Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

305 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 306 technológiát bírálják, sok esetben ellen javaslat­tal élnek. Hasznos tapasztalatok vannak ezen a területen, mert a témák több esetben az üzemek­ben már bevezetésre kerültek, s ezek eredmé­nyei minden vonatkozásban elősegítik költség­vetésünk jó irányú teljesítését és természetesen a vállalatok eredményeit is. Ez a továbbképzési mód az eddigieknél job­bam biztosítja mérnökeink, technikusaink fejlő­dését, széleskörű tájékozottságát; önállóságban és magabiztosságban nagyot lépnek előbbre, ami alapvető iparunk számára. Még egyszer alá kívánom húzni, hogy igen fontos feladatnak tartom az ilyen, vagy ehhez hasonló módszerekkel történő továbbképzés szé­leskörű megszervezését. Meg kell mondanom őszintén, hogy e tekintetben különböző tudomá­nyos egyesületeink enyhén szólva, kezdeménye­zőbbek lehetnének. Tisztelt Országgyűlés! Ügy érzem, szólnom kell népi ellenőrzésünk költségvetést elősegítő munkájáról. Városi és megyei szinten dolgozó Népi Ellenőrzési Bizottságaink igen fontos nép­gazdasági érdekeket érintő, a társadalmi tulaj­don védelmét célzó problémákat vizsgáltak felül idén és a múlt évben is. Ilyenek voltak a többi között, amiről itt szólni kívánok: a beruházások elhúzódása miatt, az állagmegóvások hiányossá­ga, az állóeszközök selejtezése körüli lazaságok, a viszonylag nagy inkurrencia felszámolásának vontatottsága stb. Van egy általános észrevétel, amely több szót érdemel itt a parlamentben is, az, hogy az ipar fejlődésétől viszonylag elmarad a raktáro­zás kultúrája és a szakszerű raktárkezelés. Több iparvállalatnál megállapítható, hogy ebből kifo­lyólag sok a kényszer selejtezés, nehézkes az anyagkezelési felügyelet és még ma is laza az anyaggazdálkodás. A nehéz áttekinthetőség miatt viszont anyagkeveredések fordulnak elő és ez selejtgyártással jár. Javasolom felülvizsgálni az idei költségveté­sen belül és a jövőben raktározási kultúránk je­lenlegi helyzetét; megfelelő intézkedésekkel — véleményem szerint — a viszonylagos elmara­dást meg kell szüntetni, mert meggyőződésem, hogy több esetben milliós selejtezési károk és ugyanilyen nagyságrendű hiányok megszünteté­sével lehet számolni. Javulni fog az anyaggaz­dálkodás, csökkenni fog a keveredés, a korrózió általi kár és ez kedvezően fogja befolyásolni a költségvetés teljesítését. Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok kohá­szati nagyüzemeink orvos-ellátottságáról, az ipari megbetegedések megelőzését célzó orvosi munkáról. Az ide vonatkozó minisztertanácsi ha­tározat 2000 főre egy üzemorvost engedélyez. Ugyanakkor különleges esetekben, ami főleg ipa­ri megbetegedésekre vonatkozik, többlet létszá­mot irányoz elő. Â kohászat ipari megbetegedései közül — de ugyanez vonatkozik a bányászatra is — a leg­elterjedtebb a reumatikus bántalmak és esetleg különböző bőrfertőzéses megbetegedések. Jelen­legi helyzetünkben kiváló szakmunkásaink megelőző orvosi intézkedések alapján aktívab­« ban tudnának részt venni a termelésben, ha a megelőző orvosi intézkedések tekintetében a minisztertanácsi rendeletnek megfelelő orvosi létszám rendelkezésre állna. Sajnos nem ez a helyzet a szilikózis megbe­tegedések területén. A szilikózis-megbetegedést megelőző intézkedések ugyanis a szilikózis-ve­széllyel járó munkahelyeken jelenleg műszaki fejlesztési problémák. Az öntvénytisztítás, külön­böző őrlemények őrlésének zárt rendszerben tör­ténő műszaki megoldása a fő feladat bányáink­ban, nagyobb kohászati üzemeinkben és tégla­gyárainkban, ahol a szilikózis veszélye fennáll.. A jövőben helyes biztosítani olyan orvosi létszá­mot, akik révén a dolgozók előzőleg a különle­ges ipari megbetegedések körülményeit és az el­hárítás módját tanfolyamokon, vagy más módon jól megismerhetik. A sűrűbb és gyakoribb átvi­lágításos ellenőrzés viszont véleményeim szerint már ma biztosítható. Ezen a területen az a fontos feladat, hogy már kismértékű megbetegedés esetén, veszélyes munkahelyen megbetegedett dolgozókat dolgoz­ni ne hagyjunk. Ez a probléma természetesen szociálpolitikai intézkedések megoldását is fel­veti. Javaslom az Egészségügyi Minisztérium­nak, hogy e problémákkal a jövőben mélyebben foglalkozzék és hathatósabb intézkedéseket te­gyen. Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok utol­jára, de nem utolsó sorban vállalataink önálló­ságáról és arról a helyes intézkedésről, amelyet a kormány két évvel ezelőtt foganatosított a vállalati önállóság elősegítése érdekében. Gyor­san szinte fel sem mérhető ez az eredmény, ami a vállalatok önállóságából a népgazdaság részé­re adódott. Számos kezdeményezés és önálló fejlesztési program megvalósítása bizonyítja, hogy vállalataink vezetői ma már a népgazda­sági érdekek szem előtt tartásával, élve a ré­szükre biztosított önállósággal, komoly mérték­ben elősegítik a népgazdaság előrehaladását. Vannak viszont területek, ahol az előreha­lakás véleményem szerint nem kielégítő. Helyes volna, a minisztériumok vezetői részéről felül­vizsgálni a vállalataik részére biztosított lehető­ségeiket és az önállóság tekintetében bátrabban előre jutni. Helyes volna csak a fő tervszámok és mutatók alapján ellenőrizni a vállalatokat és év közben több operatív ellenőrzést, segítő jellegű revizori munkát folytatni úgy, ahogy azt jelen­leg az új árak bevezetésével kapcsoltosan a Pénzügyminisztérium teszi. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési jelen­tésből kitűnik, hogy tervezett célunkat nemcsak hogy elértük, hanem sok tekintetben és terüle­ten előbbre vagyunk, mint ahogy azt terveztük. Meggyőződésem, hogy a március 6-i határozat alapján idén is hasonló eredményekkel lehet számolni. Az általam felvetett problémák meg­oldása idei költségvetésünk teljesítését elősegít­heti; ezért kérem javaslataim megfelelő mérle­gelését. Tisztelt Országgyűlés! Az 1958. évi költség­vetésről szóló jelentést a borsodi képviselőcso­port és a magam- nevében elfogadom és a tisz­telt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. ELNÖK: Szólásra következik Papp Károly képviselőtársunk. 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom