Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-6
307 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 308 PAPP KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Az 1958. évi állami költségvetés zárszámadásához kívánok hozzászólni, elsősorban abból a szemszögből, hogy az milyen kihatással volt a kőolajipar fejlődésére. Az 1958. évi állami költségvetés keretén belül biztosított lehetőségekkel élve az olajipar 1957. évhez képest további jelentős fejlődést ért el. Termelése több mint hét százalékkal haladta meg a tervet és ipari termelésének, valamint építőipari termelésének értéke együttesen több mint 2,6 milliárd forintot tett ki. A tervtúlteljesítés tette lehetővé, hogy a kőolajipar az elmúlt évben terven felül 150 millió forint értékű terméket bocsátott a népgazdaság rendelkezésére, egyben helyes költséggazdálkodással terven felül több, mint 100 millió forint nyereségbefizetést és 160 millió forint forgalrniadó befizetést, összesen 260 millió forint akkumulációs többletet biztosított a költségvetésnek. Mi tette lehetővé ezeknek az eredményeknek az elérését? Elsősorban ki kell emelnünk a kőolaj- és földgázkutatás eredményességét. Magyarország területén hosszabb idő óta folynak geofizikai vizsgálatok. A különböző geofizikai, elsősorban a szeizmikus mérések, a legkorszerűbb tudományos módszerek alkalmazása 1958-ban az eddigieknél sokkal jobb eredményeket hozott. Ezt bizonyítják azok a fúrási eredmények, amelyek az 1958. évi szeizmikus munka alapján Hajdúszoboszló, Pusztaföldvár, Szulok, Battonya stb. térségében eredményes szénhidrogén-készletek felfedezéséhez vezettek. A geofizikai kutatások eredményeinek hasznosítását és a szénhidrogén-területek feltárását jelentősen elősegítették azok a fúróberendezések, melyeket a Szovjetunióból kaptunk az 1958-as év folyamán. Az állami költségvetésben biztosított beruházási keretek segítségével a régi, elavult fúróállományunk negyed részét új, korszerű szovjet berendezésekre cseréltük ki. A berendezéseken kívül 1958-ban jelentős szám- J ban kapott a kőolajipar nagy teljesítményű szállítóeszközöket. Ezek döntő fontosságúak a kőolajkutatásnál, tekintve, hogy az egyes fúrások telepítésénél és azok anyagellátása során több száz tonnányi anyagmennyiséget kell terepen mozgatni. A szállítóeszközökön kívül egyéb berendezéseket is kaptunk: műszerkocsit, nagynyomású cementező agregátokat és kútfejszerelvényeket, görgősfúrókat és a korszerű turbinafúrókat, amelyeket a Szovjetunió adott át tapasztalatokkal együtt. Ezek tették lehetővé, hogy a magyarországi fúrási eredmények 1958. évben 30 000 méterrel haladták meg a tervet és az 1 fúróberendezésre eső átlagos fúrási sebesség 50 százalékkal több az előző évi teljesítménynél. összehasonlításul megemlítem, hogy a népi demokráciák 'legjobb fúrási átlag eredménye a legutóbbi statisztikai adatok szerint 374 méter volt egy berendezés/hónapra, ugyanakkor a mi teljesítményünk 557 méter volt berendezésenként és havonta. A fejlődést bizonyítja az a tény, hogy két évvel ezelőtt Nagylengyelben egy 2000 méteres kút lemélyítése átlagosan 90 napig tartott, napjainkban pedig, a nagylengyeli 182-es fúrást 2100 méter mélységben 27 nap alatt mélyítettük le. Kőolajtermelésünk a múlt évben 1957-hez képest 23 százalékkal emelkedett és terven felül 30 000 tonna töblettermelést eredményezett. A termelésünk kétharmad részét adó nagylengyeli mező termelése ezen a számon belül az elmúlt évhez képest 40 százalékkal nőtt.A nagylengyeli mező termelés emelése a természeti tényezők figyelembevételével történt és nem a túlzott megcsapolás irracionális módszerét alkalmaztuk, hanem geológusaink és műszaki dolgozóink tudományos kutatásai alapján a mező lezártnak vélt határait kiterjesztve több millió tonnával növekedett a kitermelhető olajkészlet. Ez alapja az 1959-es év további fejlődésének is, mert az 1958. év folyamán felfedett új területek teszik lehetővé, hogy 1959. évben a nagylengyeli termelést további 30 százalékkal emelni tudjuk 1958-hoz viszonyítva. 1958. évben széleskörű és rendszeres méréseket folytattunk a nagylengyeli mezőn, amelyek alapján még ebben az évben — külföldi tudományos intézetekkel együttműködve — elkészítjük a nagylengyeli mező tudományos lemüvelési tervét. Ez lehetővé teszi, hogy a belföldi olajtermelésünk döntő bázisát a legkorszerűbb műszaki módszerekkel kézben tartsuk, irányítsuk és a népgazdaságot az olajbányászat területén váratlan eseményektől megóvjuk. A Nagylengyelen kívüli régi olaj mezők hozama a letermeltetés következtében természetszerűen csökkenő tendenciát mutat. Különböző területeken évi 10—20 százalék körüli hozamapadással kellett az előző években számolni. 1958. évben ezeken a mezőkön a hozamapadás nem következett be és azonos termelési szintet tudtunk tartani, mert korszerű tudományos és műszaki technológiák alkalmazásával a termelés új lehetőségeit vezettük be. A dél-zalai és alföldi területek olajtermelését 1957-ben 100-nak veszem, ez a szám hozamcsökkenés helyett 1958ra kereken 100,7 százalékkal nőtt, míg 1939-ben 105,6 százalékkal. — Álmagyar olajbányászatban még nem fordult elő, hogy a hozamapadás átmenetileg megszűnt. — Ezt az eredményt azért tudtuk elérni, mert az elmúlt években lényegesen növekedett a szakkáderek létszáma. A Lovászi mezőben 1948-ban pl. csak 7 mérnök és 8 technikus volt. Jelenleg 22 mérnök és 50 technikus van. Ez az egész olajiparra mutató fejlődés 1 tapasztalható a mi műszaki dolgozóinknál is, akik közül 29 főnek pártunk és kormányunk lehetővé tette, hogy 1958-ban 694 külföldi tanulmányi nap alatt elsajátítsák az élenjáró termelési tapasztalatokat. Például a benyomott vízmennyiség növelésével az olajkiszorítás hatékonyabbá tétele; nagynyomású rétegrepesztő agregátok (320—500 atmoszféra végnyomásúak), amelyek a rétegek áteresztőképességét növelik a repesztés által; a kúttalp körüli zóna vegyszeres kezelése; az automatizálás (automatikus segédgáz-adagoló szelep és Plunger-lift) ; az egyes kutak egyéni technológiáját lehetővé tevő műfizeresítés — ezek azok a módszerek és intézkedések, amelyek a régi mezőkön az említett eredmények elérését döntő mértékben le- * hetővé tették.
