Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-2

31 Az Országgyűlés 2. ülése 1959. február 18-án, szerdán 32 Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a továbbiakban az 1959. évi beruházási tervvel foglalkozzam, annál is inkább, mivel ez a kérdés szoros összefüggésben van gazdaságpolitikánkkal. 1958-ban már többé-kevésbé érvényesültek beruházási politikánknak a hároméves tervre vonatkozóan kidolgozott új vonásai s 1959. évi érvényesítésük előkészítése is kielégítőnek látszik. Az 1959. évi beruházási terv állami erőből — nem számítva a vállalati saját erőt — rövid lejáratú bankhitelt és a tsz-eknek nyújtandó hosszúlejáratú hitelt — 13,2 milliárd forint beruházás megvalósítását irányozza elő. Ez 2,2 milliárd forinttal, azaz közel egyötöddel több mint a felemelt 1958. évi előirányzat. A lakásépítkezések részesedése az állami erőből megvalósított beruházások között 9,4 százalékról 12,2 százalékra növekedett. A beruházások anyagi-műszaki összetétele 1959-ben tovább javult: a gépi beruházások részesedése 29 százalékról 35 százalékra nő. Ez a körülmény összefügg azzal, < hogy a kiadott irányelveknek megfelelően fokozatosan kidomborodik a terv rekonstrukciós jellege. Az 1959. éves beruházási terv előirányzatai kielégítik a hároméves tervben foglalt fő célkitűzéseket. A befejezetlen beruházások állománya hosszú évek óta először csökkent. A beruházások megvalósítása és különösen az építmények kivitelezése még mindig a szükségesnél jelentősen nagyobb időt vesz igénybe. Biztosítanunk kell, hogy építkezéseink a műszakilag szükséges idő alatt fejeződjenek be, mindez érdekében megfelelő kivitelezési normákat kell kidolgozni és alkalmazni. Az építkezések jobb megszervezésével, az építőipar műszaki fejlesztésével olcsóbb építőanyagok alkalmazásával le lehet és le kell szorítani az építési költségeket. A típustervezésből adódó lehetőségeket is fokozottabban kell kihasználni. Meg kell szilárdítani a tervező szervek felelősségét. Biztosítani kell, hogy a tervek legkorszerűbbek, a leggazdaságosabbak legyenek, s hogy a beruházások annyiba kerüljenek, amint azokat megtervezték. A kezdeti lépések után tovább kell haladni a beruházási tevékenységnek egyrészről a beruházó, másrészről a tervező, kivitelező vállalatok anyagi érdekeltségével való kapcsolat terén. Tervszerűen fejlesztjük az építőanyagipart, új módszereket alkalmazunk, új módszereket használunk fel és fokozzuk a gépesítést. Nagyon sok és jelentős feladatot akarnak megoldani ebben az esztendőben egészségügyünk irányítói. Az eddigi jó munkának legfőbb mutatója, hogy nálunk is fokozatosan növekszik az emberek átlagos életkora. 1930-ban az átlagos életkor 50 év volt, 1948-ban ez már meghaladta a 60 évet. Ma már közeljárunk a 70 évhez. Növeljük a fekvőbeteg ellátó és szociális intézmények dolgozóinak létszámát, körülbelül 1200 fővel. Elsősorban egészségügyi középkáderekről és gondozónőkről van szó. Az orvostudomány állandó és gyors fejlődése nélkülözhetetlenné teszi, hogy bizonyos nagyhatású, költséges gyógyszereket bocsássunk a betegek rendelkezésére. Az egészségügyi beruházások közül meg akarom említeni, hogy tovább folytatódik a miskolci egészségügyi központ építése, átadjuk rendeltetésének az ózdi szakorvosi rendelőintézetet. Hozzákezdünk a sztálinvárosi 400 ágyas új kórház és a fehérgyarmati 250 ágyas kórház építéséhez. Budapesten még ebben a félévben megnyitja kapuit a III. kerületi úi szakorvosi rendelőintézet és megkezdődik a XVI. kerületi szakrendelő építése. Fokozni akarjuk a védekezést a tbc, a szív- és keringési szervek, valamint a mozgásszervi megbetegedések ellen. Az orvosok nagy többsége magáénak érzi és vallia a szocialista egészségügy célkitűzéseit, ezt kívánja elősegíteni az orvosi rendtartásról szóló új, törvényerejű rendelet is, amelynek kibocsátása benne van a kormány programjában. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 10.55—11.16) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Münnich elvtárs folytatja beszédét. DR. MÜNNICH FERENC: a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Gazdasági sikereink legnagyobb fokmérőié, hogv az ellenforradalom után először a múlt esztendőben máiméi? tudtunk állani saját lábunkon. Ennek az eredménynek részese az iparnak és a néngazdaR&a legkülönbözőbb ágainak egyre javuló munkája, de részese külkereskedelmünk is. Ez egész népgazdaságunk megerősödését mutatja, de benne van a szocialista bázis erőtelies növekedése, szervezettséfének fokozódása is. Világos, hogv a Szovjetunióban, Kínában és a többi néni demokratikus testvéri országban kibontakozott nagy gazdasági fellendülés kedvező kihatással volt külkereskedelmi kapcsolatainkra. Ez megnyilvánul a többi között abban, hornr ezekkel az országokkal jelentősen kibővült 1958-ban külkereskedelmi forgalmunk. Különösen nagy jelentősége van ennek most. amikor a nyugati világban a túltermelési válság jelei egyre szaporodnak. Együttműködésünk a baráti, testvéri országokkal a KGST útján egyre szervezett<^

u •'válik, s mind összehangoltabb lesz népgazdaságaink fejlesztése. Ennek az évnek legfontosabb feladata az 1961-től 1965-ig teriedő időszak távlati tervének elkészítése. Ez a legszilárdabb bázisa a mi népgazdaságunknak, és ez nyújt biz1OS védelmet a kapitalista válsác és termelési anarchia káros kihatásaival szemben. A KGST orágai ülésszakának határozatai nyomán nagy lépést tettünk előre a Szovjetunióval és a néni demokratikus országokkal való együttműködésben. Kétoldalú tárgyalásokat folytattunk és itt megállapíthattuk munkaigényesebb termékeink elhelyezésének lehetőségeit és azt is, hogv milyen arányban számíthatunk a fejlesztés ütemének megfelelő nyersanyagellátásra és gépbehozatalra. A kétoldalú tárgyalásokat követik majd a többoldalú megbeszélések és ott különösen megvizsgáljuk, melyek azok a termelési ágak és gyártmányok, amelyek fejlesztése több ország érdeke. Így a szocialista tábor országai figye-