Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

453 Az Országgyűlés 8. ülése 1960. gi irányú politechnikai oktatáshoz. Hiba az, hogy ettől egyes nagyobb községeink húzódoznak. Az ipar fejlődésére hivatkozva és az iparosítás jelen­tőségét hangsúlyozva inkább ipari jellegű poli­technikai képzést akarnak megvalósítani. Nem gondolnak arra, hogy a tanulók és a szülők ilyen irányú érdeklődését az egyre jobban gépesített mezőgazdaság is ki tudja elégíteni. A tamási ál­talános iskola helyesen irányítja az ifjúság tech­nika iránti érdeklődését a tsz segítségével a me­zőgazdasági gépek felé. Saját maguknak van már egy kiselejtezett traktoruk, sőt egyéb gépük is. Dolgozó parasztságunk tanulási kedvét vilá­gosan mutatja az érdeklődés a dolgozók iskolája iránt. Tavaly myolc ilyen tanfolyam működött a megye területén 139 fővel, az idén 35 tanfolyam 632 tanulóval. Ez csak az öthónapos tanfolyamok száma, amelyeknek hallgatói szinte kizárólag dol­gozó parasztok. Parasztságunk a technikumi továbbtanulás alapjait akarja ilyen módon megszerezni. Szinte nyomon, követi a tsz községgé való átalakulást a tanulási szándék bejelentése. Kajdacson húsz lel­kes dolgozó paraszt jelentkezett a legjavából ar­ra, hogy elvégezze az általános iskola VII. és VIII. osztályát és ősszel tovább tanuljon a mezőgaz­dasági technikum levelező tagozatán. Ez a tanu­lási vágy főként a 30—35 éves dolgozó parasztok részéről nyilvánul meg, akiknek pompás gyakor­lati tapasztalatuk van, megvan a szorgalmuk, a szívósságuk, s ha mindez megfelelő nagyüzemi szaktudással párosul, felbecsülhetetlen hasznára lesznek a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak. A palánki mezőgazdasági technikumi levelező tagozatának jelenleg 200 hallgatója van. Ezek zöme még mint egyéni paraszt kezdte meg tanul­mányait, mert már akkor világosan és helyesen látta a fejlődés útját, s ha volna hely, még töb­ben lennének, hiszen az idei két első osztály 70 tanulóját 200 jelentkező közül válogatták ki. A levelező tagozat hallgatói szinte valamennyien ezüstkalászos tanfolyamot végeztek korábban. Ezüstkalászos tanfolyamainkon igen sok lel­kes agronómus és technikumi nevelő ad elő. Nemcsak szaktudást nyújtanak, hanem további tanulásra is lelkesítik hallgatóikat. Fejes Béla a zombai „Parasztbecsület" agronómusa és Maul János, a gerjeni állami gazdaság főagronómusa nagyon sok hallgatóját vitte tovább technikumi levelező tanfolyamra. Agronómusaink és techni­kumi tanáraink lelkesen vállalják a dolgozó pa­rasztság továbbképzésével kapcsolatos munkát. Ha az ember a koraesti órákban beállít például a Szekszárd—palánki technikum nevelői szobájába, rendszerint indulásra készen találja a nevelőket. Ki ezüstkalászos tanfolyamra, ki pedig szakmun­kás-képző tanfolyamra indul előadást tartani, sokszor igen nehéz körülmények között, eldugott, nehezen megközelíthető helyekre, például Szek­szárd környékén öcsény—Szőlőhegyre, vagy Ozsákra. Az egyetemen és a mezőgazdasági aka­démiákon ezeknek a lelkes nevelőknek például Koppány Károly, vagy Kiss László technikumi tanároknak a példáját kell az ott tanuló ifjú nemzedék elé állítani. A parasztság soha nem lá­tott érdeklődésének kielégítéséről van szó, s arról, hogy ennek segítségével az átmenet időszakában is pótolni tudjuk a nagyüzemi gazdálkodásra való I évi január 28-án, csütörtökön 454 áttérés következtében egyelőre még tartósnak ígérkező szakkáder-niányt. Sok derék szakember érzi megyénkben, hogy most rajtuk van a társa­dalom szeme. Megérdemlik, hogy megbecsüljük, népszerűsítsük őket áldozatos munkájukért ' és ezzel is erőt adjunk nekik a rájuk váró mérhetet­len feladatokhoz. A parasztság termelőszövetkezeti útra lépése felveti az ezüstkalászos tanfolyamok másfajta megszervezésének szükségességét. Eddig az egyé­nileg dolgozó parasztság számára az ezüstkalá­szos tanfolyam lehetőleg mindenit nyújtott, amire egy kisgazdaság keretén belül szükség volt. Most általánosságokat nem taníthatunk, hanem az egyes szakterületek gyakorlati szakismereteit kell minél több dolgozóval alaposan megismertet­nünk. A falut mint nagyüzemet kell felfognunk és ennek egyes üzemegységeiben az ott szükséges szakismereteket kell oktatni. A tsz vezetőségé­nek kell segítséget nyújtania ebben a munkában, neki kell szorgalmaznia — elsősorban az elnök­nek — hogy a tagok rendszeresen vegyenek részt az oktatásban. Az alacsonyabb szintű tanfolya­mokat szakosítani kell. Sok tanfolyamra küldött tsz tag nem tud megbirkózni az anyag egyes ré­szeivel, különösen az elméleti részekkel, mivel az anyag elég széles területet akar felölelni. A tan­folyamok anyagát a szakosítás jegyében jobban a nagyüzemekhez kell igazítani. Kapjanak a hall­gatók minél többet a gyakorlati munkából. Kí­vánatos és viszonylag kis áldozattal megoldható formája lehetne a gyakorlati képzésnek az, ha a núnisztérium kijelölné a legjobb állami gazdasá­gokat és termelő szövetkezeteket, s azokban min­den szakterületen Tolyna képzés olyan formában, hogy például egy-egy új tsz tehenésze két-három hétre odamenne dolgozni egy jó tehenész mellé és ott gyakorlatilag megtanulná az istállórendet, megtanulná, tanulmányozná a takarmányozást, s mindazt, amit az eredményes munkához tudni kell. Alig kerülne az ilyen tanulás valamibe a küldő tsz számára, hiszen 8—10 forint napi térí­tésért megkapná az illető az ellátást az üzemi konyhán, a munkásszálláson szállhatna meg és ezenkívül a tsz megtérítené neki a tanulási időre a teljes napi munkaegységet. ' A jó termelési szakismeretek gyakorlati meg­szerzését nyugodtan rá lehet építeni arra az el­méleti tudásra, amelyet a tsz dolgozók az egyéni paraszt korukban elvégzett ezüstkalászos tanfo­lyamokon megszereztek. Külön szeretnék megemlékezni a falusi to­vábbképző iskolák nagy jelentőségéről, öröm­mel látom a tanácsok költségvetésében, hogy erre a célra a tavalyinak majdnem ötszörösét irányoz­za elő a törvényjavaslat. Ezen az úton még gyor­sabban is lehetne előrehaladni és ilymódon a falusi ifjúság mezőgazdasági szakműveltségét fokozni. Nálunk Öt községben indult ilyen to­vábbképző iskola. Az indulás nagyon jó, az isko­lát szeretik a fiatalok, kevesebb a mulasztás, mint az általános iskolákban. Helyes, hogy eze­ket a továbbképző iskolákat a minisztérium a helyi tanácsok felügyelete alá helyezi. A tanács törődik velük, szépen segítette őket az indulás­nál, többet, mint az általános iskolákat. Ozorán és Tengelicen összehívták a szülőket, s nekik ma­gyarázták meg az iskola jelentőségét, főként azt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom