Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

457 Az Országgyűlés 8. ülése 1960. évi január 28-án, csütörtökön 458 jött elő a mai vitában azzal kapcsolatban, hogy a költségvetés szakmailag mit hogyan támaszt alá. A több-termelés érdekében, amit az 1960. évi népgazdasági terv is előirányoz, a költségvetésben a tsz-fejlődés és az állami gazdaságok tekintetében a kitűzött feladatok teljesítésének, sőt túlteljesítésének is megvan a lehetősége. A költségvetés számszerű arányai is) amelyek példátlanok a magyar parlamentarizmus történetében, visszatükrözik azt, hogy ilyen feladat sem volt még: egy egyéni, kis parcellás termelésről áttérni a nagyüzemi termelésre, emellett korszerű technikát alkalmazni és emelkedést elérni a terméshozamokban. Akiknek e téren voltak is kétségei, azok előtt igazolás lehet ebben a tekintetben is a múlt év. Ma már bebizonyított tény, hogy lehet egyidejűleg folytatni a szocialista átszervezést és nagyobb terméshozamokat eléírni. És ez nagyon megnyugtató. A költségvetés tételei a Földművelésügyi Minisztérium vonatkozásában jók. Nem mondhatjuk azt, hogy nem elegendő a gépesítésre fordított összeg, mert elegendő. Elegendő különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy amúgysem vásárolhatnánk korlátlanul gépeket, mert itthon nincsenek és az importot sem fokozhatjuk, de nagyjából fedezik a szükségletet. A hiba a részleteknél van. Döntően ott, amiről ma is volt szó: betervezzük a hazai gépgyártást és a gépimportot, de az alkatrész utánpótlása egyik vonatkoban sincs biztosítva. Ha valakit ez a kérdés érdekel, érdemes volna tíz évre visszamenőleg megnézni a minisztertanácsi jegyzőkönyveket. Június elején a földművelésügyi miniszter minden, évben beszámol a minisztertanácsnak az előkészületekről, leírja, hogy akadályozza a gépek kijavítását ér, üzemben tartását az alkatrészhiány. Ez tíz évre visszamenőleg meglátható, és nagyon szomorú dolog, hogy ez a körülmény még az idén is fennáll. De ha ez probléma volt eddig, sokkal inkább probléma ma. A gépszükségletünk nem annyi, mint tíz évvel ezelőtt volt. A szocialista nagyüzemi szervezésben előrehaladva, mindig több gép kell. Jön is be elég, az idén is tízezer traktornál többet kap a mezőgazdaság, amiből döntően az jön ki, hogy fokozódik az alkatrészihiány. Értesülésem szerint a külföldről behozott gépek tekintetében is most folynak a tárgyalások az alkatrész biztosítására részben, és nem is nagyon kedvezően állnak ezek a tárgyalások. Hazai vonatkozásban pedig meg kell állapítani, hogy az alkatrészgyártással rosszul állunk, az alkatrész gyártásra nincsen terv, csak ami éppen a gépgyártásnál itt-ott marad. Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy a mezőgazdaság szempontjából világítsam meg. Ha egy cipőgyártó gép meghibásodik február 20-án, áll alkatrészhiány miatt 10 napig, ez az esztendő 365 napjából esik ki. Azt még be lehet hozni. Ha egy kombájn az aratás közepén leáll és négy napig i'ill. ív. a nyolcnapos aratási időszakból hiányzik és soha többet abban az évben behozni nem lehet. Mondhatnék más példát is. Két hét általában az őszi búzavetés ideje, a mai technika mellett. Ha a vetőgépnek összetörik a kereke és áll három napot, ez két hétből esik ki az egész esztendőben. Hogy hiba van az alkatrészgyártásnál, ezt hallom az autósoktól is. Állítólag még olyan is van, hogy megy ki teherautó és ahhoz sincs alkatrészünk. De a mezőgazdaságban, tisztelt Országgyűlés, ez katasztrofális lehet. Nagyon nehéz felmérni annak a gazdasági kihatását, hogy ha egy nagyértékű gép egy akkora kis alkatrész hiánya miatt, mint egy szivatytyúszelep, kénytelen állni több napig esetleg, amíg vagy utánaszerzik, vagy megcsinálják, egy kis műhelyben. Az alkatrészhiányon tehát intézményesen segíteni kell. A másik, ami ennél a kérdésnél szorít, a javítókapacitásunk fejlődése. Nem egy gépállomásunk van, amelynek ma már 200 traktorja van, s ugyanannyi a javítókapacitása, mint amikor 30 volt. Akárhány ilyen megyei mezőgazdasági alkatrész tárolót megnézünk, még csak annyi hely sincs, ahová tennék — ha volna is — az alkatrészt valami pinceelőtérbe, két-három polcon rrktározzák el. Ez a kérdés, szerintem, ma már megérett arra, hogy nagyon élesen vegyük elő és felhívjuk az igen tisztelt kormány figyelmét arra, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze, s az illetékes tárcákat kötelezze a kérdés intézményes megoldására. A másik kérdés, ami, ma is legtöbbször előjön, a szakoktatás és a szakigazgatás kérdése. Teljesen egyetértek Gódor elvtárssal, a Hajdú megyei állapotokról — amit a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiáról mondott, mert magam is ismerem. Ennél semmivel sem jobb a helyzet Gödöllőn, sőt talán mondhatom, súlyosabb. Az egész mezőgazdasági felső szakigazgatásunk távolról sem tart lépést azzal a fejlődéssel, amit az élet ma előhozott, és itt a kérdés ott fog súlyosbodni a jövőben, hogy ami még hátra van, az egyéni tulajdonokban levő mezőgazdaság, amelyekből nagyon rövid időn belül most már mindenütt nagyüzem lesz, a nagyüzemek számával távolról sem tart lépést a szakember képzés utánpótlása. Szakoktatásunk színvonalán is van javítani való. A gödöllői egyetem nem egy tanszékének nincs előadója, tanszékvezetője már évek óta. Meg kell ezt a kérdést is nézni, és az egész szakoktatás kérdését napirendre tűzni javasiom és a megoldást meg kell találnunk, mert az e téren esetleg elkövetett mulasztás, vagy kényszertakarékosság nagyon-nagyon meg fogja magát boszszulni. Felvetődött itt a vita során a mezőgazdasági szakigazgatás kérdése is. Nagyon találóan hozta elő Gódor elvtárs, hogy egyik termelési szervező a cukorrépára, a másik a fűmagra, a harmadik egyébre megy. Még rosszabb helyzet is van itt más megyékben, mint Hajdúban. Fejér megyében 288 szakember van, Szolnokban 242, akik mind a mezőgazdaság egyes részterületén dolgoznak. Erre vonatkozóan mi vittünk javaslatot a gazdasági bizottság elé, ahol külön napirendre is tűzték a mezőgazdasági szákigazgatás kérdését. .Ez megnyugtató annyiban, hogy egyszer elindult ez a kérdés, hogy hogy oldódik meg, nem volnék benne egészen nyugodt. Tudniillik itt egy döntő kérdés van. Semmiképpen sem megnyugtató az, hogy ötezer holdas termelőszövetkezetnek a beruházási, zárszámadási terve elkészítését, szőlőtelepítési tervét a járási mezőgazdasági osztálynál egy egész alacsony képesítésű előadó hagyja