Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-7

391 Az országgyűlés 7. ülése 1959. évi július 30-án, csütörtökön 392 rekvések is, lényegüket tekintve, a falun ilyen irányban hatottak. Igaz, a termelőszövetkezeti parasztságunk zöme ezekben a nehéz időkben helytállt és kitartott a szövetkezeti gazdálkodás mellett. Ha volt is komoly visszaesés és anyagi kár ezen a téren is, de az év elején végbement gyors számszerű fejlődés és az azóta is folyó nagyszerű gazdasági eredmények mutatják, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom kitéphetetlen gyökeret eresztett a falun. Ilyen eredmények mellett sem kétséges azonban, hogy a szövetkezeti forma végleges győzelme, a szövetkezetek további gazdasági megerősödése, a szövetkezeti gazdák közösségi tudatának fejlesztése elválaszthatatlan a szövetkezeti tulajdon kezelésére, védelmére vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazásától. Azért is jelentős ez, mert általános tapasztalat, hogy az egyéni dolgozó paraszt elsősorban a gazdaságilag erős és megfelelő vezetéssel rendelkező termelőszövetkezetbe lép be, ahol a tagok becsületesen dolgoznak, megbecsülik és gyarapítják a szövetkezeti vagyont. Dolgozó parasztságunk hagyományosan tulajdontisztelő, éspedig nemcsak általában a magántulajdont, hanem a szövetkezeti tulajdont is tiszteli és nem közömbös számára, hogy a termelőszövetkezetben hogyan van biztosítva a szövetkezeti tulajdon kezelése, védelme. Megnyugtató számára az, hogy senkisem okozhat kárt felelősségrevonás nélkül a tsz. vagyonában. Ügy is mondhatjuk, hogy a látható vagyon megbecsülése, védelme dolgozó parasztságunknál biztosítékot jelent jövőjét illetően. A szövetkezeti tulajdonhoz való viszony tekintetében végbement fejlődésre érdemes megemlíteni azt az esetet, amely a hajdúböszörményi Béke TSZ-ben történt. Itt az elnököt, Varga Istvánt felkereste egy kívül álló dolgozó paraszt és figyelmeztette, hogy a tsz. egy tagja megkárosítja a szövetkezetet, naponta a kötényében hordja haza a tsz. borsóját. Bebizonyosodott, hogy a kívül álló dolgozó parasztnak igaza volt. A figyelmeztető dolgozó paraszt nem volt haragosa a tsz-tagnak, de'bántotta annak jogellenes magatartása. Nyilvánvaló, hogy arra gondolt, ha majd ő is tsz-tag lesz, ő is károsodni fog az ilyen cselekményektől. Az ilyen eset ma már nem egyedülálló. Az ilyen közszellem kialakításához nagymértékben hozzájárul az a körülmény, hogy különösen az utóbbi két évben jelentős fejlődés következett be általában a szövetkezeti szocialista tulajdon kezelésébe^, védelmében a szövetkezeteken belül is. Ma már nem lehet rámondani, ami még egy pár évvel ezelőtt is igen gyakori volt, hogy a tsz-vagyont „csáki szalmájaként kezelik". Az utóbbi két évben a tsz-ek számos kártérítési pert indítottak, például tiltott legeltetés, vagy szövetkezeti tulajdon ellopása vagy rongálása miatt. Nyilvánvaló, nem azért mert ezelőtt nem voltak kárt okozó cselekmények, hanem azért, mert a szövetkezetek megerősödése abban is kifejezésre jut, hogy megnőtt a szövetkezeti szocialista tulajdon becsülete és ez következésképpen magával hozza a szövetkezeti vagyon fokozódó védelmét a tsz-tagok részéről. Ezért is helyes a törvénykönyv-javaslatban annak kimondása, hogy a szövetkezeti tulajdon megóvásában és védelmében elsősorban a szövetkezeti tagoktól kell fokozott gondosságot elvárni. Néhány szót tisztelt Országgyűlés az állampolgárok alkotmányos jogainak biztosításáról szóló fejezetről. A Polgári Törvénykönyv, mint ahogyan ezt a javaslat indokolása is kifejti, alkotmányunk rendelkezésein alapszik. Ugyanakkor szükségszerűen visszatükrözi polgári-jogi vonatkozásban az Alkotmány létrehozása óta bekövetkezett fejlődést is. Például a személyi tulajdont kiemelve, önálló szabályozásban részesíti, vagy például a szocialista építés gyakorlatát tükrözi vissza, amikor lehetővé teszi — b'zonyos keretek között —, hogy erdőterület legyen szövetkezeti tulajdonban, nyilván azért, mert ezzel is az Alkotmány alapvető célkitűzését, a szocialista társadalmi rend felépítésének meggyorsítását segíti elő. A Polgári Törvénykönyv védeni fogja az Alkotmány rendeletéből az állampolgárok személyes jogait, törvényes érdekeit és az arra szabott körben a vagyoni jogait is. A törvénykönyvjavaslat szocialista szemléletét jól kifejezésre juttatja az, hogy a védelem az állampolgárokat nem mindenre tekintet nélkül illeti meg, hanem csak akkor, ha a jog gyakorlása nincs ellentétben e jogok rendeltetésével. Ami egyrészt megakadályozza a joggal való visszaélést, másrészt előírja, hogy az állampolgároknak jogaik érvényesítésénél és kötelességeik teljesítésénél úgy kell eljárni, hogy a szocialista együttélés szabályait betartsák. A jogok gyakorlásának előfeltétele a jogképesség. A tervezet szerint a Magyar Népköztársaságban mindenkinek lehetnek jogai és kötelezettségei. E jogképesség általános, feltétlen és egyenlő, életkorra, nemre, felekezethez és nemzetiséghez való tartozásra tekintet nélkül. A magyar burzsoá magánjog is megállapította az emberek, állampolgárok jogképességét, de a gyakorlatban ez úgy realizálódott, hogy a kizsákmányoló uralkodó osztály gyakorolta a jogokat, a kötelezettségek a dolgozó osztályokat terhelték. Nem is lehet olyan államban általános, feltétlen és egyenlő jogokról beszélni, ahol a jogok gyakorlásából a dolgozó osztályok tagjai túlnyomóan ki vannak zárva. Erre elég csak felemlítenem a munkához való jogot, a választójogot, a művelődéshez való jogot. Jól tudjuk mindannyian, hogy például a munkajog terén — ha ilyenről egyáltalán szó lehet — a jogképesség tőkés államban azt jelenti, hogy a tőkéseknek joguk van a munkásokat munkanélkülivé tenni. A választójogban azt, hogy a kizsákmányolónak joga van az ellene harcoló munkásosztály tagjait kizárni a választójogból. A művelődéshez való jogot illetően köztudomású, hogy a munkásosztály és a szegényparasztság gyermekei csak elvétve kerülhetnek közép- és felsőfokú iskolákba, de például a nők — még ma is több kapitalista államban — ki vannak zárva az egyetem egyes karairól. Köztudomású, hogy szocialista fejlődésünknek a polgári törvénykönyvi javaslaton kívül számos olyan jogszabálya van, amely szintén az állampolgárok jogainak védelmét szolgálja.