Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

441 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 az agrár felsőoktatás és 18 milliót a technikumi és szakiskolai oktatás növelésére. Ezek nem kis összegek. Ha azonban a falu nagy társadalmi átalakulását és ennek új követelményeit vizsgáljuk, az erők átcsoportosításának szükségessége jelentkezik. A Földművelésügyi Minisztérium kollégiuma pár hónappal ezelőtt tárgyalta a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztéséről, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek szakember ellátásáról szóló tervezetet. E tervezet adatai szerint a szocialista mezőgazdaság létrejötte — a jelenleg más területen dolgozó szakemberek átirányítását is figyelembe véve — 22 000 mezőgazdasági mérnököt és 2400 mezőgazdasági gépészmérnököt igényel. Ha a jelenlegi kapacitást a duplájára emelnénk, akkor is 15 év kellene ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság kellő számú mezőgazdasági szakemberrel legyen ellátva. Ha ezekután azt hisszük, hogy a helyzet megszüntetése érdekében a földművelésügyi tárca mindent megtesz annak érdekében, hogy az illetékesek figyelmét ráirányítsa erre a helyzetre, kissé tévedünk. A mi megyénkben van az egyik mezőgazdasági akadémia. Az akadémia az új költségvetési évben egyetlen fillért sem kap beruházásra. Hat évvel ezelőtt az akadémia alakulásakor, annak érdekében, hogy a diákjait valahol elhelyezze, a református egyháztól egy évre kölcsön kérte a debreceni kollégium földszinti helyiségeit. Az akkori református püspök — kedves barátunk — megértve a népgazdaság helyzetét, a kölcsönadásba beleegyezett. Ennek már hat éve. Most pedig arra sem kap pénzt a Mezőgazdasági Akadémia, hogy 1960-taan legalább a tervdokumentációját készítse el annak a diákotthonnak, amely három év alatt felépülhetne. Ebben nem az az érdekes, hogy a kölcsönkérés 10. évfordulójára felszabadulnának ezek a helyiségek más oktatási célokra, hanem az. hogy az akadémia jelenlegi hallgatói elhelyezését még kölcsön helyiségekkel sem tudta biztosítani. Mi lesz akkor .ha a hallgatói létszámot — ami pedig jelenleg elkerülhetetlen — emelni kell. Az agrár felsőoktatás helyzetét vizsgálva, nagyon érdekes probléma ötlik a szemünkbe. Szint« elképzelhetetlen az, hogy ha az ipar fejlesztéséről kell dönteni, azt ne egészítsék ki a mérnökképzésre vonatkozó elképzelésekkel. Ha még azt is hozzá tesszük az eddig elmondottakhoz, hogy az ipari tárcák költségvetésében biztosított kereteit nem terheli a mérnökképzés, mivel az külön a Művelődésügyi Minisztérium költségvetésében szerepel, a mezőgazdasági mérnökképzés pedig a Földművelésügyi Minisztériumihoz tartozik, kitűnik, hogy ez a körülmény hátrányos az agrár felsőoktatás anyagi ellátására. Itt két alternatíva vetődik fel. Az egyik az, hogy vagy az FM átadja a Művelődésügyi Minisztériumnak az agrár felsőoktatás kérdését, vagy az, hegy a Tervhivatal biztosítsa, hogy a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésében kiemelt rovaton szerepeljen az agrár felsőoktatás. Mert ha nincs kiemelt rovaton biztosítva, akkor az FM úgy osztja el az összeget, hogy abból az agrár felsőoktatás az eddigi tapasztalatok szerint nagyon keveset kap. Az előbb az öntözéses gazdálkodás probléévi január 28-án, csütörtökön 442 máinak ismertetésénél utaltam arra, hogy a tudományos munka és a szakkáderképzés jelenlegi helyzetének javítása is szükséges. Az előbb említett mezőgazdasági akadémia e problémák megoldásának hivatott intézménye lenne. Ennek ellenére a javaslatban előirányzott költségvetés — bár hallgatói létszáma a legmagasabb — azonos az ország más területein levő mezőgazdasági akadémiákkal, vagy alacsonyabb azokénál. A szakemberhiány enyhítésére több lehetőség mutatkozik. A lehetőségek közül csak egyre, a különböző termeltető vállalatok összevonásából eredő előnyökre utalok, bár ez — úgy gondolom — több miniszter elvtárs nézetével ellentétes. Megyénkben jelenleg 9 vállalat szakemberei keresik fel a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztokat termelési szerződéskötéssel. Mindegyik vállalat más és más növényszerződés kötésével foglalkozik, meggyőződve arról, hogy az általa szerződött növények a legfontosabbak népgazdasági szempontból. A kilenc termeltető vállalat megyei szerveinél 126 fő foglalkozik közvetlenül a szerződéskötésekkel. A 126 emberből 108 mezőgazdasági szakember. A termelőszövetkezeti mozgalomban elért sikerek olyan új helyzetet eredményeztek, hogy a megye területének több mint a felén már nem kell egyénileg dolgozó parasztokkal szerződést kötni, mivel egyéni parasztok itt már nincsenek, termelőszövetkezetbe lépték. Ügy gondoljuk, az új helyzet lehetővé tenne egy olyan átcsoportosítást, amely során a termeltető vállalatoktól 80 szakembert átirányítanánk termelőszövetkezetekbe. Ezzel lehetővé tennénk számukra, hogy végre azzal foglalkozzanak, amit élethivatásuknak választottak és amire diplomát is szereztek. A termelőszövetkezetek pedig rögtön jelentős segítséget kapnának a megszilárdításához. Ezzel az átcsoportosítással nem gyöngítenénk, hanem ésszerűbben erősíteni szeretnénk a termeltető vállalatokat. Ugyanis lehetőség nyílna arra, hogy minden járási tanács mezőgazdasági osztályát megerősítsük egy mezőgazdasági szakemberrel, akinek semmi más dolga nem- lenne, mint a termeltetési szerződéskötésekkel foglalkozni. Ügy gondolom, sem a kender, sem a cukorrépa, vagy a dohány növekedési erejét nem fogja csökkenteni, ha megtudja, hogy most már nem külön utazgatnak ügyükben a mezőgazdasági szakemberek. (Derültség.) Kedves Elvtársak ! Végezetül egy olyan problémát is szeretnék megemlíteni, amelynek megoldása országosan is több hasznot hozna és megyei gondjainkat is némileg enyhítené. Nem tudom megérteni, mi az ésszerű abban, hogy a hajdúszoboszlói egyetemi tangazdaság a tőle 270 kilométerre levő gödöllői agrártudományi egyetemhez tartozik, míg ugyanakkor ettől a tangazdaságtól 10 kilométerre levő Debreceni Mezőgazdasági Akadémia már kinőtte a jelenlegi tangazdaságának, kereteit. Állítólag annak igazolására, hegy ez így helyes, többen már disszertációt akarnak írni. (Derültség.) A szoboszlói tangazdaság Debrecenhez csatolása nemcsak az egyetemi hallgatók képzésében hasznosulna jobban, hanem lehetőséget teremtene arra is, hogy jelentéktelen anyagi és személyi kiegészítéssel megoldja