Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-7
389 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 390 Én ezt csupán néhány területen — Hajdú megyében — tapasztalt ténnyel szeretném alátámasztani. Eléggé ismert a tisztelt Országgyűlés, kedves képviselőtársaim előtt az állami vállalataink, szövetkezeti gazdaságaink kezdeti nehézsége. A munkásokból és dolgozó parasztokból lett vezetőknek meg kellett'tanulniuk az üzemi vezetést, a nagyüzemi gazdaság irányítását. Eközben meg kellett küzdeni a társadalmi, gazdasági életünk minden területére belopakodott, népellenes egyének kártevő, bomlasztó, v agy éppen saját hasznára spekuláló tevékenységével. Ma a szép és lelkesítő eredményeink bizonyítják, hogy a dolgozó nép fiai leküzdötték a nehézségeket és zömében jó, sok helyen kiváló gazdái a rájuk bízott állami, vagy szövetkezeti tulajdonnak. Csak egy pár konkrét tényt a fejlődés alátámasztásaként. Például nálunk a megyében működő ipari vállalatok termelési értéke 1955 óta közel 30 százalékkal nőtt, ami közel 500 millió forint termelési értéknövekedést jelent. Köztudomású, hogy Hajdú—Bihar megye nem mari megye, azért ez a szám igen jelentős. Olyan kisebb vállalatok, mint például a megyei tanács irányítása alatt működő lakatos és gépipari vállalat, vagy a Mechanikai és Műanyaggyár fejlődése, különösen jól példázza a szocialista tulajdon kezelésében tapasztalható nagyarányú fejlődést. Ezek a vállalatok körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdték meg a munkát 20—25 fős létszámmal, korszerűtlen, kisipari szerszámokkal, gépekkel és bizony eleinte évről évre több-kevesebb deficittel zárták az évet. Azóta gépparkjaikat kiegészítették: például a Mechanikai és Műanyaggyár munkáskollektívája gépparkjának jelentős részét — a másutt jól működő gépekről mintázva — maga készítette el. Ma már ezeknek a vállalatoknak munkáslétszáma külön-külön is 300-on felül van és termelési értékük különkülön is meghaladja a 15—15 millió forintot. Ezekben az üzemekben — és állítom ma már sok ilyen üzem van országszerte — együtt nőttek fel a vezetők az üzemmel, együtt erősödött a munkáskollektíva az üzem fejlődésével — ilyen helyeken igen szép példáit lehet tapasztalja szocialista tulajdon megóvása, a dolgozók felelősségérzetének fejlődése terén. Az említett üzemekben például korábban — mint ahogy ez tegtöbb helyen volt — kisebb lopások, hanyagságból eredő károkozások többször előfordultak, es ebből különösebb ügyet a dolgozók nem csináltak. Ma már az a jellemző, ha ritkán, mégis előfordul például hanyagságból eredő géptörés, Va gy más társadalmi tulajdont sértő cselekmé-iy *— az elkövető —, az igazgatói felelősségrevonás j^^llett szemben találja magát az üzem munkásKollektívájával és bizony termelési értekezleteken végig kell hallgatnia munkástársai kemény bírálatát. Még csupán annyit, hogy az említett vállalatoknál a korábbi években évenként 10-^ 15 fegyelmi eljárást kellett lefolytatni, s ugyanezekben az üzemekben 1958-ban már egyetlen üy en jellegű fegyelemsértés sem történt. , Ügy vélem, az ilyen példák tömegével lenetne bizonyítani, hogy a szocialista tulajdon kezelése, megóvása terén milyen jelentős eredményeink vannak. De természetesen még hibák is vannak és eredményeinket is tovább kell javítani. Tehát az egyéb intézkedések mellett nagy szükség van a világos jogi szabályozásra is. A Polgári Törvénykönyv-javaslat harmadik paragrafusának 2. bekezdése leszögezi a társadalmi tulajdon fokozott törvényi oltalmát. Kimondja, hogy annak „tervszerű felhasználása, gyarapítása, gondos kezelése és védelme alkotmányos kötelesség. A társadalmi tulajdon megkárosításáért mindenki fokozott felelősséggel tartozik." Ezek a megállapítások mindenekelőtt azt jelentik, hogy valamennyi állampolgár, állami szerv, szövetkezet és egyéb társadalmi szervezet fokozott gondossággal köteles eljárni az állami vagy szövetkezeti tulajdon megóvása és gyarapítása tekintetében. Ez a fokozott gondosság konkrétan a képességek legteljesebb kifejtését, maximális utánjárási kötelezettséget, a legnagyobb fokú elővigyázatot és a védelemre alkalmas lehetőségek legteljesebb kihasználását jelenti. Én ezeken belül is különösen jelentősnek tartom a törvénykönyv-javaslatban annak rögzítését, hogy az állami szerv köteles a kezelésébe adott vagyontárgyakat rendeltetésüknek megfelelően használni. Ezt a témakört az előbb érintette Bodonyi Pálné elvtársnő is, én is szeretnék néhány percet ezzel foglalkozni. Helyes ennek rögzítése, mert ma még előfordul, hogy egyes állami és gazdasági szerveink vagy egyáltalán, vagy nem rendeltetésüknek megfelelően használják a kezelésükbe adott vagyontárgyakat és ezzel súlyos károkat okoznak népgazdaságunknak. Véleményem szerint ez a jogi szabályozás azt is kell, hogy jelentse: amenynyiben a vagyontárgyat kezelő állami, gazdasági szerv azt nem tudja megfelelően — tehát rendeltetésszerűen használni — maga köteles az illetékes szervekhez fordulni, hogy a vagyontárgy más helyre való átcsoportosításáról, hasznos felhasználásáról gondoskodjanak. Ez a szabályozás az általános jelentőségén túl különösen a termelő vállalatok igazgatói felé jelentős, akik vállalataik egyszemélyi felelős vezetői és akik leginkább el szoktak követni ilyenfajta hibákat. A törvénykönyv-javaslatnak a társadalmi tulajdonról szóló általános rendelkezései kifejezésre juttatják — a meglevő legfontosabb különbségek megjelölése mellett — az állami szocialista tulajdon és a szövetkezeti szocialista tulajdon azonos jellegét és a népgazdasági tervvel való szoros kapcsolatát, összefüggését. A törvénykönyv-javaslat amellett, hogy a társad almi tulajdon védelméről szóló rendelkezései nagyrészt érvényesek a szövetkezeti tulajdon tekintetében is, külön fejezetben foglalkozik a szövetkezeti tulajdon kezelésével, védelmével. E kérdés törvénykönyvben való szabályozása, s ezzel a szövetkezeti tulajdon törvényi erősítése, védelme, ma a szövetkezeti mozgalom nagyszerű fellendülésének időszakában nemcsak jogilag, hanem a mezőgazdaság szocialista átszervezése szempontjából is igen nagy jelentőségű. Továbbá jelentős azért is, mert az ellenforradalom támadása annak idején a falun elsősorban se termelőszövetkezetek, a szövetkezeti tulajdon szétbomlasztására irányult. A revizionista nézetek és tö-
