni. A szocialista gazdálkodásnak az iparban, a mezőgazdaságban is tervszerűnek kell lenni, a konkrét irányítást nem lehet nélkülöznie, és azonkívül a szocialista gazdálkodásnak szakmailag is megfelelően ellenőrzöttnek kell lenni. Ennek megfelelően kell a megyei, de főleg a járási tanácsok mezőgazdasági osztályát átszervezni. Kukucska elvtárs szóvátette : szerinte aggasztó, hogy fent az igazgatási létszám 10 százalékkal szaporodik, lent a megyéknél pedig csak 2.3 százalókkal. Ezzel teljesen egyetértek. Tisztelt Országgyűlés! Van egy nagyon érdekes körülmény, amit meg kell vizsgálni a mostani szocialista átszervezésnél. Nem vitás .az, hogy a párt, a kormány helyes intézkedései, a közibizalom, ami megteremtődött, amire rá akarok térni, a kedvező külpolitikai helyzet alakulása — mind-mind kihatottak arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése a parasztság körében ma megértésre talál. Érdekes jelenség azonban, hogy ezek a meglevő kedvező körülmények, vagy a külpolitikai adottságokból fennálló kedvező körülmények nem egyformán hatottak egyik megyében, mint a másikban. És ha tovább megyünk ennél, a dolognak a kisebbik része, még pedig a könnyebbik része odáig vinné a parasztot, hogy meggyőzzük arról: eddig egyéni paraszt voltál, ezután szövetkezeti paraszt legyél. Ebből még nincs szocialista nagyüzem. A termelőszövetkezeteket meg kell szervezetileg erősíteni, szakmailag irányítani, alátámasztást kell nekik adni, hogy tényleg hivatásukat betöltő szocialista nagyüzemek legyenek és a bizalom akkor is, továbbra is megmaradjon. Ahhoz, hogy ezt keresztül tudjuk vinni, az egész országban, elkerülhetetlenül szükséges a megyei igazgatás sokkal nagyobbfokú megerősítése. Központilag a legjobb intézkedéssel sem lehet sem Szabolcs, sem Csongrád megyében a tsz-szervezés jó — ezt a lentiek végzik eredményesen —, de még kevésbé lehet szakmailag megerősíteni fentről a szövetkezeteket. Mindenképpen szükséges az, hogy a megyei igazgatás legyen személyileg, anyagilag is jobban dotálva, hatáskörrel is jobban ellátva, s ennek megfelelően felelősséggel is. Mert a tsz-szervezés kizárólag a megyének a jó, vagy rossz munkáján múlik, ezt felülről nem lehet csinálni. Ezért én egyetértek azzal is, hogy ezt a létszám kérdést is, ahogy Kukucska elvtárs javasolta, meg kell nézni. Az előbb szóltam arról, hogy a költségvetést vagy bizalommal fogadjuk el, vagy azért, mert szakmailag jó. Szakmailag, összegszerűleg nincs kívánnivaló. A részletekre vonatkozó javaslatokat az igen tisztelt kormány figyelmébe ajánlom. Megoldást lehet találni, a szakoktatás, a szakigazgatás, s döntően a gépalkatrész pótlás kérdésére, s akkor ekörül nagyobb hiba nem lesz. Most engedtessék meg, hogy a közbizalomról Ls szóljak. Nagyon érdekes megfigyelésekre tehet szert az ember, ha kint jár a vidéken parasztok között. Ebben a teremben 1957 májusában, amikor az állami költségvetést tárgyaltuk, Kádár János elvtárs drámai beszámoló után kérte az Országgyűlést s ezen keresztül az egész nép bizalmát a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány iránt. évi január 28-án, csütörtökön 460 Akkor szinte nyomasztó volt számba venni, mi van, mi nincs; és semmi sem volt. Üres államkassza. Üres áruraktár, zilált helyzet, politikai bizalomhiány. De akkor is volt valami, amin már el tudtunk indulni: meg voltak a párt agrártézisei, amelyeket egyik tisztelt barátom úgy jellemzett, hogy az emberséges parasztpolitika alapjait jelentik. A közbizalomnak, amely akkor elindult — döntően ezen az 1957 májusi gyűlésen —• hogy így ki tudott virágzani, ami ma kétségtelenül megvan, ez az emberséges parasztpolitika volt az alapja. Anélkül, hogy személyi kultuszt akarnék csinálni, a nevüket nem említem azoknak az elvtársaiknak, akik ekkor emellett az emberséges paraszt-politika mellett kiálltak, iaz egész magyarság szempontjából történelmi érdemei vannak. Mert mit látunk ma, tisztelt Országgyűlés? Soha a világtörténelem folyamán nem fordult elő, olyan közösséget érintő paraszti vállalások, mint amit ma láthatunk. Talán elég, ha annyit mondanék, hogy hivatalos statisztika szerint a múlt évben 165 millió forintra ment a saját erőből történt tsz építkezés. Erre lehetne azt mondani, hogy az összvolumenhez képest nem sok, de alkkor is tény az, hogy ez még sohasem fordult elő Magyarországon, hogy a parasztság közérdekből, közösségi érdekből ekkora összeget adott volna. Ez vitathatatlanul a politikai bizalom jele. De vannak még ennél érdekesebb adatok is. Veszprém megyében a keszthelyi járásban négy termelőszövetkezetnek közösen van egy elvizesedett rét-területe, körülbelül 7000 hold. 1 200 000 forintot ajánlottak fel a tsz-parasztok ennek víztelenítésére, s melléje még külön munkavégzést is. A Sármelléken van egy termelőszövetkezet, amely 2 700 000 forint összegű építkezést végzett saját erőből. Ehhez még anyagot sem kaptak a központi készletből, mindent ők adtak. Felépült 4 darab százas Ijöhénistálló, 800 darab sertésre férőhely, góré, kocsiszín stb. Még a szakmunkásokat is megszervezték hozzá. Egy példa az ország másik részéből: Sarkadon egy apa és két nagy fia együtt lépett be a termelőszövetkezetbe, amelybe bevittek — hárman együtt — 100 süldőt, 200 juhot, 300 baromfit — szarvasmarhát nem, mert az nem szarvasmarha vidék, inkább szikes legelőterület — azzal a felajánlással, hogy ezeket a szövetkezet nekik ne fizesse ki, otthagyják nála kamatozó betétnek. Egy másik példa: Biharugrán kibővített tanácsülésen nem kommunisták, parasztok felszólalnak, hogy most hát mán termelőszövetkezeti község lettünk, s hogy megyünk tovább. Indítványt tesznek arra, hogy meg kell erősíteni a kommunista pártot. Megtörtént Biharugrán. Legyen szabad talán még a saját megyémből példát említenem. Szolnok megyében 118 szövetkezet alakult tavaly tavasszal őszi kezdésre. Egyetlenegy sincs olyan, amely saját erőből nem építkezett volna, amely az őszi szántás-vetést ne végezte volna el idejében. Az új termelőszövetkezetben lépten-nyomon lehet látni a közbizalom és a politikai bizalom olyan megnyilvánulását, amelyre fel kell figyelni. Er minden hazai kétkedő embernek, vagy az országon kívül levő jó- vagy rosszakaratú kétkedő embernek fel kell erre figyelnie, mint tényre, hogy Magyarországon ma egy rendkívül erős politikai bizalom van, az emberséges paraszt-politi-