Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-8
443 Az Országgyűlés 8. ülése 1960. a termelőszövetkezeti öntözési szakmunkásképzést is. Kedves Elvtársak! A beterjesztett költségvetéssel — kérve a felvetett problémák figyelembe vételét — egyetértek és az Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kiss Dezső képviselőtársunk. KISS DEZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1960-as esztendő újabb esztendeje, szakasza áz ellenforradalom utáni időszaknak, amelynek jellemzője a nagyon mélyről való indulás, majd a gyors konszolidáció, ezt követően pedig egy határozott vonalú fejlődés mind politikailag, mind gazdaságilag és hároméves tervünk nem várt eredményeivel szilárd alap építése második ötéves tervünknek. Említettem a politikai és a gazdasági konszolidációt. Azért tettem, mert e kettő szoros kapcsolatban áll egymással. Azt gondolom, hogy az 1958. évi országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztása nemcsak nagyszerű demonstráció, hanem kifejezése volt a lakosság népi demokratikus rendszerünk iránti bizalmának. A kedvező politikai légkör jó alapot teremtett az, 1959. évi népgazdasági feladataink sikeres megoldásához — és fordítva. Mindenki előtt világos, hogy 1959 tényadatai, a jelentős előrelépés gazdasági életünk minden területén, bizonyítéka politikai életünk szilárdságának, egyben további forrása a politikai aktivitás növekedésének. Ebből a szempontból tartom jelentősnek az 1960. évi költségvetést és értek véle egyet, mert bár viszonylag rövid egyéves szakaszon is, biztosítja népi államunk erősítését. Egyetértek ezzel a költségvetéssel, mert elősegíti szocialista előrehaladásunkat azzal, hogy biztosítja a termelőerők további fejlesztésének alapjait. Ez egyrészt abban jut kifejezésre, hogy 1960-ban tervünk 8 százalékkal emelkedik és az emelkedés felét a termelékenység emelésével kell elérni. Ez feltételezi a nagyfokú műszaki fejlesztést, ami világos, hogy nagyon sok pénzbe kerül, viszont szükséges megtenni, mert a növekvő igényeket más úton kielégíteni nem lehet. A beruházások kerek számban 20 milliárd forintot tesznek ki. A dolog másik oldala, hogy a termelés fejlesztése mellett jelentős anyagi eszközökkel van biztosítva maguknak az embereknek a fejlődése, anyagi, kuli urális igényeik mind magasabb szinten történő kielégítése. Ezt tükrözi az a megint csatk körülbelül 20 milliárdos összeg, ami a szociális egészségügyi és kulturális ellátottságod szolgálja. Fontos és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamint a« Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nagy eredményének tartom és a költségvetés ezt jól tükrözi, hogy sikérült egy korábbi ellentmondást feloldani és a termelésre, valamint közvetlenül a 'akosság szükségleteire fordított összegek között a helyes arányt kialakítani. Ennek a helyes aránynak a kialakítása és a viszonyokhoz való alkalmazása nélkül nem lehet a szocializmust jól építeni. Jelenleg az a helyzet, hogy van jó tervünk 1960-ra. De hozzá kell tenni, hogy ezek a tervek januárban már üzemeinkben voltak, széles körben tárgyalták a munkások és tették meg hozzá javaslataikat. Van jó költségvetésünk, amelyet évi január 28-án, csütörtökön 444 az év elején, tehát még januárban tárgyal az országgyűlés, ami ugyancsak nagyon jó dolog. Ennek ismeretében van lehetőség arra, hogy szinte kerek 11 hónapot teljes egészében a végrehajtásra tudjunk fordítani. A jó terven és a jó költségvetésen kívül azonban van még valami, ami nagyon fontos. Ügy mondják, hogy minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Nálunk azonban az utóbbi évek során szokássá, rendszerré vált a szavak és a tettek egysége, nemcsak fent, hanem lent is. Ez a szokás az utóbbi időben úgy jelentkezett, hogy az élet még legmerészebb terveinket is e i 4,y kicsit megcáfolta. Nem akarok kitérni azokra az adatokra, amelyeket a múltkor a Népszabadság ismertetett, hogy hogyan alakult a nemzeti jövedelem, a szocialista iipar, a bérből és a fizetésből élők egy főre jutó reáljövedelme és így tovább, hiszen ismertek ezek a számok. De hogy mindez így alakult, azért is lehetséges többek között, mert a vezetés és a dolgozók között a viszony nagyon jó, kölcsönösen megértik egymást és a párt, ja kormány határozatait mindig az életre, a reális lehetőségekre, a népben rejlő nagy aktivitásra építi. Ez a magyarázata, a mutatója annak is, hogy miért tudtunk olyan sikeresen dolgozni Központi • Bizottságunk 1959. márciusi határozatának megvalósításán. Bizalomra tehát most is van bőven okunk, olyan a belső helyzet is és a nemzetközi helyzet is. Ez a bizalom azonban távolról sem jelenthet megnyugvást, önelégültséget, mert ezzel csak kárt okozhatnánk. 1960. évi tervünk és költségvetésünk megvalósítása, bármennyire reális is, nagyon sok gondot, gondoskodást és erőfeszítést igényel. Az elmúlt időszakot figyelembe véve azonban csakis ilyen reális, de mégis feszített tervet lehet készíteni. Azt gondolom, hogy a magyar munkások, mérnökök, dolgozó parasztok el is várják ezt ós nagy részük józanul megérti, hogy ha ők többet igényelnek és igényeiket állandóan fokozzák, akkor ezt nyilván csakis a nagyobb tervek, nagyobb feladatok megvalósításával lehet biztosítani. Ezt bizonyítják az 1959. évi jó adatok, ezt bizonyítja, hogy a kritika a nép részéről állandóan erősödik a vezetés irányában, kívánja, követeli, hogy a vezetést jobbá, szervezettebbé tegyük. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a költségvetés és egész 1960-^as tervünk egyszerre sok feladatot old meg. Ilyen az ipar fejlesztése, beleértve az átszervezését, a műszaki fejlesztését, telepítésének tennivalóit. Ilyen a nagyfokú lakásépítés, a tanteremépítés, a közlekedés, az utak fejlesztése, mezőgazdaságunk átszervezése, stb. Mindez naigyon fontos és fel lehet tenni a kér- • dést, hogy mindent egyszerre meg lehet-e csinálni vagy el lehet-e hagyni ebből valamit. Csak azt lehet azonban rá válaszolni, hogy elhagyni semmit sem lehet, mert ebben a tervben mindenki megtalálja a magáét, ebben mindenkinek személyes érdekeltsége van és senkinek se lehetne bebizonyítani vagy mondani, hogy akár a lakás, akár a köziekedéi, akár az ipar fejlesztéséről vagy bármiről, a tanteremépítésről és egyébről lemondhatunk. De éppen azért, mert ezekben a tervekben minden ember érdekelt, éreznek mindent magukénak és ezért teljesítik
