Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

433 , Az Országgyűlés 8. ülésé 1960 kapcsolatban? A műszaki fejlesztési célok meg­határozásaikor és megvalósításakor szakembe­reinknek, a kutatóknak, a szerkesztőknek, mérnökeinknek, technikusainknak szem előtt kell tartaniuk, hogy szocialista és a szocializ­must építő társadalmakban -r- így hazánkban is — a korszerűség fogalma bizonyos vonatko­zásokban más, mint a kapitalizmusban. A műsza­ki színvonal növelése mag/isabbrendű követelmé­nyeket jelent. Ezen túl természetesen nem té-, veszthetjük szem elől hazai adottságainkat és lehetőségeink reális mérlegelését sem. A szo­cialista műszaki fejlesztés kapitalizmustól eltérő sajátosságai közül első helyre tehetjük, hogy a technikai ellátottság növekedése a dolgozók ja­vát, a munka megkönnyítését szolgálja. A kapi­talizmusban a gyártmányok használhatóságának felső határát a profit szabályozza, szabja meg, például a fogyasztási cikkeknél. A szocialista országokban viszont az ipari termékek használ­hatósága nemcsak azt jelenti, hogy műszaki jellemzői jók, hogy gazdaságosan gyártható, hanem azt is, hogy népgazdasági hatékonysága megfelelő, azaz tartás, könnyen és olcsón javít­ható és üzemeltethető. Hazánkban a műszaki fejlesztés, a gyártmá­nyok korszerűsítése mindezeken túl nemcsak egyszerűen szerkesztési kérdés, hanem olyan követelményekkel is fel kell lépnünk, hogy a leghaladottabb technológiákat és a legújabb, a legkorszerűbb alapanyagokat használjuk fel. Ez utóbbi kettőnél maradtunk el viszonylag a legjobban. Például egyáltalán nem elegendő, ha erősáramú berendezéseinket a legújabb el­vek szerint szerkesztjük, építjük, fontos előírás az új, korszerű anyagokból készült vezetők, szigetelők alkalmazása, mivel ezek jelentik a magasabb üzembiztonságot, az alacsonyabb ön­súlyt, a kisebb előállítási költségeket. Éppen ezért vegyiparunk fejlesztésében most nagyobb lépést igyekszünk tenni előre, hogy csökkentsük lemaradásunkat a műanyag gyártásában és al­kalmazásában. Vagy ha nem törünk előre a félvezeték előállításában és alkalmazásában, ma még kor­szerű híradástechnikai termékeink elavultakká válnak. Tovább kell folytatnunk iparunk szerkezeti átalakítását is, mivel így a műszaki fejlesztésre fordítható eszközeinket, anyagi és szellemi for­gásainkat egyaránt koncentrálhatjuk és a hazai adottságainknak is legjobban megfelelő ipar­ágakban gyorsabb eredményeket érhetünk el. Azokról az iparágakról van szó, amelyek­ben kevés nyersanyag felhasználásával műszaki dolgozóink, munkásaink szakértelmével, gyár­tasi tapasztalatukkal magasértékű, keresett ipari cikkeket állíthatunk elő — nevezetesen a híradástechnikai, a műszeripari, az erősáramú ágazatokról. Kétségkívül előrementünk ezeknek az ágazatoknak a fejlesztésében. Évről évre magasabb a termelés, de mégis hatékonyabb, gyorsabb előrehaladásra van szükség e három ágazatban is. A műszeriparban például, ahol a termelés anyaghányada 35—40 százalék között mozog évi január 28-án, csütörtökön 434 csak, 1950-hez képest ma több mint nyolcszo­ros a termelésnövekedés. 1957-hez viszonyítva az erősáramú villamosipar termelésének növe­kedése 1960-ra 83 százalékos lesz, a híradás­technikáé több mint 103 százalékos. Ez persze nem kevés, tisztelt Országgyűlés. De ha azt vizsgáljuk, hogy a minisztériumi gép­iparon belül az előbb említett három ágazatnak a súlya, részaránya mennyivel javult, már nem lehetünk elégedettek. 1957-hez képest 1960-ra a műszeripar aránya a gépiparon belül valamit, 0,3 százalékot csökkent. A híradástechnika sú­lyának, arányának növekedése 2,7 százalék, az erősáramú berendezéseké előreláthatólag 1,6 százalék lesz. Ez bizony jogos bírálatot vált ki úgy az Országos Tervhivatal, mind a kohó- és gépipar vezetésével szemben. Ugyanakkor vilá­gosan kell azt is látnunk és valamennyi szak­emberünknek is tudnia kell, hogy a nehézségek, feladataink bonyolultsága mellett is a szocia­lista társadalmi rendszer körülményei között a fejlődés, az alkotás lehetőségei nagyobbak, ma­gasabbrendűek, mint a kapitalizmusban. Ezt néhány ténnyel szeretném jelezni. A szocializmus, a szocializmus építésének körülményei között a technikai haladás nem találkozik a kapitalizmusra jellemző korlátok­kal és ellentmondásokkal, hiszen a szocialista építés együtt jár a dolgozók életszínvonalának állandó növekedésével, ami magával hozza a szükségletek rendszeres emelkedését, ez pedig á termelés bővítésére és a technika fejleszté­sére ösztönöz. Szocialista gazdaságot szervező államunk O összpontosítja, kezében tartja a nemzeti jövedel­met, a népgazdaság valamennyi ágában, terv­szerűen, a népgazdasági érdekeknek megfele­lően fejlesztheti a technikát és a tudományt. A technikai ismeretek és a műszaki_felfedezések nem titkok az országon belül, és a szocialista országok között, ellenkezőleg, megvan a mód egymás technikai vívmányainak tanulmányozá­sára és kölcsönös felhasználására. Ez a mi or­szágunk számára különösen hatalmas erőforrást jelent. Tisztelt Országgyűlés! A múltban nem mindegyik kedvező lehetőséggel éltünk eléggé, és hibákat is követtünk el gazdaságpolitikánk­ban és iparfejlesztésünk során. Tanultunk ezek­ből és nem ismételjük meg. A párt és a kormány gazdaságpolitikájának, iparpolitikájának új vo­nása a múlttal szemben, hogy az ipari termelési bázisainkat lépésről lépésre, de nagyon követ­kezetesen, a korszerű technika alapján szélesít­jük, és iparunk műszaki színvonalának növelé­sét a termelékenység emelése fő eszközének tekintjük. Beruházásaink növekedése és ezen belül a gépi beruházások arányának emelke­dése ehhez az objektív, az anyagi alapokat meg­teremti. Ezt bizonyítja a többi tények között szerszámgépbehozatalunk alakulásának száma is. Amíg 1950 és 1955 között körülbelül 70 millió devizaforint értékben, évenként 1100—1200 da­rab szerszámgépet importáltunk, addig 1959­ben közel négyezer szerszámgépet, körülbelül

Next

/
Oldalképek
Tartalom